Gyergyói Hírlap, 2014. február (5. évfolyam, 21-40. szám)

2014-02-14 / 30. szám

Gyergyói *­ Péntek-Vasárnap __ 2014. február 14. Euró Dollár 100 forint íifulwi 3,2862 1.4416 Gyergyói Fizessen elő most! és lapkihordóink felkeresik Önt otthonában! Hívja a 26&­36L201-at 1 hónap 3 hónap 6 hónap 12 hónap 1JIC 40 lej 80 lei 160 lej III Ilin Gyergyói ” ip AGj III Hiiiillliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii in Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 Ügyvezető igazgató: Székely Róbert Tartalomigazgató: Szászer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztők: Baricz Tamás Imola, Pethő Melánia Munkatársak: Fodor Györgyi, dr. Garda Dezső, Huszár Ágnes, Kertész László, Kisné Portik Irén Tördelőszerkesztő: Portik Csaba Korrektor: Szőcs Levente Ügyfélfogadás: Szentjobbi Mária Lapterjesztő: Zsigmond András Reklám: Pál Lóránt E-mail: marketingmgyergyoi-hirlap.ro Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. A megjelent írások nem feltétle­nül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ! Szerkesztőségünk fenntartja a jo­got, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön.­­ Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesz­tőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361.201- et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500­­ Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15. szám. Telefon: 0266-361.201 hirlap@gyergyoi-hirlap.ro hirdetesigyergyoi-hirlap.ro Fax: 0266-361.513 Hírdetésfelvétel és terjesztés a fenti címe hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro (Te!■efonszc';lgalat 0266-361.201 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztői fogadják naponta 8-18 óra között! Megkérdeztük olvasóinkat Ön szerint amikor egy település jövőjét tervezik meg az elöljárók, mire kellene leginkább odafigyelni? Mi az, ami elvándorlásra készteti a lakosságot? P­olgármesterek, vezetők, figyelem! Az alábbiakban írottakból képet al­kothatnak maguknak, hogy „mit akar a nép". Ha rengeteg elfoglaltságuk közben nincs is idejük arra, hogy végig­olvassák a Hűséges Olvasó szelvényeken beérkezett válaszokat, megkönnyítjük a dolgukat. Két mondatban összefoglaljuk a lényeget, vagyis íme, két jellemző vá­lasz: „Munkahelyeket létesítsenek a fia­talok számára. Fizetést is adjanak, hogy el tudja tartani a családját". „A fiatalok a munkanélküliség, nincstelenség miatt vándorolnak el." A szelvények nagy többségén ilyen tartalmú válaszok érkeztek. Alig néhá­­nyan gondolják úgy, hogy a fejlett infrast­ruktúra, megfelelő körülmények, a szép környezet kialakítása az, amit a jövőt ter­vezőknek figyelembe kell venniük Teremtsenek munkahelyeket, ÉS FIZESSENEK RENDESEN Ahogy a fenti mondatokban is írtuk, a munkahelyteremtés, a megélhetés biz­tosítása a legfontosabb, állapítják meg a válaszadóink, s szinte szóról szóra ugyan­úgy írnak olvasóink, akár Gyergyószent­­miklósról, akár bármelyik gyergyószéki településről érkezett is a válasz. Van, aki pontosít is: „Legjobban a magáncégekre figyeljenek, hogy minden munkás legyen bejelentve, s megfelelő jövedelmet bizto­sítsanak nekik, hogy fiataljaink ne vándo­roljanak külföldre";­ „Legelőször is fel kell mérni a lakosság felkészültségét, képzett­ségét, és ennek függvényében munkahe­lyeket létrehozni"; „A munkanélküliség a gond, de a megélhetési nehézség is, mert sehol