Gyergyói Hírlap, 2013. december (4. évfolyam, 233-252. szám)

2013-12-02 / 233. szám

V­m­m A . ) Gyergyói Hírlap nő 2013. december 2. Euró Dollár 100 forint iimplertrt 4,4412­3,264­1.4760 Gyergyói Fizessen elő most! Hívja a -at és lapkihordóink felkeresik Önt otthonában! 1 hónap 15 lej 3 hónap 40 lej 6 hónap 80 lej 12 hónap 160 lej ili Ilii II Ilii llllll II Ilii llllll II Ilii Ilii llllll II III Gyergyói h­írlap A Győr llllllllllíli Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztők: Baricz Tamás Imola, Pethő Melánia Munkatársak: Fodor Györgyi, dr. Garda Dezső, Huszár Ágnes, Kertész László, Kisné Portik Irén Tördelőszerkesztő: Portik Csaba Korrektor: Szőcs Levente Ügyfélfogadás: Szentjobbi Mária Lapterjesztő: Zsigmond András Ügyvezető igazgató: Székely Róbert Reklám: Pál Lóránt E-mail: marketing@gyergyoi-hirlap.ro Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. A megjelent írások nem feltétle­nül a szerkesztőség véleményét tükrözik! Szerkesztőségünk fenntartja a jo­got, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesz­tőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361.201- et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500­­ Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15. szám. Telefon: 0266-361.201 E-s hirlapigyergyoi-hirlap.ro hirdetes@gyergyoi-hirlap.ro Fax: 0266-361.513 Hirdetésfelvétel és terjesztés:a fenti címen hétköznap 8-16 óra között Honlap: www.gyergyoi-hiriap.ro |Telefonszolgálat: 0266-361,201 !Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! Megkérdeztük olvasóinkat Mi a véleménye a lótolvajlásos esetekkel kapcsolatosan? K­özel egy hónapja adtuk hírül, hogy egy éjszaka három lovat, korábban egy csikót loptak el ismeretlen tettesek a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett Tatár-dombi lovardából. Arról is szóltunk, hogy más helyszí­nen is történt lólopás az utóbbi időben. Kérdésünket ezekkel az esetekkel kapcsolatosan intéztük olvasóinkhoz. A válaszadók nagy több­sége felháborodásának ad hangot, többen jegyzik meg, hogy embertelenség rászo­rulókat bármivel is megrö­vidíteni. „Szégyen, hogy az árva gyerekeket is meglop­ják. Nagyobb odafigyelésre lenne szükség",­ „Aljas csele­kedet. Akárki tette, szégyell­­hetné magát. Olyantól lopnak, aki önzetlenül segít máso­kon", „Nagyon felbosszant az eset. Egyre rosszabbak az emberek, senkit, semmit nem néznek, még az árvákat sem. Ez borzasztó",­ „Nem találok szavakat olyan emberre, aki­nek lelke van lopni az árvák­tól", „Sajnálatos, hogy attól lopnak, akinek adni kellene",­­„Gyermekektől elvenni az örö­müket, csúnya dolog" - véle­kednek olvasóink. Sokan a rendfenntartó szer­vek munkáját vonják kétségbe, többen a rendszerre panasz­kodnak: „Szégyen, gyalázat, de a mai világban ez sem cso­da"; „Ha százféle rendőrség lenne, az sem tudná megfé­kezni ezt a világot, mert min­denkinek benne van a keze"; „Sajnos a mostani rendszer ilyen embereket nevel. Nin­csenek munkahelyek, s ha az ember nem akar éhen halni, lopáshoz folyamodik, s nem számít, hogy kitől"; „A tolvaj nem azt nézi, hogy éppen ár­va gyerekeknek a lovaik. Ne­ki az számít, hogy pénzhez jusson. Azért van ez, mert ő is szegény"; „Sajnálom, hogy idáig vezet a munkahelyek hiánya. Kell lopjanak az em­berek a megélhetésükért. Az efféle embernek se istene, se embere", „Naponta hallunk tolvajlásokról. Ennyire felké­szült a rendőrség, hogy egy esetben sem deríti ki a tet­test?",­ „Sajnos a csendőrség nem végzi lelkiismeretesen a dolgát. Mire vannak?",­ „Na­gyon sok a bűnözés, ez fölöt­tébb szomorú. Hol vannak a rendfenntartók?",- „Tele a vá­ros csendőrrel, rendőrrel, pol­gárőrrel, s a tetteseket sosem kapják el. Csak olyan lophatta el a lovakat, aki tudott róluk, mert ahogy mondják: pokol­ból ördög nem jön. Adja Isten, hogy megtalálják a tolvajt, és kapja meg méltó büntetését" - olvasható a szelvényeken. A véleménynyilvánítók a tettesek elfogását remélik, többen büntetést is javasol­nak: „Jó lenne elfogni a tolvajt, és megfizettetni vele a kárt" „Szeretném, ha megkerülné­nek és súlyos büntetést kap­nának". „A Vlad Tepeș-f0re törvényt kellene alkalmazni." Van, aki arra világít rá, hogy a tetteseket nem sújtja eléggé a törvény, „ha el is kapják a tol­vajokat, sok esetben nem meg­felelő büntetést rónak