Gyergyói Hírlap, 2014. január (5. évfolyam, 1-20. szám)

2014-01-13 / 6. szám

Gyergyók­ Héttő - 1 : 2014. január 13. Euró Dollár 100 forint Árfolyam 3,3432 1,5177 Gyergyói Fizessen elő most! Hívja a­­ 266-3KL201-at és lapkihordóink felkeresik Önt otthonában! 1 hónap 3 hónap 6 hónap 12 hónap 15 lej 40 lej 80 lej 160 lej min .... .... Gyergyói Hírlap Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztők: Baricz Tamás Imola Pethő Melánia Munkatársak: Fodor Györgyi, dr. Garda Dezső, Huszár Ágnes, Kertész László, Kisné Portik Irén Tördelőszerkesztő: Portik Csaba Korrektor: Szőcs Levente Ügyfélfogadás: Szentjobbi Mária Lapterjesztő: Zsigmond András Ügyvezető igazgató: Székely Róbert Reklám: Pál Lóránt E-mail: nwketing@gyergyoi-hirlap.ro ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétle­nül a szerkesztőség véleményét tükrözik! • Szerkesztőségünk fenntartja a jo­got, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesz­tőségben. Ha a szerkesztőség telefonszám­át, a 0266-361.201- et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500­­ Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15. szám. Telefon: 0266-361.201 e-mail: hirlap@gyergyoi-hirlap.ro hirdetes@gyergyoi-hirlap.ro Fax: 0266-361.513 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro |Telefonszolgálat: 0266-361.201 észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztői fogadják naponta 8-18 óra között! III Megkérdeztük olvasóinkat Ön szerint helyes-e, ha közösségi célok miatt olyan elöntések születhetnek, amelyek esetleg sértik egyesek magántulajdonát? H­ogy egy település vagy akár egy egész régió fejlődni tudjon, a veze­tők hozhatnak olyan döntéseket, amelyek egyes magánszemélyek érde­keit sértik. Ilyen lehet például, ha olyan utakat építenének, amelyek magánterüle­teket is érintenek. A területek tulajdonosa­inak nyilván ez hátrányos, de a közösség szempontjából fontos lenne ez a beruhá­zás. Az ilyen esetekre vonatkozik jelen kérdésünk. S ahogy érdekellentét van a példaként felhozott területtulajdonos és a közösségi cél között, úgy a vélemények is megoszlanak. A többség azonban ellenzi. Nem helyes!!! így, több felkiáltójellel küldte egy ol­vasónk a válaszát. S kifejti: „A magántu­lajdontól ne fosszák meg az embereket. Megdolgoztunk érte." Egy másik válaszo­ló tömören írja: „A magántulajdon szent és sérthetetlen." A többség álláspontja: a döntéseket úgy kell meghozniuk az illetékeseknek, hogy semmiképpen ne sértsék vele a magán­­tulajdont. „A vezetőknek valóban komo­lyan át kell gondolniuk, hogy mit, miért, hogyan tesznek. Szülessenek olyan dön­tések, hogy ne sértse senki magántulaj­donát" „Oldják meg másképp, találjanak más megoldást." Többen leírják, hogy meglátásuk sze­rint az ilyen helyzeteken a tárgyalás, megegyezés segíthet: „A magántulajdont tiszteletben kell tartani mindenkinek. Ezt törvény is biztosítja. Ha valakinek szüksége van más tulajdonára, bármi­lyen cél érdekében, akkor vásárolja meg, fizesse meg tisztességesen, ha ugyan el­adó".