Gyergyói Hírlap, 2015. április (6. évfolyam, 63-82. szám)
2015-04-22 / 76. szám
2 Gyergyói Hírlap ■ szerda, április 22. 'AKTUÁLIS WMM !§| JTjMhk'V « Időjárás Nanr «• 8" -3" Valutaváltó Euró 4,4508 Dollár 4,1655 100 foorint 1,4925 FIZESSEN ELŐ MOST! 40 lej 1 hónap 15 lej 3 hónap 6 hónap 80 lej 12 hónap 160 lej Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 BRAT Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Ügyvezető: Székely Róbert Tartalomigazgató: Szuszer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztőségi tagok: Baricz Tamás Imola, Pethő Melánia Munkatársak: Fodor Györgyi, dr. Garda Dezső,Török Zoltán Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Portik Csaba Ügyfélfogadás: Szentjobbi Mária Reklám: Pál Lóránt Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem érzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361.201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresi Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500. Gyergyószentmiklós Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361.201 E-mail hirlap@gyergyoi-hirlap.ro marketing@gyergyoi-hirlap.ro hirdetes@gyergyoi-hirlap.ro Fax:0266-361.513 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hátrazikn 8-16 óra között. Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro Telefonszolgálat: 0266-361.201 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! Megkérdeztük olvasóinkat Ön szerint mennyire fontos és miért, hogy a térséget egy jó sportcsapat képviselje? Az eredményes sportolók által ismertebbé válik az általuk képviselt térség, de nem a hírnév a legfontosabb, inkább az a plusz, amit csak a sport tud biztosítani az embernek - mutatnak rá a válaszadók. Sokan a szurkolók szemszögéből világítják át a kérdést, vallják: az összefogás, az együvé tartozás érzését erősíti a kedvenc sportoló/sportcsapat melletti kiállás. Jó HÍRVERÉS „Egy eredményes sportcsapat jó hírverés a térségnek" - fogalmaz egy válaszadó. Hasonlóan sokan gondolják, van, aki szerint „az egész világ megismerhet egy térséget a sportközvetítések, hírek által, és nem kizárt, hogy akár távoli országokban lakók is kíváncsiak lesznek a vidékre, és idelátogatnak." Vannak, akik nemzetiségi húrokat pengetnek válaszukban: „A magyar sikerért éppen úgy kell dobogjon a szívünk, mint a székely, a gyergyói sikerekért. Minden dobogós helyezés büszkeség az egész nemzetnek", „A sport által is megmutathatjuk, hogy igenis van Székelyföld, és hogy létezünk", „Megláthatja ország, világ, hogy a székely a sportban is tehetséges. Hála Istennek, van erre már számos jó példa". „Arra kellene törekedni, hogy megmutassuk, a székelyek nemcsak a viccben főszereplők, hanem a sportban is. A konok kitartásunk megvan ehhez, és hála Istennek, már jó néhány eredményünk is." A HÍRVERÉSEN IS TÚL A népszerűsítés velejárója, hogy a sportolón keresztül a figyelem ráirányulhat az általa képviselt térségre - mutat rá egyik olvasónk. „Ha interjút készítenek egy sportolóról, amiben bemutatják gyermekkorát, lakóhelyét, fény derülhet még a térség szociális helyzetére is, de ugyanígy akármilyen téren »boncolgathatják« a sportoló és környezete életkörülményeit" - fejti ki a válaszadó. „Gondoljunk csak a gyergyói jégpályára, a világítás felújításáért létrejött hatalmas összefogásra. A hokiszeretetből társadalmi megmozdulás született" - emlékeztet egy másik olvasónk. Sportolni fontos Az egészséges életmódra való törekvést a hírnévnél is fontosabbnak tartják egyesek, a sport pedig az egyik alappillére az egészségnek - mutatnak rá. „Ha jó, ha gyenge, a sport nagyon fontos, mozgási lehetőséget biztosít minden korosztálynak", „A sportolás egészséges",- „Kell a mozgás",- „Mozogni márpedig akkor is kell, ha a mai gyermekek ezt nem így gondolják. A számítógép előtt ülve begubóznak, sportolással pedig kinyílnak, mint a virág",- „Nem várom el, hogy a gyermekem híres sportoló legyen, de nagyon örvendek, hogy hokizik. Ha nem lenne a napi egy óra edzés, éppen annyi idővel ülne többet a számítógép előtt" - olvasható a szelvényeken. Egy jó csapat A SZURKOLÓK BÜSZKESÉGE A jó sportcsapatnak, sportolónak szurkolótábora van, a drukkereknek pedig közös a céljuk: biztatni a kedvencet, aztán lehet közösen örülni sikereinek. „Ez erősíti az összetartozást" „A siker örömet jelent a szurkolóknak is", „Egy jó csapat a szurkolók büszkesége" - írják a válaszadók. A „szurkolók illemtanára" hívja fel a figyelmet az egyik olvasónk. Mint írja: „A sport követése a közösség részére szórakozás. De vigyázzunk! Mindig