Gyergyói Hírlap, 2014. december (5. évfolyam, 230-249. szám)
2014-12-02 / 230. szám
2 Gyergyói Hírlap - kedd, december 2. AKTUÁLIS niBHMMBai ; . ■r jr f at »- naií- » «■ke- - -«■■■■■■MBBHraiHM a ■; «■£ «■■■■■ Időjárás Valutaváltó Euró 4,4247 Dollár 3,5533 100 forint 1,4386 FIZESSEN ELŐ MOST! 15 lej 40 lej 1 hónap 3 hónap 6 hónap 80 lej 12 hónap 160 lej Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 BRAT Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Ügyvezető: Székely Róbert Tartalomigazgató: Szászer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztőségi tagok: Baricz Tamás Imola, Pethő Melánia Munkatársak: Fodor Györgyi, dr. Garda Dezső,Török Zoltán Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Portik Csaba Ügyfélfogadás: Szentjobbi Mária Reklám: Pál Lóránt Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzőnk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361.201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500, Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15. szám Telefon: 0266-361.201 hirlap@gyergyoi-hirlap.ro marketing@gyergyoi-hirlap.ro hirdetes@gyergyoi-hirlap.ro Fax:0266-361.513 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro Telefonszolgálat: 0266-361,201 I Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 818 óra között! Megkérdeztük olvasóinkat Ön folyamodott-e rövid távú hitelhez, elolvasta-e a kisbetűs részeket? Érte-e meglepetés? A gyergyószéki olvasóink nagy többsége nem vett fel rövid távú hitelt, többen meg is indokolták, miért. Azonban vannak szelvénybeküldők, akik hitellel kapcsolatos, egyáltalán nem kellemes tapasztalataikat osztották meg, és vannak, akik nem hitelhez folyamodnak, hanem inkább a részletre való vásárlást részesítik előnyben. Nem adom el a lelkemet Ez idáig nem vettem fel, s remélem, megmarad a józan eszem, és nem fogok hitelt felvenni a nyakamra - foglalhatnánk össze azon olvasóink véleményét, akik nem vettek fel hitelt, és mint írják, nem is fognak ilyen ügyben pénzintézethez fordulni. De lássuk, mivel indokolják szelvénybe küldőink ezen álláspontjukat: „Egyáltalán nem veszek fel hitelt, igaz, hogy az egyik fizetés alig éri a másikat, de ilyen hülyeséget nem tennék sohasem"; „Nem folyamodtam hitelhez, remélem, nem is kell, jobb, ha az ember beosztja a kicsike pénzét, minthogy hitelt vegyen fel"; „Hál' istennek nem, soha nem kértem, és előreláthatóan nem is szeretnék. Tőlem az egész banki személyzet hazamehetne, mert egy átverés", „Meglepetés nem is ért, és remélem, nem is fog, mert én hitelhez nem folyamodok, amíg a szép eszemet megtartja az Isten", „Nem vagyok megbolondulva, hogy nagy kamatos hitelt vegyek fel, remélem, nem is kell ilyent tegyek",- „Nem szoktam semmilyen hitelhez folyamodni, sem rövid távúért, sem hosszú távúért nem megyek egy pénzintézethez sem, így hát nem érhet meglepetés".- „Ez idáig nem volt szükségem hitelre, s úgy gondolom, hogy inkább éhen halok, minthogy bajt csináljak a fejemre. A szüleim azt mondták, nagy kockázattal jár". „Sohasem vettem fel hitelt, mások kárán tanulva, nem is fogok hitelhez folyamodni, nem adom el a lelkemet." Egy olvasónk ezt írta: „Nem szoktam semmilyen hitelhez folyamodni, még az ismerősöktől sem kérek kölcsön pénzt, addig nyújtózom, amíg a takaróm ér, osztjuk s szorozzuk, amennyi van, abból élünk." Részletre vásároltam Pár szelvénybe küldőnk inkább a részletre való vásárlást, a hosszú távú hitelt véli a jobb megoldásnak, ha már mindenképp hitelhez kell folyamodni. „Csak hosszú távú kölcsönt vettem fel, úgy alakult, hogy muszáj volt, mert a rövid távúnak nagy a kamatja",- „Részletre vásároltam, de mielőtt megkötöttük volna a szerződést, az apró betűket is elolvastam, így meglepetés nem ért, minden tiszta volna, igaz, hogy kemény időszak volt",- „Hosszú távú hitelt vettem fel, nem volt más választásom, ez mutatkozott jobbnak, elolvastam mindent, meglepetés nem ért, amúgy részletre szoktam vásárolni". „Sohasem vettem fel sem rövid távú, sem hosszú távú hitelt, kivéve a régi rendszerben, amikor