­ „A magántulajdon legyen szent és sérthetetlen, de tárgyalásokkal,segíte­ni lehet a közösségi célokon is". „Úgy kell megoldani, hogy senki se károsuljon, s jó legyen mindenkinek." Számos beérkezett válaszból kiderül, az embereknek szomorú tapasztalataik vannak az ilyen kérdésekben: „Gyakran történik ilyen. A tulajdonos hiába próbálja tisztázni a helyzetet, úgy is sértve marad, tisztázatlan megoldással". „Nem helyes, de amikor az illetékesek már meghozták döntésüket, a kisembernek már nem sok lehetősége van bármit is tenni." Ugyancsak a hatóságokkal szemben van panaszuk, rossz tapasztalatuk a kö­vetkező válaszok küldőinek: „Lehet, hogy azok, akiktől nem vettek el semmit, csak kaptak, azok helyeslik ezt, de mi nem, mert még soha nem kaptunk vissza min­dent, amit az elődeink ránk hagytak, s mikor kértük vissza, akkor nem vették fi­gyelembe az igazoló iratokat sem".­ „Min­den kérdezés nélkül elveszik, s ha szólsz, küldenek perelni." Egy olvasónk egy igen komoly érvvel indokolja meg, hogy miért nem tartja helyesnek a magántulajdon megsérté­sét a közösségi célok érdekében: „Akik a döntéseket hozzák, azok a közösségi célokra hivatkozva csak saját magánér­dekeiket nézik." A KÖZÖSSÉGI CÉL FONTOSABB! Habár kisebb azok tábora, akik a köz­célokat a magánérdeknél fontosabbnak tekintik, érveiket érdemes megfontolni: „Szerintem, ha jó, közcél érdekében kell feláldozni a magánterületet, akkor egyet kell érteni vele",­ „Helyes az ilyen dön­tés, ha a közösség érdekében történik s valóban fontos. Például ha utat építenek. A közösségért minden érdemest és hasz­nost meg kell tenni, mivel közösség­ben élünk, és ez a legfontosabb". „Sajnos vannak olyan emberek, akik nem lát­nak tovább saját érdekeiknél, a közös­ség céljait nem tartják tiszteletben. Elfelejtik, hogy ezen áll a jövő szépsége. Nincs gyermekük, unokájuk?" Egy gyergyószentmiklósi olvasónk konkrét esetről, a Békény-parti területe­ken tervezett sétányról fejti ki a vélemé­nyét: „Nem tudom, hogy helyes vagy sem, de szerintem a Békény melletti területe­ket fel kellene szabadítani, s bár egy sé­tálóhelyet kialakítani a víz mellett. Sok depressziós ember problémáján segíte­ne. Ez bizonyított tény." Csak HA MEGEGYEZÉS TÖRTÉNIK Többen leírják, ha megegyezés szüle­tik a hatóságok és a tulajdonos között, ak­kor elfogadható a döntés: „Ha a közösségi célok érdekében elkerülhetetlen a ma­gántulajdon sértése, akkor elfogadható, de csakis megegyezés alapján és kártérí­tés alkalmazásával" „Az ilyen helyzete­ket nagyon sok szempontból és alaposan meg kell vizsgálni, az lenne a jó, ha a két fél meg tudna egyezni, mindenki megelé­gedésére". „Attól függ, milyen célról van szó. Ha nemes célért történik, és valóban hasznos is, csak akkor megbocsátható, ha illendően járnak el az ügyben a döntésho­zók a magántulajdonosokkal szemben." A KOMMUNIZMUS ROSSZ EMLÉKE A válaszokból az is kiderül, alapjában véve nem azt ellenzik a válaszadók, hogy a magántulajdont fel kell áldozni közös­ségi célokért, hanem azt, ha önkényesen történik ez. Egy olvasónk kifejti: „Ellene vagyok a kisajátításnak. A kom­munizmus alatt megtapasztalhattuk, mi­lyen, amikor az embernek egyszer csak elveszik földjeit, erdejét, állatait. Sokan emlékszünk arra is, hogy családok éle­teit hogyan tették tönkre azzal, hogy le­rombolták az otthont, hogy blokkokat építsenek a helyére, vagy akármi mást. Akkor is a közösségi célokra hivatkoz­tak. Ellenben az is biztos, hogy­ mérle­gelni kell. Lehetnek esetek, például, ha valakinek a földjén akarnak utat építe­ni (s ha lesz autópálya, akkor ez tényleg meg fog történni). Egy parcella nem aka­dályozhatja meg a hatalmas értékű és je­lentőségű