Gyergyói Hírlap, 2015. április (6. évfolyam, 63-82. szám)

2015-04-22 / 76. szám

2 Gyergyói Hírlap ■ szerda, április 22. 'AKTUÁLIS WMM !§| JTjMhk'V « Időjárás Nanr «• 8" -3" Valutaváltó Euró 4,4508 Dollár 4,1655 100 fo­orint 1,4925 FIZESSEN ELŐ MOST! 40 lej 1 hónap 15 lej 3 hónap 6 hónap 80 lej 12 hónap 160 lej Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 BRAT Lapunk eladási sta­tisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Ügyvezető: Székely Róbert Tartalomigazgató: Szu­szer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztőségi tagok: Baricz­ Tamás Imola, Pethő Melánia Munkatársak: Fodor Györgyi, dr. Garda Dezső,Török Zoltán Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Portik Csaba Ügyfélfogadás: Szentjobbi Mária Reklám: Pál Lóránt Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem érzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóink­­nál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361.201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresi Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500. Gyergyószentmiklós Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361.201 E-mail hirlap@gyergyoi-hirlap.ro marketing@gyergyoi-hirlap.ro hirdetes@gyergyoi-hirlap.ro Fax:0266-361.513 Hirdetés­­felvétel és terjesztés a fenti címen hátr­azikn 8-16 óra között. Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro Telefonszolgálat: 0266-361.201 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! Megkérdeztük olvasóinkat Ön szerint mennyire fontos és miért, hogy a térséget egy jó sportcsapat képviselje? A­z eredményes sportolók által ismertebbé válik az általuk képviselt térség, de nem a hírnév a legfontosabb, inkább az a plusz, amit csak a sport tud biztosítani az ember­nek - mutatnak rá a válaszadók. Sokan a szurkolók szemszögé­ből világítják át a kérdést, vall­ják: az összefogás, az együvé tartozás érzését erősíti a ked­venc sportoló/sportcsapat mel­letti kiállás. Jó HÍRVERÉS „Egy eredményes sportcsapat jó hírverés a térségnek" - fogal­maz egy válaszadó. Hasonlóan sokan gondolják, van, aki szerint „az egész világ megismerhet egy térséget a sportközvetítések, hí­rek által, és nem kizárt, hogy akár távoli országokban lakók is kíváncsiak lesznek a vidék­re, és idelátogatnak." Vannak, akik nemzetiségi húrokat pen­getnek válaszukban: „A magyar sikerért éppen úgy kell dobog­jon a szívünk, mint a székely, a gyergyói sikerekért. Minden do­bogós helyezés büszkeség az egész nemzetnek",­ „A sport által is megmutathatjuk, hogy igen­is van Székelyföld, és hogy lé­tezünk", „Megláthatja ország, világ, hogy a székely a sportban is tehetséges. Hála Istennek, van erre már számos jó példa". „Ar­ra kellene törekedni, hogy meg­mutassuk, a székelyek nemcsak a viccben főszereplők, hanem a sportban is. A konok kitartásunk megvan ehhez, és hála Istennek, már jó néhány eredményünk is." A HÍRVERÉSEN IS TÚL A népszerűsítés velejárója, hogy a sportolón keresztül a figyelem ráirányulhat az általa képviselt térségre - mutat rá egyik olva­sónk. „Ha interjút készítenek egy sportolóról, amiben bemutatják gyermekkorát, lakóhelyét, fény derülhet még a térség szociális helyzetére is, de ugyanígy akár­milyen téren »boncolgathatják« a sportoló és környezete életkö­rülményeit" - fejti ki a válaszadó. „Gondoljunk csak a gyergyói jég­pályára, a világítás felújításáért létrejött hatalmas összefogásra. A hokiszeretetből társadalmi megmozdulás született" - emlé­keztet egy másik olvasónk. Sportolni fontos Az egészséges életmódra va­ló törekvést a hírnévnél is fon­tosabbnak tartják egyesek, a sport pedig az egyik alappillére az egészségnek - mutatnak rá. „Ha jó, ha gyenge, a sport nagyon fontos, mozgási lehetőséget biz­tosít minden korosztálynak", „A sportolás egészséges",- „Kell a mozgás",- „Mozogni márpe­dig akkor is kell, ha a mai gyer­mekek ezt nem így gondolják. A számítógép előtt ülve begubóz­nak, sportolással pedig kinyíl­nak, mint a virág",- „Nem várom el, hogy a gyermekem híres sportoló legyen, de nagyon ör­­vendek, hogy hokizik. Ha nem lenne a napi egy óra edzés, ép­pen annyi idővel ülne többet a számítógép előtt" - olvasható a szelvényeken. Egy jó csapat A SZURKOLÓK BÜSZKESÉGE A jó sportcsapatnak, sportoló­nak szurkolótábora van, a druk­kereknek pedig közös a céljuk: biztatni a kedvencet, aztán le­het közösen örülni sikereinek. „Ez erősíti az összetartozást" „A siker örömet jelent a szur­kolóknak is",­ „Egy jó csapat a szurkolók büszkesége" - írják a válaszadók. A „szurkolók il­lemtanára" hívja fel a figyel­met az egyik olvasónk. Mint írja: „A sport követése a kö­zösség részére