Gyergyói Hírlap, 2014. december (5. évfolyam, 230-249. szám)

2014-12-02 / 230. szám

2 Gyergyói Hírlap - kedd, december 2. AKTUÁLIS niBHMMBai ; . ■r jr f at »- naií- » «■ke- - -«■■■■■■MBBHraiHM­ a ■; «■£ «■■■■■ Időjárás Valutaváltó Euró 4,4247 Dollár 3,5533 100 forint 1,4386 FIZESSEN ELŐ MOST! 15 lej 40 lej 1 hónap 3 hónap 6 hónap 80 lej 12 hónap 160 lej Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 BRAT Lapunk eladási sta­tisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Ügyvezető: Székely Róbert Tartalomigazgató: Szászer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztőségi tagok: Baricz­ Tamás Imola, Pethő Melánia Munkatársak: Fodor Györgyi, dr. Garda Dezső,Török Zoltán Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Portik Csaba Ügyfélfogadás: Szentjobbi Mária Reklám: Pál Lóránt Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzőnk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóink­­nál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361.201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500, Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15. szám Telefon: 0266-361.201 hirlap@gyergyoi-hirlap.ro marketing@gyergyoi-hirlap.ro hirdetes@gyergyoi-hirlap.ro Fax:0266-361.513 Hirdetés­­felvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro Telefonszolgálat: 0266-361,201 I Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 818 óra között! Megkérdeztük olvasóinkat Ön folyamodott-e rövid távú hitelhez, elolvasta-e a kisbetűs részeket? Érte-e meglepetés? A gyergyószéki olvasóink nagy többsége nem vett fel rövid távú hitelt, többen meg is indokolták, miért. Azon­ban vannak szelvénybekül­dők, akik hitellel kapcsolatos, egyáltalán nem kellemes ta­pasztalataikat osztották meg, és vannak, akik nem hitel­hez folyamodnak, hanem in­kább a részletre való vásárlást részesítik előnyben. Nem adom el a lelkemet Ez idáig nem vettem fel, s remélem, megmarad a józan eszem, és nem fogok hitelt fel­venni a nyakamra - foglalhat­nánk össze azon olvasóink véleményét, akik nem vettek fel hitelt, és mint írják, nem is fog­nak ilyen ügyben pénzintézet­hez fordulni. De lássuk, mivel indokolják szelvénybe küldőink ezen álláspontjukat: „Egyálta­lán nem veszek fel hitelt, igaz, hogy az egyik fizetés alig éri a másikat, de ilyen hülyeséget nem tennék sohasem";­ „Nem folyamodtam hitelhez, remé­lem, nem is kell, jobb, ha az ember beosztja a kicsike pén­zét, minthogy hitelt vegyen fel"; „Hál' istennek nem, soha nem kértem, és előreláthatóan nem is szeretnék. Tőlem az egész banki személyzet hazamehet­ne, mert egy átverés",­ „Megle­petés nem is ért, és remélem, nem is fog, mert én hitelhez nem folyamodok, amíg a szép eszemet megtartja az Isten", „Nem vagyok megbolondulva, hogy nagy kamatos hitelt ve­gyek fel, remélem, nem is kell ilyent tegyek",- „Nem szoktam semmilyen hitelhez folyamod­ni, sem rövid távúért, sem hos­­­szú távúért nem megyek egy pénzintézethez sem, így hát nem érhet meglepetés".- „Ez idáig nem volt szükségem hi­telre, s úgy gondolom, hogy in­kább éhen halok, minthogy bajt csináljak a fejemre. A szüleim azt mondták, nagy kockázattal jár".­ „Sohasem vettem fel hitelt, mások kárán tanulva, nem is fogok hitelhez folyamodni, nem adom el a lelkemet." Egy olvasónk ezt írta: „Nem szoktam semmilyen hitelhez fo­lyamodni, még az ismerősöktől sem kérek kölcsön pénzt, addig nyújtózom, amíg a takaróm ér, osztjuk s szorozzuk, amennyi van, abból élünk." Részletre vásároltam Pár szelvénybe küldőnk in­kább a részletre való vásárlást, a hosszú távú hitelt véli a jobb megoldásnak, ha már minden­képp hitelhez kell folyamodni. „Csak hosszú távú kölcsönt vet­tem fel, úgy alakult, hogy mu­száj volt, mert a rövid távúnak nagy a kamatja",- „Részletre vá­sároltam, de mielőtt megkötöt­tük volna a szerződést, az apró betűket is elolvastam, így meg­lepetés nem ért, minden tisz­ta volna, igaz, hogy kemény időszak volt",- „Hosszú távú hi­telt vettem fel, nem volt más választásom, ez mutatkozott jobbnak, elolvastam mindent, meglepetés nem ért, amúgy részletre szoktam vásárolni". „Sohasem vettem fel sem rövid távú, sem hosszú távú