Gyergyói Hírlap, 2014. május (5. évfolyam, 82-100. szám)

2014-05-05 / 82. szám

2014. május S. Euró Dollár 100 forint árfolyamligrtrt 4,4340 3,1991 1,4448 Gyergyói ’ Fizessen elő most! Hívja a 0266-36L201at és lapkihordóink felkeresik Önt otthonában! 1 hónap 3 hónap 6 hónap 12 hónap 15 lej 40 lej 80 lej 160 lej ima in lllll mi Hírlap ii ii in ii mi min ii im min ii Gyergyói Ügyvezető igazgató: Székely Róbert Tartalomigazgató: Szüszer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztők: Baricz Tamás Imola Pethő Melánia Munkatársak: Fodor Györgyi, dr. Garda Dezső, Huszár Ágnes, Kertész László, Kisné Portik Irén Tördelőszerkesztő: Portik Csaba Korrektor: Szőcs Levente Ügyfélfogadás: Szentjobbi Mária Lapterjesztő: Zsigmond András Reklám: Pál Lóránt E-mail: marketing@gyergyoi-hirlap.ro ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesz­tőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361.201- et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500 - Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15. szám. Telefon: 0266-361.201 E-mail: hirlapigyergyoi-hirlap.ro hirdetesfgyergyoi-hirlap.ro Fax: 0266-361.513 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro Icrá at: 0266-361.201 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztői fogadók naponta 8-18 óra közötti Megkérdeztük olvasóinkat Ön szerint van-e haszna az Iskola másként programnak? A gyergyószéki olvasóink nagy része jónak tartja az egyhetes programot: „töb­bet ér, mint egy félév" - írják. Vannak vi­szont, akik nem így látják: „jobb lenne, ha adnának egy hét vakációt, legalább nem tekeregnének annyit a fiatalok" - olvas­ható egy szelvényen. Több szelvénybe küldő jó ötletnek tart­ja, hogy egy héten át különböző prog­ramokkal várják a diákokat. Mint írják: „Igen, van haszna, különösen a kicsik­nek, az óvodások élményekkel teli tértek haza mindennap",­ „Szórakozva tanulnak a gyerekek, ráadásul nem a hagyomá­nyos, unalmas tananyagot, hanem csu­pa érdekességet"; „Jónak tartom, például megismerkedtek a fogorvossal, és ez na­gyon jó, sok szülő örvendett ennek"; „Sok értékes dolgot tanultak az egy hét alatt, sportoltak és kirándultak is"; „Olyasmi­ket tanultak meg, amit iskolaidőben nem lehet tanítani, például nemezelés, tojás­festés. Legalább arra a pár órára elvonják a tévé és a számítógép elől a gyermekek figyelmét"; „Bárki ötlete is volt, jónak tar­tom, mert így a tanítók más módszerrel is tudnak foglalkozni a gyerekekkel",­ „Jó­nak tartom, mert van lehetőség sok ér­dekes dologra: múzeumlátogatás, közös kirándulások, beszélgetések". „Nagyon jó ötlet, mert sok gyermek megismerhette az állatokat. De még azért is fontos, mert a gyerekek így a legalapvetőbb dolgokkal is megismerkedhetnek, ilyen például szö­vés, varrás, de például az is fontos, hogy egy bizonyos témában kifejthetik a véle­ményüket"; „Meg vagyok győződve, hogy jó dolog, mert a gyerekek nagyon sze­retik, igaz, csak kisebb osztályosoknak hallottam a véleményét",­ „Természetesen van haszna, ez idő alatt megismerked­nek a hagyományokkal, kézműves fog­lalkozásokon vesznek részt, máskor erre nincs idő a nagy tananyag miatt, s tulaj­donképpen erre lenne nagyobb szükség." Egy olvasónk pedig úgy véli: „Sokkal töb­bet ér egy jól megszervezett hét, mint egy egész féléves tanulás." Akkor lenne haszna, ha... Több szelvénybeküldő úgy gondolja, az egyhetes program hasznos lehetne, ha azt igazán tartalommal is megtöltenék, és a diákok is tanulnának belőle, mert a tananyag nagy része teljesen fölösleges. „Hasznos lenne, ha a helyi szokásokra, helyi értékekre tanítanák meg, lehet, a ki­csikékkel foglalkoznak komolyabban, de a nagyobbaknak is kellene valami, ami­vel meg tudnák fogni az érdeklődésüket". „Az ötlet jó, csak éppen tudják megtölte­ni tartalommal azt az egy hetet, legyenek olyan programok, melyeket szeretnek a gyermekek, játszva tanulnak olyan dolgo­kat, melyek fontosak is, mert a tananyag 90 százaléka teljesen fölösleges." Egy olvasónk bővebben is kifejti vé­leményét: „Ha komolyan veszik, akkor nagyon is van értelme, a gyakorlati dol­gok megismertetése lenne a lényeg. Ha a gyermek tud írni, olvasni és számolni, a többi dolgot, ami neki fontos, kíváncsisá­ga oda vezeti, hogy