Gyergyói Hírlap, 2014. december (5. évfolyam, 230-249. szám)

2014-12-03 / 231. szám

2 r ^­­ Gyergyói Hírlap ■ szerda, december 3. _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ AKTUÁLIS Időjárás Valutaváltó Euró 4,4292 Dollár 3,5606 100 forint 1,4459 FIZESSEN ELŐ MOST! 3 hónap 12 hónap 15 lej 40 lej 1 hónap 6 hónap 80 lej 160 lej Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft ISSN: 2344-0163 BRAT Lapunk eladási sta­tisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti Ügyvezető: Székely Róbert Tartalomigazgató: Szi­szer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztőségi tagok: Baricz­ Tamás Imola, Pethő Melánia Munkatársak: Fodor Györgyi dr. Garda Dezső,Török Zoltán Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Portik Csaba Ügyfélfogadás: Szentjobbi Mária Reklám: Pál Lóránt Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzőnk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóink­­nál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361.201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500, Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15. Hám Telefon: 0266-361.201 E-m­ail hirlap@gyergyoi-hirlap.ro marketing@gyergyoi-hirlap.ro hirdetes@gyergyoi-hirlap.ro Fax:0266-361.513 Hirdetés­­felvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra közt Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro Telefonszolgálat: 0266-36L201­1 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztői fogadják naponta 8-18 óra között! Megkérdeztük olvasóinkat Ön szerint milyen haszna lehet a térségnek abból, hogy megdöntöttük a töltöttkáposzta-készítés világrekordját? S­zékelyudvarhelyen zajlott, ám az öt környékbeli város összefogásá­val megvalósult rekordkísérletnek Gyergyószentmiklós többszörösen is ré­szese volt. Büszkélkedhettünk azzal pél­dául, hogy gyergyói cégtől került ki a töltelékek alapanyaga, az étel elkészíté­sének főzés előtti fázisai is itt zajlottak, a hatalmas csapatmunka irányítója pedig szintén közösségünk képviselője, Bene­dek Árpád mesterszakács volt. A kísérlet eredményesnek bizonyult: 2014. novem­ber 8-án megdőlt a töltöttkáposzta-főzés világrekordja. Egyetlen edényben 2960 ki­logramm étel főtt, majdnem kétszerese a korábbi rekordnak. A szelvényeket értékelve kiderül, sokan szurkoltak a csapatoknak, közös siker­ként értékelik az eredményt. Az olvasók többsége úgy véli, a világrekord Székely­föld hírnevét emeli, vannak, akik abban reménykednek, az akciónak vendégcsalo­gató haszna is lesz. „Örömünkre szolgál, hogy bekerültünk a Guiness világrekor­dok könyvébe. Hírnévre teszünk szert"; „Híressé válik a térség amiatt, hogy sike­rült valami fontosat és jót csinálni";­ „Talán híresebb lesz a térség, több turista láto­gat majd ide";­ „Egy jó pont, dicsőség Er­délynek"; „A világ felfigyel Székelyföldre, és ez jó"; „Megismerésre kerül a széke­lyek ügyessége és az összetartás",- „Özön­­leni fognak a turisták, és töltött káposztát kérnek vacsorára",- „Székely mondás: In­kább a híred menjen, mint a szagod. Ne­künk nemcsak a szagunk, hanem a hírünk is elszállt. Hogy a térségnek milyen hasz­na lesz ebből, azt majd meglátjuk. Mind­egy, hogy mit, csak beszéljenek rólunk" - olvasható a szelvényeken. A TÖRŐDÉS SZÁMÍT Mint ismeretes, a rekordkísérlet jó­tékonysággal párosult, a kezdeménye­ző nagyáruház minden elkészült töltelék után egy lejt adományozott a partnerváros­ok által javasolt intézményeknek, összesen 27 104 lejt osztott szét, ezen felül pedig to­vábbi negyven szociális intézmény, hajlék­talanszálló, árvaház és öregotthon kapott töltött káposztát adományként a közel há­rom tonnás mennyiségből. A válaszadók között vannak, akik a rászorulók megse­gítését tartják a rekordkísérlet igazi hasz­nának. „Nem is annyira a jövőbeni haszon a lényeg, hanem a törődés a szervezők ré­széről. Ennek köszönhetően sok éhes száj jóllakott",- „Elsősorban a rászorulók megse­gítése a haszon, továbbá hogy a rendezvény egy jó bulit jelentett a résztvevőknek",- „Ön­magában egy szép eredmény. Haszon, hogy sokan megkóstolhatták az ételt, a szervező cég pedig szép összeggel támogatta a part­nervárosokat. Gyergyóban a Napsugár az Esőben Egyesület részesült a támogatás­ból" - áll a válaszokban. A KÖZÖSSÉGNEK SEMMI HASZNA EBBŐL Nem mindenki fogadta pozitívan a kez­deményezést, egyesek szerint a közössé­geknek semmi hasznuk nem származik a világrekordból. „Talán egyeseknek való­ban hasznot hozott, de nagy jóra nem kell számítani",- „Nem lesz sok haszon. Ettől még nem fognak idezarándokolni a bus­manok káposztát enni".