sincsenek így megemelve a költsé­gek"; „Nincs munkahely, és ha van is, csak éhbérért dolgoztatják az embereket, ami semmire sem elég. Nem csoda, hogy aki teheti, mindenki külföldre jár. Ott többet fizetnek, nem, mint itt"; „Segítsék a vál­lalkozókat, hogy munkát adhassanak az embereknek, s ellenőrizni, hogy meg is fizessék őket. A jelszó rég nem változik: munkát, kenyeret",­ „A rendezetlen fizetést kellene felszámolni, nem ritka, hogy 2-3 hónapig nem kapnak az emberek pénzt a magáncégeknél", „A munkahely a legfon­tosabb. Miért szüntették meg az USL-t és a bútorgyárat, a IAPS-ot és más egysége­ket? Korrupció!" Néhány ötlet munkahelyteremtésre Vannak, akik konkrét javaslatokat is megfogalmaznak arra, hogy milyen típu­sú gazdasági ágazatokban látnak jövőt, azaz milyen munkalehetőségek létre­hozásában. „Használják ki a térség le­hetőségeit, borvizeinket, szép tájainkat, növeljék a turistaforgalmat", „Fafeldolgo­zó üzemeket, erdeigyümölcs-feldolgozó­­kat alapítsanak",­ „A hagyományőrzés és a turizmus fejlesztése segítene." Úgy tervezzenek, HOGY NE CSAK A TERVEZŐKNEK LEGYEN JÓ Az alcímül választott mondatot egy olvasónk fogalmazta meg, de többen osztják véleményét, s nem egy szel­vényből kiderül, úgy találják, az elöl­járók nem nagyon törődnek a lakosság véleményével, elvárásaival: „Nem a vá­rosét, hanem a maguk jövőjét tervezik, így van ez már tova 24 éve. Az elöljárók ne palántból, hanem erős gyökerekből nőjenek ki, mint a múlt század elején. A közömbösség, a hiteltelenség, a kilá­­tástalanság az oka az elvándorlásnak"; „Az emberek véleményére figyeljenek oda, de azt semmibe sem veszik. A la­kosság véleményét is ki kellene kérni". „Inkább veszekednek, minthogy való­ban a jövőt terveznék. Tervezni lehet, de meg is kell tartani, amit elképzel­nek, megígérnek. Mert ígérni könnyű a polgármesternek." További javaslatok Néhány szelvényen más jellegű fejlesz­tésekre, a közösség számára fontos té­nyezőkre hívják fel a figyelmet olvasóink: „A lakásokat olyan embereknek utalják ki, akik hasznosak a társadalom számá­ra"; „Leginkább az utak aszfaltozására, a víz-, szennyvíz-hálózat rendbetételére kellene odafigyeljenek, de a városképet csúfító épületek újrafestésére, zöldöveze­tek, parkok létrehozására is." „Figyeljenek arra, hogy a város polgárai biztonságban legyenek”; „Az utak javítá­sát kellene megoldják, s megakadályozni a cigányoknak, hogy bárhol házat vegye­nek, s tönkretegyék az addig nyugodtan élők életét"; „Meghagyni a régi arculatot." És végül: „Egy jó gazda meglátja a tenni­valókat a háza táján." Gy.H. Kép Meglepett, amikor olyan em­berrel találkoztam, aki kifeje­zetten irtózott a fényképtől. Nemcsak attól, hogy esetleg őt is lefényképezik, hanem egyál­talán minden fényképtől. Mi­nőségileg gyengének tartotta a fényképet, és könnyen manipu­­lálhatónak, na meg természete­sen manipulálónak. Kikövetkez­tetett aggályai - személyesen ugyanis soha sem fejtette ki véleményét, így csak találgat­hattam szigorú álláspontjának indítékait - azonban nemcsak a fényképre vonatkozhatnak, hanem minden képre. Ezeket próbálom magamban rendsze­rezni, hiszen azért a képnek is megvan a maga létjogosultsá­ga, és végső soron is, a képet nem az ember találta ki. Kezdjük ott, hogy minden kép magán hordja alkotójának jegyeit. Ebből adódóan az em­ber alkotta képben mindig van valami hamis, valami