ki rájuk, és folytatják a lopást" - véle­kedik egy olvasónk. „A meg­előzésre kellene hangsúlyt fordítani" - írja egy másik vé­leménynyilvánító. „Éjjelre be kell zárni az állatokat. Legyen pásztor, őr, akinek ne csak " pénz kelljen! Ha elvállalt va­lamit, feleljen érte!" * Gy.H. »Bálifit'Kinga'Kat­alikis Akiken nehéz segíteni Rendkívül tiszteletreméltó azok igyekezete, akik a társada­lom perifériájára szorult, hajlék és egy garas nélkül maradt em­berek megsegítésén fáradoznak. Jó látni, hogy egyre többen kez­dik belátni: nem szabad általáno­sítani a hajléktalanok esetében sem, nem lehet őket egyértelmű­en csavargó vagy más sértő jel­zővel illetni. Azt a tévhitet, hogy az ember kizárólag lustaságból vagy tökéletlenségből kerülhet az utcára, lassan felváltja az ér­deklődés a hajléktalanok olykor nagyon is megdöbbentő történe­te iránt. Indulnak segítő akciók, emberek vállalkoznak a bajbaju­tottak talpraállítására, és olykor akad pozitív kimenetelű történet is: az eleinte papírjaikat is nélkü­lözők a jóakarók segítsége révén visszakerülhetnek a társadalom dolgozó, pénzkereső, normális feltételek közt élő rétegébe. Vannak azonban olyanok is, akik esetében mindössze fejva­­kargatás, egymásra mutogatás a reakció. Akiken segíteni nem an­­­nyiból áll, hogy tetőt teszünk a fe­jük fölé, papírokat adunk a kezük­be, megmosdatjuk őket és elfog­laltságot szerzünk nekik. Vannak olyan emberek, akik problémá­jának orvoslására még nem dol­goztak ki stratégiát, így az érin­tettek sok illetékes széke között a földön ülnek és újságpapírok ta­karásában, elhagyatott épületek félhomályában tengődnek­­ az egyre nagyobb hidegekben. Saj­nos egyre sokasodnak a „prob­lémás” esetek, akiknek gondja összetettebb az átlagosnál - bár ebben a tekintetben talán nem is lehet átlagos esetről beszélni, ugyanis a hajléktalanok történe­tei általában szívfacsarók. Még­is, vannak köztük is kimondot­tan súlyos problémákkal küzdők: a valamikori előkelő pozícióból, „jó életből” nyugdíjasként az ut­cára kerültek, akik nem bírták feldolgozni szerencsétlenségü­ket, s teljesen magukra maradva a legnagyobb kétségbeesésbe belezavarodtak. Helyzetüket majdhogynem ki­látástalannak mondhatjuk, ha fi­gyelembe vesszük, hogy pszichi­átriai kezelésre szorulnának, ám mivel nem hajlandók vagy képe­sek ezt belátni, hozzátartozóik pedig nincsenek vagy elfordul­nak tőlük, e lehetőségtől elesnek. Ilyen állapotban kompromis­­szumot sem hajlandók kötni az élettel: azt szeretnék visszakapni, ami már elveszett, vagy ami adott helyzetükben elérhetetlen. Így, bár örvendetes módon többen is segítenének rajtuk, a jóakarók nem tudják, mit tehetnek a bajba­jutottakért. Akarata ellenére sen­kit sem cipelhetnek hajléktalan­­szállóra vagy lakásba, sem a kór­házba, szanatóriumba, így sorra lemorzsolódnak a segítő szándé­­kúak, azzal a jogos indokkal, hogy az illető megtagadta az általuk felajánlott támogatást. Azt azon­ban nem szabad elfelejteni, hogy a szóban forgó egyének tiszta fejjel gondolkodva valószínűleg örömmel vennék a segítséget, annak visszautasításáért tehát elmeállapotuk tehető felelőssé. A speciális segítségre szoruló­kon egyértelműen nehezebb se­gíteni. Az azonban, hogy nem is lehet, igen könnyelmű kijelentés lenne. Az illetékesek, úgy fest, jelen körülmények között csakis akkor tudnának az ilyen embe­reken segíteni, ha súlyosan meg­betegednének, ha bántalmaznák őket vagy ők bántanának valakit. Ezt azonban semmiképp sem vol­na szabad megvárni. Elhozták Őt is! Leszálltak a múzeumba is az angyalok! November 29-én 15 órától megkezdődött a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum ünnepre való hangolódása mesével, verssel, énekkel és jó­kedvvel! A gyerekek a legkedvesebb angya­laikkal, az édesanyjuk­kal együtt hallgatták Eperjessy Kinga óvónő interaktív meséjét, a bekapcsolódott an­gyalok verseit, majd zongorakísérettel együtt karácsonyi éneket ta­nultak. Az első adventi gyertya meggyújtásával zárult program folytatá­sa december 6-án 14 órától lesz, amelyre a gyerekeket a nagyma­mával vagy nagytatával együtt várják! A helyek száma korlátozott, ezért a részvételhez előzetes telefonos bejelentkezés szükséges, melyet hét­köznaponként 9—17 óra között a 0266-365.229- es telefonszámon tehet­nek meg. Papp Dorottya

Next