Gyergyói Hírlap, 2014. február (5. évfolyam, 21-40. szám)
2014-02-14 / 30. szám
Gyergyói * Péntek-Vasárnap __ 2014. február 14. Euró Dollár 100 forint íifulwi 3,2862 1.4416 Gyergyói Fizessen elő most! és lapkihordóink felkeresik Önt otthonában! Hívja a 26&36L201-at 1 hónap 3 hónap 6 hónap 12 hónap 1JIC 40 lej 80 lei 160 lej III Ilin Gyergyói ” ip AGj III Hiiiillliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii in Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 Ügyvezető igazgató: Székely Róbert Tartalomigazgató: Szászer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztők: Baricz Tamás Imola, Pethő Melánia Munkatársak: Fodor Györgyi, dr. Garda Dezső, Huszár Ágnes, Kertész László, Kisné Portik Irén Tördelőszerkesztő: Portik Csaba Korrektor: Szőcs Levente Ügyfélfogadás: Szentjobbi Mária Lapterjesztő: Zsigmond András Reklám: Pál Lóránt E-mail: marketingmgyergyoi-hirlap.ro Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ! Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361.201- et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500 Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15. szám. Telefon: 0266-361.201 hirlap@gyergyoi-hirlap.ro hirdetesigyergyoi-hirlap.ro Fax: 0266-361.513 Hírdetésfelvétel és terjesztés a fenti címe hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro (Te!■efonszc';lgalat 0266-361.201 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztői fogadják naponta 8-18 óra között! Megkérdeztük olvasóinkat Ön szerint amikor egy település jövőjét tervezik meg az elöljárók, mire kellene leginkább odafigyelni? Mi az, ami elvándorlásra készteti a lakosságot? Polgármesterek, vezetők, figyelem! Az alábbiakban írottakból képet alkothatnak maguknak, hogy „mit akar a nép". Ha rengeteg elfoglaltságuk közben nincs is idejük arra, hogy végigolvassák a Hűséges Olvasó szelvényeken beérkezett válaszokat, megkönnyítjük a dolgukat. Két mondatban összefoglaljuk a lényeget, vagyis íme, két jellemző válasz: „Munkahelyeket létesítsenek a fiatalok számára. Fizetést is adjanak, hogy el tudja tartani a családját". „A fiatalok a munkanélküliség, nincstelenség miatt vándorolnak el." A szelvények nagy többségén ilyen tartalmú válaszok érkeztek. Alig néhányan gondolják úgy, hogy a fejlett infrastruktúra, megfelelő körülmények, a szép környezet kialakítása az, amit a jövőt tervezőknek figyelembe kell venniük Teremtsenek munkahelyeket, ÉS FIZESSENEK RENDESEN Ahogy a fenti mondatokban is írtuk, a munkahelyteremtés, a megélhetés biztosítása a legfontosabb, állapítják meg a válaszadóink, s szinte szóról szóra ugyanúgy írnak olvasóink, akár Gyergyószentmiklósról, akár bármelyik gyergyószéki településről érkezett is a válasz. Van, aki pontosít is: „Legjobban a magáncégekre figyeljenek, hogy minden munkás legyen bejelentve, s megfelelő jövedelmet biztosítsanak nekik, hogy fiataljaink ne vándoroljanak külföldre"; „Legelőször is fel kell mérni a lakosság felkészültségét, képzettségét, és ennek függvényében munkahelyeket létrehozni"; „A munkanélküliség a gond, de a megélhetési nehézség is, mert sehol sincsenek így megemelve a költségek"; „Nincs munkahely, és ha van is, csak éhbérért dolgoztatják az embereket, ami semmire sem elég. Nem csoda, hogy aki teheti, mindenki külföldre jár. Ott többet fizetnek, nem, mint itt"; „Segítsék a vállalkozókat, hogy munkát adhassanak az embereknek, s ellenőrizni, hogy meg is fizessék őket. A jelszó rég nem változik: munkát, kenyeret", „A rendezetlen fizetést kellene felszámolni, nem ritka, hogy 2-3 hónapig nem kapnak az emberek pénzt a magáncégeknél", „A munkahely a legfontosabb. Miért szüntették meg az USL-t és a bútorgyárat, a IAPS-ot és más egységeket? Korrupció!" Néhány ötlet munkahelyteremtésre Vannak, akik konkrét javaslatokat is megfogalmaznak arra, hogy milyen típusú gazdasági ágazatokban látnak jövőt, azaz milyen munkalehetőségek létrehozásában. „Használják ki a térség lehetőségeit, borvizeinket, szép tájainkat, növeljék a turistaforgalmat", „Fafeldolgozó üzemeket, erdeigyümölcs-feldolgozókat alapítsanak", „A hagyományőrzés és a turizmus fejlesztése segítene." Úgy tervezzenek, HOGY NE CSAK A TERVEZŐKNEK LEGYEN JÓ Az alcímül választott mondatot egy olvasónk fogalmazta meg, de többen osztják véleményét, s nem egy szelvényből kiderül, úgy találják, az elöljárók nem nagyon törődnek a lakosság véleményével, elvárásaival: „Nem a városét, hanem a maguk jövőjét tervezik, így van ez már tova 24 éve. Az elöljárók ne palántból, hanem erős gyökerekből nőjenek ki, mint a múlt század elején. A közömbösség, a hiteltelenség, a kilátástalanság az oka az elvándorlásnak"; „Az emberek véleményére figyeljenek oda, de azt semmibe sem veszik. A lakosság véleményét is ki kellene kérni". „Inkább veszekednek, minthogy valóban a jövőt terveznék. Tervezni lehet, de meg is kell tartani, amit