tökélet­len. Mert nem tudjuk az Egé­szet egyetlen egységes keretbe ölelni, mindig kimarad valami lényeges, ami nélkül hiányos a megalkotott kép, vagy próbá­lunk valami olyant beilleszte­ni, ami elképzelésünk szerint az Egészre utalna, de ettől már oldalra billent, zsúfolttá, zava­rossá válik. Ha nagyon következetesek akarnánk lenni, Isten maga is csak egyetlen képet alkotott. Minden más: az egész univer­zum, a föld minden ismerős és ismeretlen zeg-zúga te­remtett valóság, amit mi ké­pekre tagoltan fogadunk be, és magunkban kell összerak­nunk ismét egyetlen egésszé. Isten tehát valóságot alko­tott, és nem képet. Képet csak egyetlenegyet: önarcképét. Ez is csak annyiban önarckép, amennyiben az arc az egész embert is jelöli. Az ember is­teni önfeltárulkozás formájá­ban így ismerte fel önmagát: Isten képe és hasonlatossága. Tehát az ember önmagában Is­ten képe, de ez a kép is való­ság, nemcsak elvonatkoztatás. A Kép, vagyis Isten képe, maga az ember, mint Valóság, vagyis Isten teremtménye, képek­ben érzékeli a Valóságot, hogy ezeket a képeket önmagában egyetlen Egésszé illessze. Ez a folyamatos teremtésnek az a fázisa, ami bennünk játszódik le, amelynek mi magunk is ak­tív részesei vagyunk az állan­dó alázatos megfigyelés, a ta­nulás és az őszinteség révén, hiszen minden képet csak oda illeszthetünk, ahol annak a he­lye van. Csak így juthatunk kö­zelebb a Valósághoz. A képalkotásnak ez lehet az egyetlen alapja. Mi pedig képe­ket alkotunk: szóban, zenében, színekben, formákban. Sok­szor oda sem figyelünk, hogy ezek mennyire összetartoznak, és valójában egyet jelentenek. A szavaknak zenéjük van, a hangoknak színük, a formák­nak pedig ritmusuk, ütemük, hangulatuk. Képalkotó eszkö­zök ezek, amelyek segítségé­vel tanújelét adhatjuk annak, miként is állt össze bennünk a Valóság. A nehézség abban jelentke­zik, hogy mi úgy vagyunk Isten teremtette Valóság és az ő képe és hasonlatossága, hogy éppen a Valóságtól rugaszkodtunk el. Ezzel a szembenállással talál­kozunk a képalkotásainkban is. Olyan képeket alkotunk, amilyen valóságot szeretnénk, ami nem mindig egyezik az igazi valóság­gal. A művészetek így kezdtek a Valóság helyett az éppen aktuá­lis ideológiára, annak szellemé­re mutatni. Amikor tudatosan alkotjuk olyannak a képet, hogy egy ideológiát szolgáljon, akkor manipuláljuk a képet, és ezzel a képpel befolyásolunk másokat, így alakulhatott ki az önmagá­ért való művészet is, ami ar­ra törekszik, hogy egy kép, egy darab, egy zene vagy írás meg­döbbentsen, felhívja magára a figyelmet, és úgy jelenjen meg a szemlélő előtt, mint az egyet­len lehetséges valóság. Odáig jutottunk, hogy egy fát sem tu­dunk hűen - és itt a hűség nem milliméter-pontos mérnöki tel­jesítményre, jól megszerkesz­tett perspektívára utal, hanem a Létben elfoglalt helyre - áb­rázolni, bemutatni, nemhogy Istent. Itt érthető meg a képi is­tenábrázolás tilalma. A Valóság­tól való elrugaszkodásunkban, úgy, ahogyan Isten képét ma­gunkban eltorzítottuk, bennünk nem áll össze mindig helyesen a kép, sem Istenről, sem a világról, sem önmagunkról. A képalkotáshoz ezért min­dig nagy alázatra van szükség. Minden kép ugyanis, amit alá­zattal alkottunk, egyszerre je­le a bennünk összeállt képnek, de mindig utalnia kell önmagán túl az igazi Valóságra is, ami lé­tében jóval meghaladja az álta­lunk alkotott képet. ■Pénteki gondolatok

Next