szórakozás. De vigyázzunk! Mindig legyünk jólneveltek, becsületesek, a le­látókon viselkedjünk embersé­gesen. Jóleső érzés volt hallani, hogy a brassói hokimeccsen a közönség milyen sportszerűen viselkedett a himnusz alatt. So­kan példát vehetnének tőlük." A SPORTHOZ IS PÉNZ KELL A válaszadók között olyan is van, aki elhatárolja magát a kérdéstől: „Nekem édes mind­egy, mert személy szerint sem hasznom, sem károm nem mú­lik azon, hogy sportban ki/kik képviselik a térséget" - írja. Egy másik olvasó pedig arra mutat rá, milyen fontos lenne, ha mi­nél több sportág létezne egy-egy településen. „Minden sportág­nak élnie kell minden vidéken, mert az emberek más-más te­hetségekkel rendelkeznek" - olvasható válaszában. Egyik hozzászóló pedig arra mutat rá, pénz nélkül a sportban sem le­het sikereket elérni: „Ma már a sport is a pénzről szól. Ha egy klubnak van amiből, jó játéko­sokat szerződtet, növeli a csa­pat sikerének az esélyét. Ahol viszont nincs pénz, onnan biz­tos, hogy elmennek a tehetséges sportolók. Ez ilyen egyszerű." GY.H. P. BUZOGÁNY ÁRPÁD Ne tűrjük tovább a sunyi kisszerűséget! Világéletemben utáltam a su­nyi embert. Undorodom, ha azt látom, hallom, valaki hogyan su­nyizik, sunyiz. Ők a kis élelme­sek. Akik úgy oldanak meg vala­mit, hogy közben nem szégyellik magukat. Akik inkább megaláz­kodnak, mint hogy végigállják a sort az üzletben. Mert sor ma is van. Nem sokszor. Néha, de van. És ha van sor, akkor értelemszerűen olyannak is lenni kell, aki a sor végén vár. Mindenki kerül a sor végére, és néha ott találkozunk a sunyisággal. Mint legutóbb is. Egyik áruházban nem akaródzott a hosszú sor végére beállni, in­kább még szétnéztem. Hogy később kisebb sor végére kelljen beállnom. Úgy is lett. Már felé­nél tartottam, közben gyara­podott mögöttem a sor, amikor valaki csak úgy beállt elém. Sunyin, nyakát behúzva. Se szó, se beszéd. Annyit sem mondott: bocsánat, sietek. Vagy valami hasonlót. Éppenséggel hátra sem nézett. Mintha őt megillet­né, hogy ne állja végig azt a sort. Szóltam neki. Csak úgy parasztosan, hogy hátranézzen és észrevegyen minket, azt a hat-hét embert, aki elé beállt. De nem. Mondom félhango­san. Süket a hely. A mellettem álló idős nő elmosolyodott, és bólintott. Ő nem szólt, ennélfog­va, rosszul értelmezett felelős­séggel, ismét szóltam. Tárgy­szerűen, csak annyit: nem ott a sor vége. Semmi válasz, még egy tekintet se, még bár egy féloldalas hátrafordulás se... Újból szóltam, akkor már eré­lyesebben, hogy mi is itt hátul mind sorban állunk. Semmi. Odaszóltam a pénztáros kisas­­­szonynak: ha csak úgy be lehet elénk állni, akkor én itthagyom az árut, és nem vásárolok itt. Legyen igazság, vagy hívjon egy rendfenntartót. A kisasszony, talán szintén rosszul értelme­zett igazságérzetéből kifolyólag (talán mert mást nem tehetett, ám nem is neki kellett volna in­tézkednie), rászólt arra az elénk tolakodó valakire, hogy álljon a sor végére. Magában méltat­lankodva fordult hátra, morog­va, erre annyit jegyeztem meg, hogy ha­bár annyit szólt volna, hogy elnézést, sietek, vagy vala­mi hasonlót, akkor egy szavam sem lenne. Hátrább állt, kettő­vel mögém. De akkor sem a sor végére... És hogy nekem nem mindegy? Nekem akkor már egyáltalán nem volt mindegy. Már a pénztárhoz értem, és félig önigazolásként, félig a helyzet magyarázásaként mondtam: jó lenne, ha igazság lenne. Hát nem lett igazság. A sunyi valaki hamar felfogta, hogy itt egyedül velem van baja, illetve egészen pontosan nekem vele. Akik elé beállt, azok is rendre utasították, de nem állt akkor sem a sor végére... Szerettem volna meg nem történtté tenni a dolgokat, apróságokért iga­zán kár felhúzni magunkat, de itt lényegében nem apróságról volt szó, hanem apróbb igaz­ságtalanságról. Azt pedig nem hagyhatom annyiban, még ak­kor sem, ha más eltűri, és ezzel lábat ad a sunyiságnak. Én nem. Amíg a szatyorba csomagol­tam, a sunyi valakit is kiszol­gálták, még ha mások a sorban méltatlankodtak is emiatt. Az idős nő mögött egy gyönyörű sötét szemű lány állt, ő semmit nem szólt, mögötte egy idősebb házaspár azonban igen. A sunyi valaki odajött hozzám, és azt mondta, én ugye nem a polgár­­mester vagyok, úgyhogy van időm, csomagolni, rakosgatni. Mondtam volna, hogy neki ehhez semmi köze, de már továbbin­dult és visszamorgott, visszaká­romkodott. Rám és mindenkire, aki elé bevágódott a sorba. Nem ütöttem orrba a sunyi valakit, bár jólesett volna. Ne­kem. És más is hallgatott. Ezért is gondolom, hogy a sunyiság ellen egyelőre keveset tehetünk Ám jó lenne, ha mindannyian tennénk valami keveset, ha jót akarunk ebben a világban. Én mondom

Next