Gyergyói Hírlap, 2014. szeptember (5. évfolyam, 165-186. szám)

2014-09-16 / 176. szám

Gyergyói Hírlap i­n Euró Dollár 100 forint ír fütyaral egy sze 1,4048 m Gyergyói ! Fizessen elő most! Hívja a -at és lapkihordóink felkeresik Önt otthonában! Megkérdeztük olvasóinkat Honnan szerzi be télire a pityókát, mit tart szem előtt a vásárláskor? A székelynek nem kell más pityókája. Ezt a tényt simán le­szögezhetjük a kérdésünkre be­érkezett válaszok ismeretében. Hozzátehetjük azt is, hogy ide nincs is miért krumplit hozni a boltokba, mert úgysem veszi senki. Legalábbis erre követ­keztethetünk olvasóink hozzá­szólásaiból. Saját magunk termeljük Alig van olyan gyergyószéki család, amely kerttel, földdel rendelkezik, s ne termelne an­­­nyi pityókát, ami a szükség­leteire elég. Ez alól nagyjából csak a tömbházban élők kivé­telek. A válaszokból az olvasha­tó ki, hogy az íróik vagy maguk termelik meg a székely legfon­tosabb táplálékát, vagy pedig szűkebb családjuk segít nekik ebben. „A kertből. Nem szoktam vásárolni"; „Kertemből, vegy­szermentes"; „Mindig ültetünk pityókát"; „Télire apósomék ad­ják, mert nekik van földjük"; „Saját termésű pityókánk van, amit gondosan ápoltunk. Nincs permetezve, bió a pityóka és a zöldségféle" „Ezt nem kell bú­suljam, megterem"; „Kiásom, amit tavasszal ültettem" „Én is ültettem, de nem lesz elég, így a szüleim is adnak";­ „Megter­melem a kertemben, így biztos, hogy bió. Én kapáltam. Benne van a lelkem"; „Amennyi szük­séges a részünkre, annyi pityó­kát termelünk a kertünkben"; „A család által termesztett pityó­kánk van. Nem permeteztünk, szívesen fogyasztjuk így, mert természetes, vegyszermentes." „Van egy három áras kertem. Ami abban terem, azt úgy osz­tom, hogy legyen elég"; „Mi itt falun mindig megtermeljük. A család részére és az állatoknak is takarmánynak." Csakis innen, a közelből. Számos szelvény beküldője megjegyzi, ha neki személye­sen nincs is lehetősége meg­termelni a pityókáját, azért fontosnak tartja, hogy olyan­tól szerezze be, akiben meg­bízik, a termelő környékbeli legyen. „Van ültetve saját föld­be, s ha nem lesz elég, akkor veszünk valahonnan. Általában Szárhegyről"; „Gazdálkodó ro­konoktól kapjuk, tehát tiszta, vegyszermentes. Mi egyébbel viszonozzuk"; „A piacon ve­szem, s arra figyelek, hogy valamelyik környékbeli telepü­lésről legyen, s ne külföldi." Több olvasónk másnak ad­ja ki földjét művelésre vagy ép­pen társasba, s az innen kapott juss biztosítja a szükséges pi­tyókát. „Szerencsére van egy kis örökölt I. osztályú szán­tóm, amelyet az utóbbi időben kiadtam egy gazdálkodónak, aki megműveli. Ezáltal el va­gyok látva pityókával". „Én az Aranykalász társas gazdaság­ból kapom a szüleim után a pi­tyókát, de az a mennyiség nem nagyon elég, mert a lányomnak is szoktam adni. Egyébként nagyon meg vagyok elégedve mind a kiszolgálással, mind a minőséggel. Ha kevesebbet ka­punk, mint amennyire szük­ség lenne, szintén onnan, a társastól vásárolom meg",­ „A társastól kapom, s a helyi ter­melőtől való vásárlást tartom előnyösnek." Piacról, de termelőtől Megállapítható, kevés kivé­tellel mindenki odafigyel arra, hogy ne kereskedőtől, hanem termelőtől szerezze be a ter­ményt, még akkor is, ha ezt a piacon teszi. Nagyon fontos szempont, és sokan említik, hogy olyan pityókát keresnek, azt fogyasztják szívesen, ami „bio", azaz vegyszermentes. S hogy ez valóban ilyen legyen, azt csakis úgy lehet