építkezést. Mindenesetre, úgy kellene eljárni, hogy a területtulajdonos kártalanítva legyen." Gy.H. roTTTnTrmT Szláh'Istváns Magyar gyerek gyógyítja? Egyszerre két csatornán is öm­lött a Szulejmán, a különbség csak annyi, hogy az egyiken már megfojtották Ibrahimot, a nagy­vezért a selyemzsinórral, a má­sikon nagy stratégaként jelenik meg, aki Mohácsnál legyőzte a magyarokat. Ezt a csatát azóta is csak a vészként emlegetik és mindmáig, a puszta névelőről is látni, hogy sorsfordító volt nem­zeti történelmünkben. Tudjuk jól, mert a kortársak hivatkozásaiban - legyenek szakemberek vagy nem szakemberek - még mindig Mohács meg Trianon a leggya­koribb, csak jóval ezután követ­kezik a Don-kanyar. Unom kissé Hürrem asszony cselszövéseit, ezt a világot jobb szeretem nézni Jókai török vonatkozású prózá­jában, például A janicsárok vég­napjaiban. Ismét rá kell jönnöm, hogy így működik a történelem: a háborúban nincs kompromis­­szum, a kényszerkompromisszu­mok a több vagy kevesebb ideig tartó békéket pecsételik meg. A történelem közhelyes tanulsá­gát a fordított arányképlet sze­rint fogalmazzák, eszerint minél nagyobb a győzelem egyik ol­dalról, pont akkora a legyőzetés kínja-terhe másfelől. Vagy még nagyobb, mert a XVI. század Eu­rópájának csak egy darabja volt Magyarország a többi meghódí­tott állam mellett, a mohácsi vész pedig épp a magyar államiságot zúzta össze. A törökök tehát meg­csináltak egy tévéfolytatásost, és pontosan azokkal a módszertani stílbravúrokkal meg nemzettör­téneti romantikával, ahogyan a mi Gárdonyunk is dolgozott az Eg­ri csillagokon. Nézőpont és olvas­mány kérdése, hogy ki a vitéz, a legyőzhetetlen, sőt halhatatlan. A magyar gyerekfolklórban a gólyá­nak azért véres a lába, mert török fiú megvágta. De a magyar gyó­gyítja! Vajon hogy mutat e jelenet a törököknél? Tiszta véletlenül azt is tudom, hogy mi a helyzet török kérdésben a bolgároknál. Valamikor az ottani írószövetség elnökével hozott össze a proto­koll, és Domokos Géza ösztökélé­sére - aki akkoriban a román író­­szövetség alelnöke volt - megkér­deztem a bolgár elnököt, mennyi a török kisebbség részaránya író­­szövetségükben? Az illető előbb meghökkent, aztán szemmel lát­hatóan ingerült lett, végül elővet­te tollát és számolgatni kezdett. Kiderült, hogy messze a több­ség-kisebbség arányszáma alatt van e tétel, ami persze akkor se volt, most se mérvadó, mert ha például nekünk van egy huszonöt vagy harmincszázalékos kisebb­ségünk, amely írni-olvasni nem tud e huszonegyedik században, természetesen nincs kit hivata­losan íróvá avatni e tömegből. Ám a vendéglátó támadást sej­tett a kérdés hátterében, azontúl úgy is kezeltek minket. Elvittek a Vitosán berendezett filmstúdió­ba, ahol lepörgettek egy történe­tet, egy bolgár pásztor feleségét halálra erőszakolta hat vagy hét török. A pásztor erre farkasbőrt öltött, kinyomozta a tetteseket és egyenként megölte őket. A törté­net középkori volt, Bulgária fél­ezer éves elnyomatásának hos­­­szú esztendeiből, a film tán a múlt század hetvenes éveiben készült. Ennyire nem csillapultak az indu­latok. Másnap öt- vagy hatfőnyi csoportot láttam valahol Szófiá­ban, a fal mentén igyekeztek el­tűnni valamerre. Szegényes, sze­rencsétlen népség. Igen, ők a tö­rökjeink, mondta kalauzunk, egy Makszimov nevű öregúr. Ehhez nem lehetett, nem is kellett sem­mit hozzátenni.

Next