részletre lehetett vásárolni mindent. Akkor a szerződés értelmében minden hónapban a fizetésből levonták a részletet" - olvasható a szelvényeken. Sajnos vettem fel hitelt Pár olvasónk tapasztalatát osztotta meg: „Sajnos igen, folyamodtam rövid távú hitelhez, és nem olvastam el az apró betűs írást, persze, hogy ért meglepetés, nem is akármilyen, ezért nem fogok soha többet hitelhez folyamodni". „A rövid távú hitel földhöz csapja az embert, próbáltam, és alig tudtam talpra állni, sajnos sok az apró betű, és a kisasszonyoknak sem az a lényeg, hogy felhívják az ember figyelmét arra, hogy ott mit ír". „Igen, vettem fel, s alig vártam, hogy megszabaduljak tőle." GY.H. 1? Én mondom LOKODI IMRE Farkasfog „A cégér változott." Egyetlen zsiványt se húztak karóba, mondta Vermessy nagyapánk, de itt abbahagyta, mert elszólította nagyanyánk. ígérte, ha eljön a tél, onnan folytatja, ahol abbahagyta, csak emlékeztetnünk kell. Jánosunkkal nagy kedvvel vártuk hát a történelmi estéket, amikor Vermessy nagyapánk az „Ókirályság” fejezetéből mond színes sztorikat. Merthogy neki csak ókirályságbeli történetei voltak, nem járt Galíciában, nem járt a Don-kanyarban sem, viszont a Dâmbovița partján jócskán megült. Mert, tette hozzá (hogy közhelyet is mondjon), tőle úgy akarta a sors. Szóval egyetlen zsiványt se húztak karóba, mondjuk Vermessy nagyapánknak, amikor megérkezett az első fagyos este. Pedig, kapott mindjárt az alkalmon nagyapánk, hogy mesélhessen, lett volna miből, mármint zsiványból elég. Tudta, mert belőle lett az udvar, vagyis Cotroceni első magyar lovásza, a román királyi hadseregbe berukkolt magyar katonából. Egy görög asszonynak köszönhetően nagy szabadsága volt, rendesen eljárt a Rahova úti Hanulla Piska Puturosba, ahol Milutza bácsitól, a fogadó tulajdonosától hallott sok elképesztő történetet. Azt is, hogy hajdanán a Veszett Kutyához címzett fogadó azért váltott cégért, mert elfogytak a veszett kutyák, Bratianu első hatásos, főleg betartott parancsára véghezvitt hajtóvadászatok során erősen megritkult a kóbor ebek hada, így lett a Veszett Kutyából Lusta Macska fogadó. A helyiség eszméletlenül mocskos, többnyire halcsonttal teleszórt lépcsőjén állandóan macskák hevertek, a törzsvendégekhez dörgölőztek, akik megszokták, hogy az éhségtől kóválygó, sör mellé járó bűzös halat kunyeráló cicák úgy ragadnak lábszárra, mint a síkságon mindent túlélő farkasfog. A tapasztalatlanabb vendég könnyen megjárhatta, ha a szabadulásnak legegyszerűbb, mondjam, praktikusabb módját választotta, vagyis úgy rúgta le a macskákat, mint sarat szokás lábbeliről. Igen ám, de akárki megnézhette magát, a lábszáron kalimpáló macskák miszlikbe szaggattak minden drága nadrágszárat. Francba a dögökkel, sziszegte Milutza bácsi, miután egy csendőr kincstári nadrágszárában is alapos kárt tettek. Jól van, mérget nekik, el is szaladt a glivicai vasúti üzemekig, jó adag patkányméreggel tért vissza. Megint csak baj lett belőle, mert nemhogy a cicákat, hanem gondjukat viselő rém csúnya, egyfogú Maria Satanuluit, vagyis Alexénia nénit is sikerült eltenni láb alól. A Lusta Macska fogadóban sörre, szaftos csülökre várva, Vermessy nagyapánk is hallott randa, foghíjas szájakból hajdani ígéreteket emlegetni. Aznap különösen időszerű volt régi fogadkozásokra emlékezni, mert a Rahova út környékén találtak rá egy rablógyilkosság áldozatává vált gazdag bojári, Cretulescu lányra. Alexanderiából felkerült lókupec jól emlékezett nagyapánknak, mit mondott az első Hohenzollern- Sigmaringen: irtani minden veszett kutyát. A Lusta Macskában aznap is elmondták, nincs mese, a Dâmbovita-parti dögös kertben nyilvánosan akasztani kell, vagy annál is jobb lenne karóba húzni minden zsiványt, aki csak a bărăgani rablótanyákról a városba merészkedik. De nem akasztottak, még csak karóba sem húztak senkit, hanem a Lusta Macskában mindenki attól rettegett, hogy egyszer visszajön Alexénia néni szelleme mindent megbosszulni. A pópák vízkeresztkor bazsalikommal többször is vettek szentelt vizet, a tömjént sem kucorgatták.