­ „Nekünk abból semmi hasznunk nem lesz. Talán egye­seknek..." - olvasható a válaszok között. Van, aki fölöslegesnek tartja a rekordkí­sérletet, akárcsak a lakomákkal társí­tott minden más közösségi rendezvényt: „Az embereknek semmi hasznuk nem lesz ebből. Csak szemfényvesztés. Terelik az emberek figyelmét a mélyszegénységről. Már lejjebb kellene hagyni a sok eszem­­iszomból, dínomdánomból. A Szent Miklós Napok szerényebb megünneplése is ele­gendő lenne. A sok pénzt, amit elpocsékol­nak, fordíthatnák az utak katasztrofális állapotának megjavítására. Mindez az an­nak idején való kollektív szokásokra emlé­keztet" - vélekedik olvasónk. „Egy mosolyt megér” - közli egyik válasz­adónk, míg vannak, akik szerkesztőségün­kön keresztül fejezik ki elismerésüket a kezdeményezőknek, szervezőknek és min­denkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy meg­születhessen a világrekord, illetve hogy támogatásban részesültek a rászorulók. GY.H.­ ­ZniMmT? P. BUZOGÁNY ÁRPÁD A szomszédság Mancika, a frissen elvált könyvelőnő életet vitt az udvar­ba. Szava csilingelős. Ha jön­­megy, illat leng utána. És nyitott ablakán át szinte egész életét láthatóvá teszi, a sülő hús illatá­tól a ruhapróbákig. A szűk udvart két épület hatá­rolja, egyikre múlt évben húztak emeletet, és a közelnél is köze­lebb vannak egymáshoz. Ezért még az emeleti ablakokon is sö­tétítő függöny van mindenkinél. Annamari, a kedves üzletvezető általában estefelé ér haza, nála akkor kezdődik az élet. Ricsi, aki amúgy Richárd, gázóra-leolvasó, és autóját az udvar hátsó végé­ben tartja. Norbert informatikus, halk klasszikus zene folyik ki ab­lakán még a hajnali órákban is, aztán délután aludna, ha tudna. Mert délután mozgalmas az ud­var. Hazaér Kitti, akinek barátja néha szabadon engedi nagy kutyáját, emiatt némely bérlő csak telefonálgatások után mer belépni a kapun. A kaput amúgy zárják nappal is, az autók, a kite­rített ruhák, a nyitva hagyott ab­lakok miatt. Éjszakára azonban ha záratlan marad, a későn jövő és a tudománynak élő villany­szerelő, Robi tüntetően kettőt fordít a kulcson. Olyankor a ven­dég kísérettel engedhető ki. A szemérmes pillantásé, szőke Gyöngyike tehátpszilonos nemesi nevet visel, és hajnal­ban hangos rajzfilm megy a tévében nála. Két lakrészbe nyurga diákok költöztek kette­sével ősztől, a műanyag palac­kokat sosem tapossák laposra, emiatt szerdára már megtelik a kuka, pedig csak pénteken jár a szemetes. Két pénztáros­nő, egy hosszú körmű, elegáns banktisztviselőnő meg egy tűz­oltó lakik itt már évek óta, és a leghátsó emeleti részben egy középkorú tanító, aki újságokat járat, és hétvégén jó időben ta­nítványaival kirándul. Ha valahol felnevet valaki, megrezzen a szomszéd ablak. A sokféle zene összekeveredik, és reggeltől éjfél utánig még madár sem száll az udvarra emiatt. A beszéd ki- és behal­­­szik, információs zakuszka lesz belőle, amit senki nem tud ki­zárni az életéből. Aki teheti, dél­utánra elmenekül vagy becsukja az ablakokat. Ha valaki végigko­pog az udvaron, nem tudni, ki az és bekopog-e valakihez. Nincs magánélet, és nincs kö­zösségi élet. A postaládákban hetekig hányódnak a számlák, ám mégse kapcsolták ki a vil­lanyt, gázt még sehol. Egy nagy csoda ilyen helyen élni. Mégis van, aki évek óta bírja. Veszekedés nincs, bár a hangerő néha ezt sugallná. Há­rom szobakutyust és két cicust tartanak összesen. Kisgyerek egy sincs. Ha vendégek jönnek, a gyerekeket mégis mindenki kényezteti. De közös névnapok, ünnepségek nincsenek. Mancika mindenkivel beszél­get. Mert Mancika olyan beszél­getős fajta. Kedves, őszinte, jóindulatú. Meg minden, ami jót rá lehet mondani egy ember­re. Meg egy nőre. Szóval kilóg a sorból. Mancika az ajtaja elé hívja valamelyik lakót kávézni, és kiülnek az udvarra. Mancika nem bőgeti a rádiót hajnalban és éjfél után sem nyög a televí­zió, Mancika nem lefekvés után zörgeti az üres befőttesüvege­­ket. Fehérneművel tele szárítót sem tesz az udvarra, és nem bográcsozik hétvégén nagy tár­sasággal az udvar végében. És Mancika mindenkin tud segíteni. Gombot varrt kl a di­ákoknak, csőkulcsot lehet tőle kérni, ha valahol valamit szerel­ni kell hirtelen, és rá lehet bízni a számlafizetést ha valaki több napra elutazik. Ő tudja, hogy Ri­csi, a gázóra-leolvasó majd ta­nyán vesz házat, ahol kilométer­nyire nincs szomszéd, se öleb. Ismeri a tanító menyasszonyát. Olcsón szerez számítógépet a tűzoltónak, és a teljes Vivaldit, Brahmsot empénégyben oda­­kölcsönzi az informatikusnak. Pedig Mancika nem is szom­szédos, nem szokása. Én mondom

Next