megvaló­sítani, ha a piacon is ismerős termelőtől vásárolunk. „Terme­lőktől vásárolom, s a legfonto­sabb, hogy egészséges gumók legyenek" „A piacról veszem, vegyszermentes legyen." Van, aki maga szedte régebben. „Ré­gebben a káposztával egyszer­re több zsák pityókát vettünk, s jártunk „tollászni" is. Ma már nem toliászunk, inkább sze­zonjában megvesszük a pityó­kát." MÁS SZEMPONTOK a vásárlásnál Az ár és a minőség is lénye­ges sokaknak, s nem csak az, hogy honnan származik az áru: „Mindig a piacról szerzem be, s mindig csak annyit, amen­­­nyire éppen szükség van, mert nincs, hol tároljam. Amire oda­figyelek, az az ára" „A beszer­zés a piacról történik, fontos az, hogy ép és egészséges legyen" „Megnézem a krumpli formáját, színét, állagát, minőségileg mi­lyen, lehet-e elraktározni télire. Ne legyen folt, rothadás rajta." S nem könnyű igazán jót talál­ni-mondja egy olvasónk: „Vala­milyen jó fajtát szeretnék venni, de mostanság eléggé el vannak fajulva a régebben jó fajú pityó­kák is." És egy elgondolkodtató véle­kedés: „Olcsóbb, ha megvásáro­lom, mint ha termeszteném. Bió legyen, az a lényeg." 2014. szeptember 16 3.4211 1 hónap 15 lej 3 hónap 40 lej 6 hónap 80 lej 12 hónap 160 lej II Ilin II Ilii Ilim II Ilii Ilim II Ilii Ilii llllil II III Gyergyói Hírlap Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 Ügyvezető igazgató: Székely Róbert Tartalomigazgató: Szi­szer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztők: Baricz Tamás Imola Pethő Melánia Munkatársak: Fodor Györgyi, dr. Garda Dezső, Török Zoltán Tördelőszerkesztő: Portik Csaba Korrektor: Szőcs Levente Ügyfélfogadás: Szentjobbi Mária Reklám: Pál Lóránt E-mail: marketing@gyergyoi-hirlap.ro ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétle­nül a szerkesztőség véleményét tükrözik! • Szerkesztőségünk fenntartja a jo­got, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem őrzünk meg,és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesz­tőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361.201- et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500 - Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15. szám. Telefon: 0266-361.201 E-mail: hirlap@gyergyoi-hirlap.ro hirdetes@gyergyoi-hirlap.ro Fax: 0266-361.513 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: wwm.gyergyoi-hirlap.ro Telefonszolgálat: 0266-361.201 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztői fogadják naponta 8-18 óra között! 13T)in I­­i ijȚi mm Jönnek a kínaiak Valóban jönnek? De vajon mi­nek? Alig két héttel ezelőtt lehetett hallani, hogy Szentegyháza test­vérvárosi kapcsolatokat szeretne kialakítani Vuhszi városával. Ma­guk a kezdeményezők sem tudják pontosan, hogy mit is szeretnének, hiszen hatalmas a különbség az egyre inkább falusias jegyeket mu­tató, lepusztult monoindusztriális környezetben élő mintegy hétezer ember által lakott kisváros és az ősi Csiangszu tartomány székhe­lye között. Hogy van gyakorlata Vuhszi adminisztrációjának a kap­csolatépítésben, az bizonyos, hi­szen tizenöt testvérvárosi viszonyt tartanak fenn, olyan struktúrá­juk van a városi diplomácia terén, amely az egész világot behálózza. Ha rákeresünk a lexikonban a 6,4 millió lakosú tartományra, amely­ből 1,4 millió lélek városlakó, ak­kor azt láthatjuk, hogy ott minden van, mi szem-szájnak ingere. Igen magas szintű gazdasági életre, rendkívüli kulturális színvonalra utaló