hitelt, ki­véve a régi rendszerben, ami­kor részletre lehetett vásárolni mindent. Akkor a szerződés ér­telmében minden hónapban a fizetésből levonták a részletet" - olvasható a szelvényeken. Sajnos vettem fel hitelt Pár olvasónk tapasztalatát osztotta meg: „Sajnos igen, fo­lyamodtam rövid távú hitel­hez, és nem olvastam el az apró betűs írást, persze, hogy ért meglepetés, nem is akár­milyen, ezért nem fogok soha többet hitelhez folyamodni". „A rövid távú hitel földhöz csapja az embert, próbáltam, és alig tudtam talpra állni, saj­nos sok az apró betű, és a kis­asszonyoknak sem az a lényeg, hogy felhívják az ember fi­gyelmét arra, hogy ott mit ír". „Igen, vettem fel, s alig vártam, hogy megszabaduljak tőle." GY.H. 1? Én mondom LOKODI IMRE Farkasfog „A cégér változott." Egyetlen zsiványt se húztak karóba, mondta Vermessy nagy­apánk, de itt abbahagyta, mert elszólította nagyanyánk. ígérte, ha eljön a tél, onnan folytatja, ahol abbahagyta, csak emlékez­tetnünk kell. Jánosunkkal nagy kedvvel vártuk hát a történel­mi estéket, amikor Vermessy nagyapánk az „Ókirályság” fejezetéből mond színes szto­rikat. Merthogy neki csak ókirályságbeli történetei voltak, nem járt Galíciában, nem járt a Don-kanyarban sem, viszont a Dâmbovița partján jócskán megült. Mert, tette hozzá (hogy közhelyet is mondjon), tőle úgy akarta a sors. Szóval egyetlen zsiványt se húztak karóba, mondjuk Vermessy nagyapánknak, ami­kor megérkezett az első fagyos este. Pedig, kapott mindjárt az alkalmon nagyapánk, hogy mesélhessen, lett volna miből, mármint zsiványból elég. Tudta, mert belőle lett az udvar, vagyis Cotroceni első magyar lová­sza, a román királyi hadseregbe berukkolt magyar katonából. Egy görög asszonynak köszön­hetően nagy szabadsága volt, rendesen eljárt a Rahova úti Hanul­la Pisk­a Puturosba, ahol Milutza bácsitól, a fogadó tulaj­donosától hallott sok elképesz­tő történetet. Azt is, hogy hajda­nán a Veszett Kutyához címzett fogadó azért váltott cégért, mert elfogytak a veszett kutyák, Bratianu első hatásos, főleg betartott parancsára véghezvitt hajtóvadászatok során erősen megritkult a kóbor ebek hada, így lett a Veszett Kutyából Lusta Macska fogadó. A helyi­ség eszméletlenül mocskos, többnyire halcsonttal teleszórt lépcsőjén állandóan macskák hevertek, a törzsvendégekhez dörgölőztek, akik megszokták, hogy az éhségtől kóválygó, sör mellé járó bűzös halat kunyerá­­ló cicák úgy ragadnak lábszárra, mint a síkságon mindent túlélő farkasfog. A tapasztalatlanabb vendég könnyen megjárhatta, ha a szabadulásnak legegysze­rűbb, mondjam, praktikusabb módját választotta, vagyis úgy rúgta le a macskákat, mint sarat szokás lábbeliről. Igen ám, de akárki megnézhette magát, a lábszáron kalimpáló macskák miszlikbe szaggattak minden drága nadrágszárat. Francba a dögökkel, sziszegte Milutza bá­csi, miután egy csendőr kincs­tári nadrágszárában is alapos kárt tettek. Jól van, mérget ne­kik, el is szaladt a glivicai vasúti üzemekig, jó adag patkánymé­reggel tért vissza. Megint csak baj lett belőle, mert nemhogy a cicákat, hanem gondjukat vise­lő rém csúnya, egyfogú Maria Satanuluit, vagyis Alexénia né­nit is sikerült eltenni láb alól. A Lusta Macska fogadóban sörre, szaftos csülökre várva, Vermessy nagyapánk is hal­lott randa, foghíjas szájakból hajdani ígéreteket emlegetni. Aznap különösen időszerű volt régi fogadkozásokra emlékez­ni, mert a Rahova út környékén találtak rá egy rablógyilkosság áldozatává vált gazdag bojá­­ri, Cretulescu lányra. Alexande­riából felkerült lókupec jól emlékezett nagyapánknak, mit mondott az első Hohenzollern- Sigmaringen: irtani minden veszett kutyát. A Lusta Macská­ban aznap is elmondták, nincs mese, a Dâmbovita-parti dögös kertben nyilvánosan akasztani kell, vagy annál is jobb lenne ka­róba húzni minden zsiványt, aki csak a bărăgani rablótanyákról a városba merészkedik. De nem akasztottak, még csak karó­ba sem húztak senkit, hanem a Lusta Macskában mindenki attól rettegett, hogy egyszer visszajön Alexénia néni szelleme mindent megbosszulni. A pópák vízkeresztkor bazsalikommal többször is vettek szentelt vizet, a tömjént sem kucorgatták.

Next