megtanulja. Könyvből nem lehet cipész mesterséget, gazdál­kodást, állattartást tanítani. A jó szak­emberekre van szükség, nem azokra a diplomásokra, akik sajnos éveket tanul­tak, de semmihez nem értenek." Jobb lett volna, ha vakációt adnak Olvasóink egy része úgy véli, jobb len­ne, ha egy hét vakációt adnának, mert nem látják, mi a haszna a programnak. „Van értelme, persze, hogy van, többet lógnak a diákok, legalábbis a nagyob­bak. Nem látom nagy hasznát, a közép­­iskolások sokat tekeregnek ezekben a napokban, ahelyett adtak volna va­kációt, hogy pihenhessenek",­ „Semmi hasznosat nem látok benne, sajnos azt tapasztaltam, hogy a nagyobb diákok te­keregtek egész délelőttöket", „Jobbnak tartanám, ha az egy hét alatt a gyengébb tanulóknak megsegítő órákat szervez­nének, mert egy hét alatt sok mindenből kiesnek. Lehet, hogy a jó tanulóknak jól jön a kikapcsolódás, de nem mindenki­nek. Ha el is jutnak sikeresen a nyolca­dik osztályba, hogyan tovább?" Május 1. - ok, azok a régi májusok! Mert meg kell mondanom, nem a mostani az igazi má­jus elseje. Nem. És nem csak azért, mert akkor azon a régin hajnalra fölpántlikázott nyír­fák díszlettek a lányos házak kapuzábéin, szólt a muzsika, még csak azért sem, mert ma­holnap nem lesz munka s nem lesz munkásosztály - nem. S hogy miért nem ez az igazi? Hát megmondom. Azért, ked­ves olvasóim, mert - és meg­bocsássanak, hogy ilyet le merek írni - az emberek nin­csenek kellően kiéhezve. Vagy kiéheztetve. Hisz amikor csak sör tizenötféle van, s negyven­féle húsétel között válogathat, köztük bármilyen fajta flekken, kolbász és miccs között, akkor egyértelmű, hogy nincs még íze sem az ételnek. Nincs. Rá­adásul szinte sorba sem kell állni érte. És azt ettél előző nap is! Igen, akkor volt igazi ünnep május elseje, amikor hivata­losan egész éven át nem ettél más húst, csak csirkenyakat és csirkelábat - mert a com­bok és mellehúsok exportra mentek -, és csörgött el a nyá­lad már a mészárszék láttán is, arról nem is beszélve, hogy ha két légy röpködött a mészár­szék ajtajában, akkor már sor­ban álltál az üres mészárszék előtt, nehogy véletlenül pont akkor ne állj sorban, amikor húst osztanak. Már könnyezett az agyad a hús gondolatára is. És ez így ment egész éven át! Amikor például már november közepén rettegni kezdtél, hogy vajon fölkerülsz-e arra a név­sorra, amelynek alapján szil­veszterkor te is kapsz fél kiló virslit. Amelynek persze már el­felejtetted az ízét is. És persze ugyanez volt a helyzet május 1-jén is, csak más felállásban. Hisz akkor már hónapokkal ko­rábban arra gondolt az ember, hogy majd jön május elseje, s ha jön, akkor majd hozzájutsz te is néhány meccshez. Egy po­hár megfelelően langyos, felvi­zezett sörhöz. Amikor már hó­napokkal korábban előre kö­szöntél minden vendéglősnek. A mészárosokról most nem is beszélek. Hát igen, az volt az igazi, amikor kezedben a miccsel s a sörrel megdicsőül­­tél a család előtt, mert volt tü­relmed kivárni a kétórás sort, s aztán, mint egy ereklyével, elindulhattál a család felé. Hát igen, csodálatos percek voltak azok. Mentél, mentél, a gyer­mekek boldogan ugráltak kö­rülötted, ragyogott a szemed, ragyogott a feleséged szeme a büszkeségtől, az egész család büszke volt rád, egyszerűen példaképp lettél, megdicső­­ültél a gyermekeid előtt. Né­hány percig lettél vagy voltál valaki! Hát ez az érzés nincs meg ma, kedves olvasóim. És ne vegyék rossz néven, Isten ments, de sokszor gondolok rá, hogy jó volna azt az időt egy hétig, kettőig - nem to­vább - újraélni. S ezt nem a kukákba dobott ételek, kif­lik, zsemlék láttán mondom, hanem csak azért, hogy be­csüljük meg, értékeljük azt az életet, amelyet ma élhetünk. Igen. Mert még most is előt­tem van az a pillanat, amikor nyolcvankilenc december 22- én, a Nemzeti Megmentési Front alakuló gyűlésén Bodó Géza mint egy modern Gábor Áron azt mondta: Lesz hús! És lett! Másnaptól már a vágóhíd valóban a városnak dolgozott. Viszont komolyra fordítva a szót, 1989 óta sok víz lefolyt a Küküllőn. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy ma már so­kan annak is örvendenénk, ha lenne munka. S ha május 1-je a népünnepélyen túl, bár má­ra már az is kiürült, valóban a munka ünnepe lenne. fimmrnríiTM

Next