legyünk jólneveltek, becsületesek, a lelátókon viselkedjünk emberségesen. Jóleső érzés volt hallani, hogy a brassói hokimeccsen a közönség milyen sportszerűen viselkedett a himnusz alatt. Sokan példát vehetnének tőlük." A SPORTHOZ IS PÉNZ KELL A válaszadók között olyan is van, aki elhatárolja magát a kérdéstől: „Nekem édes mindegy, mert személy szerint sem hasznom, sem károm nem múlik azon, hogy sportban ki/kik képviselik a térséget" - írja. Egy másik olvasó pedig arra mutat rá, milyen fontos lenne, ha minél több sportág létezne egy-egy településen. „Minden sportágnak élnie kell minden vidéken, mert az emberek más-más tehetségekkel rendelkeznek" - olvasható válaszában. Egyik hozzászóló pedig arra mutat rá, pénz nélkül a sportban sem lehet sikereket elérni: „Ma már a sport is a pénzről szól. Ha egy klubnak van amiből, jó játékosokat szerződtet, növeli a csapat sikerének az esélyét. Ahol viszont nincs pénz, onnan biztos, hogy elmennek a tehetséges sportolók. Ez ilyen egyszerű." GY.H. P. BUZOGÁNY ÁRPÁD Ne tűrjük tovább a sunyi kisszerűséget! Világéletemben utáltam a sunyi embert. Undorodom, ha azt látom, hallom, valaki hogyan sunyizik, sunyiz. Ők a kis élelmesek. Akik úgy oldanak meg valamit, hogy közben nem szégyellik magukat. Akik inkább megalázkodnak, mint hogy végigállják a sort az üzletben. Mert sor ma is van. Nem sokszor. Néha, de van. És ha van sor, akkor értelemszerűen olyannak is lenni kell, aki a sor végén vár. Mindenki kerül a sor végére, és néha ott találkozunk a sunyisággal. Mint legutóbb is. Egyik áruházban nem akaródzott a hosszú sor végére beállni, inkább még szétnéztem. Hogy később kisebb sor végére kelljen beállnom. Úgy is lett. Már felénél tartottam, közben gyarapodott mögöttem a sor, amikor valaki csak úgy beállt elém. Sunyin, nyakát behúzva. Se szó, se beszéd. Annyit sem mondott: bocsánat, sietek. Vagy valami hasonlót. Éppenséggel hátra sem nézett. Mintha őt megilletné, hogy ne állja végig azt a sort. Szóltam neki. Csak úgy parasztosan, hogy hátranézzen és észrevegyen minket, azt a hat-hét embert, aki elé beállt. De nem. Mondom félhangosan. Süket a hely. A mellettem álló idős nő elmosolyodott, és bólintott. Ő nem szólt, ennélfogva, rosszul értelmezett felelősséggel, ismét szóltam. Tárgyszerűen, csak annyit: nem ott a sor vége. Semmi válasz, még egy tekintet se, még bár egy féloldalas hátrafordulás se... Újból szóltam, akkor már erélyesebben, hogy mi is itt hátul mind sorban állunk. Semmi. Odaszóltam a pénztáros kisasszonynak: ha csak úgy be lehet elénk állni, akkor én itthagyom az árut, és nem vásárolok itt. Legyen igazság, vagy hívjon egy rendfenntartót. A kisasszony, talán szintén rosszul értelmezett igazságérzetéből kifolyólag (talán mert mást nem tehetett, ám nem is neki kellett volna intézkednie), rászólt arra az elénk tolakodó valakire, hogy álljon a sor végére. Magában méltatlankodva fordult hátra, morogva, erre annyit jegyeztem meg, hogy habár annyit szólt volna, hogy elnézést, sietek, vagy valami hasonlót, akkor egy szavam sem lenne. Hátrább állt, kettővel mögém. De akkor sem a sor végére... És hogy nekem nem mindegy? Nekem akkor már egyáltalán nem volt mindegy. Már a pénztárhoz értem, és félig önigazolásként, félig a helyzet magyarázásaként mondtam: jó lenne, ha igazság lenne. Hát nem lett igazság. A sunyi valaki hamar felfogta, hogy itt egyedül velem van baja, illetve egészen pontosan nekem vele. Akik elé beállt, azok is rendre utasították, de nem állt akkor sem a sor végére... Szerettem volna meg nem történtté tenni a dolgokat, apróságokért igazán kár felhúzni magunkat, de itt lényegében nem apróságról volt szó, hanem apróbb igazságtalanságról. Azt pedig nem hagyhatom annyiban, még akkor sem, ha más eltűri, és ezzel lábat ad a sunyiságnak. Én nem. Amíg a szatyorba csomagoltam, a sunyi valakit is kiszolgálták, még ha mások a sorban méltatlankodtak is emiatt. Az idős nő mögött egy gyönyörű sötét szemű lány állt, ő semmit nem szólt, mögötte egy idősebb házaspár azonban igen. A sunyi valaki odajött hozzám, és azt mondta, én ugye nem a polgármester vagyok, úgyhogy van időm, csomagolni, rakosgatni. Mondtam volna, hogy neki ehhez semmi köze, de már továbbindult és visszamorgott, visszakáromkodott. Rám és mindenkire, aki elé bevágódott a sorba. Nem ütöttem orrba a sunyi valakit, bár jólesett volna. Nekem. És más is hallgatott. Ezért is gondolom, hogy a sunyiság ellen egyelőre keveset tehetünk Ám jó lenne, ha mindannyian tennénk valami keveset, ha jót akarunk ebben a világban. Én mondom