jegyeket vélünk látni. Fejlett, civilizált és változatos képet mu­tat a hely, s az a gyanúnk, hogy jelentős tőke halmozódhatott fel, hiszen az utóbbi két évtizedben új belvárosi övezet alakult ki, huszon­öt-harminc emeletes, olykor még magasabb irodaházakkal, modern úthálózattal, s olyan apróságokkal - például jól megtervezett közvi­lágítással amelyekből arra me­rünk következtetni, hogy a rend­szer ugyan még nem változott meg, de Vuhszi megelőlegezte már magának a posztindusztriális kor­szakot, amelyben viszonylag kis ráfordítással, szofisztikált eszkö­zökkel képes termelni, s olyan szín­vonalon, hogy annak a világ bár­mely pontján helye van. Vuhsziban minden lezajlott, amire szükség van a harmadik évezred elején. Szentegyháza is ennek közelében jár, hiszen a település már túl van az iparon, negyedszázada pang a vasüzem, s az ipari monstrummal, amely hajdanán a város és a kör­nyék aktív munkaerejének jelentős hányadát - legalább háromezer embert - képes volt foglalkoztat­ni, a helyiek nem tudnak mit kez­deni. Nem épültek felhőkarcolók a belvárosban, hiszen a városkának még főtere sincs, a központi hely, az egykori szétrobbant aorta, a vasgyár maga. Annak kihűlő helye. Ezenkívül egy másik tartomány delegációja is érdeklődik kies vidé­künk iránt, a 6,2 milliós Ninghszia Huj autonóm tartományból érke­zik küldöttség. A hatvanhatezer négyzetkilométeres területű régió körülbelül kétszer akkora terüle­ten fekszik, mint a cseppet sem autonóm Székelyföld. Nyilvánvaló, hogy a megyével is jóval nagyobb kapacitású és sokkal népesebb partner kíván barátkozni. Ha Kína, akkor hozzá kell szoknunk a nagy számokhoz és a kellő léptékhez. Azon gondolkodtam, hogy mit hoznának és mit vinnének. Mi kell­het nekik? Olyan nagy a távolság, hogy csak jól konzervált élelmi­szerek, magas műszaki színvona­lú technikai cikkek, szellemi kapa­citás jöhet szóba. Olyan „cuccok”, amelyeket - képletesen mondva - „tömöríteni" lehet és mikro SD- kártyán szállíthatók, mert más­képp nem éri meg. Mindenük van a kínaiaknak, de mégis: vajon mi­jük nincs? Vuhszi fejlettebb, ten­geri kijárata is van. Ninghszia Huj talán kevésbé, de légikikötővel rendelkezik. Szentegyházán egy országút és egy felújításra vá­ró megyei út fut keresztül. Szé­kelyföldnek mindössze egy repü­lőtere van, az is a peremén, egy olyan város adminisztrálásában, ahol nem kifejezetten a székely össznépi értékek érvényesülnek Szóval, ide inkább csak hozni kel­lene. A közlekedőedények törvé­nye szerint loccsannia kell a „víz­nek", a tőkének ki kellene töltenie a létező űrt. Készült egy látványterv, egy helyi származású fiatal épí­tész álmodni mert egy nagyot, s megpróbálja szétfeszíteni a vá­rosközpontot fojtogató monst­rumot, de úgy, hogy azt a jövő szolgálatába állítsa. A terv kivá­ló, támogatásra érdemes. Ráció remény, ízlés van benne. Erre a helyi erők széttárt karokkal men­tegetőznek, hárítanak, mondván hogy szép és jó, de nincs rá pénz Mondja már meg valaki a kínaiak­nak, hogy építsék át a központot! Hogy nem szokás? Manapság semmi sem a szokás szerint tör­ténik. Szabálytalan időket élünk És mivel fizetünk majd? Elhajt­juk a Nagy Falon túlra a nem lé­tező marhacsordákat? Borvizet adunk el nekik köröndi korsók­ban? Pityókát? Nem tudni. Majd csak lesz valami. Hátha a sokol­dalúan fejlett szocializmust meg­tartva lebontó kínaiak kitalálják hogy helyettünk fizessenek ma­guknak a szolgáltatásokért

Next