elképzelnek, megígérnek. Mert ígérni könnyű a polgármesternek." További javaslatok Néhány szelvényen más jellegű fejlesztésekre, a közösség számára fontos tényezőkre hívják fel a figyelmet olvasóink: „A lakásokat olyan embereknek utalják ki, akik hasznosak a társadalom számára"; „Leginkább az utak aszfaltozására, a víz-, szennyvíz-hálózat rendbetételére kellene odafigyeljenek, de a városképet csúfító épületek újrafestésére, zöldövezetek, parkok létrehozására is." „Figyeljenek arra, hogy a város polgárai biztonságban legyenek”; „Az utak javítását kellene megoldják, s megakadályozni a cigányoknak, hogy bárhol házat vegyenek, s tönkretegyék az addig nyugodtan élők életét"; „Meghagyni a régi arculatot." És végül: „Egy jó gazda meglátja a tennivalókat a háza táján." Gy.H. Kép Meglepett, amikor olyan emberrel találkoztam, aki kifejezetten irtózott a fényképtől. Nemcsak attól, hogy esetleg őt is lefényképezik, hanem egyáltalán minden fényképtől. Minőségileg gyengének tartotta a fényképet, és könnyen manipulálhatónak, na meg természetesen manipulálónak. Kikövetkeztetett aggályai - személyesen ugyanis soha sem fejtette ki véleményét, így csak találgathattam szigorú álláspontjának indítékait - azonban nemcsak a fényképre vonatkozhatnak, hanem minden képre. Ezeket próbálom magamban rendszerezni, hiszen azért a képnek is megvan a maga létjogosultsága, és végső soron is, a képet nem az ember találta ki. Kezdjük ott, hogy minden kép magán hordja alkotójának jegyeit. Ebből adódóan az ember alkotta képben mindig van valami hamis, valami tökéletlen. Mert nem tudjuk az Egészet egyetlen egységes keretbe ölelni, mindig kimarad valami lényeges, ami nélkül hiányos a megalkotott kép, vagy próbálunk valami olyant beilleszteni, ami elképzelésünk szerint az Egészre utalna, de ettől már oldalra billent, zsúfolttá, zavarossá válik. Ha nagyon következetesek akarnánk lenni, Isten maga is csak egyetlen képet alkotott. Minden más: az egész univerzum, a föld minden ismerős és ismeretlen zeg-zúga teremtett valóság, amit mi képekre tagoltan fogadunk be, és magunkban kell összeraknunk ismét egyetlen egésszé. Isten tehát valóságot alkotott, és nem képet. Képet csak egyetlenegyet: önarcképét. Ez is csak annyiban önarckép, amennyiben az arc az egész embert is jelöli. Az ember isteni önfeltárulkozás formájában így ismerte fel önmagát: Isten képe és hasonlatossága. Tehát az ember önmagában Isten képe, de ez a kép is valóság, nemcsak elvonatkoztatás. A Kép, vagyis Isten képe, maga az ember, mint Valóság, vagyis Isten teremtménye, képekben érzékeli a Valóságot, hogy ezeket a képeket önmagában egyetlen Egésszé illessze. Ez a folyamatos teremtésnek az a fázisa, ami bennünk játszódik le, amelynek mi magunk is aktív részesei vagyunk az állandó alázatos megfigyelés, a tanulás és az őszinteség révén, hiszen minden képet csak oda illeszthetünk, ahol annak a helye van. Csak így juthatunk közelebb a Valósághoz. A képalkotásnak ez lehet az egyetlen alapja. Mi pedig képeket alkotunk: szóban, zenében, színekben, formákban. Sokszor oda sem figyelünk, hogy ezek mennyire összetartoznak, és valójában egyet jelentenek. A szavaknak zenéjük van, a hangoknak színük, a formáknak pedig ritmusuk, ütemük, hangulatuk. Képalkotó eszközök ezek, amelyek segítségével tanújelét adhatjuk annak, miként is állt össze bennünk a Valóság. A nehézség abban jelentkezik, hogy mi úgy vagyunk Isten teremtette Valóság és az ő képe és hasonlatossága, hogy éppen a Valóságtól rugaszkodtunk el. Ezzel a szembenállással találkozunk a képalkotásainkban is. Olyan képeket alkotunk, amilyen valóságot szeretnénk, ami nem mindig egyezik az igazi valósággal. A művészetek így kezdtek a Valóság helyett az éppen aktuális ideológiára, annak szellemére mutatni. Amikor tudatosan alkotjuk olyannak a képet, hogy egy ideológiát szolgáljon, akkor manipuláljuk a képet, és ezzel a képpel befolyásolunk másokat, így alakulhatott ki az önmagáért való művészet is, ami arra törekszik, hogy egy kép, egy darab, egy zene vagy írás megdöbbentsen, felhívja magára a figyelmet, és úgy jelenjen meg a szemlélő előtt, mint az egyetlen lehetséges valóság. Odáig jutottunk, hogy egy fát sem tudunk hűen - és itt a hűség nem milliméter-pontos mérnöki teljesítményre, jól megszerkesztett perspektívára utal, hanem a Létben elfoglalt helyre - ábrázolni, bemutatni, nemhogy Istent. Itt érthető meg a képi istenábrázolás tilalma. A Valóságtól való elrugaszkodásunkban, úgy, ahogyan Isten képét magunkban eltorzítottuk, bennünk nem áll össze mindig helyesen a kép, sem Istenről, sem a világról, sem önmagunkról. A képalkotáshoz ezért mindig nagy alázatra van szükség. Minden kép ugyanis, amit alázattal alkottunk, egyszerre jele a bennünk összeállt képnek, de mindig utalnia kell önmagán túl az igazi Valóságra is, ami létében jóval meghaladja az általunk alkotott képet. ■Pénteki gondolatok