Gyergyói Hírlap, 2015. november (6. évfolyam, 212-231. szám)
2015-11-02 / 212. szám
2 Gyergyói Hírlap * hétfő, november 2. _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ AKTUÁLIS Időjárás Nappal 12 ° Éjszaka -7 ° Valutaárfolyam Euró Dollár 100 forint 4.4322 4,0252 1 470/1 FIZESSEN ELŐ MOST! 40 lej 1 hónap 3 hónap 15 lej 6 hónap 80 lej 12 hónap 160 lej Gyergyói Hírlap Gyergyószéki lap Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 BRZ Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Páldányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Ügyvezető: Székely Róbert Tartalomigazgató: Szászer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztőségi tagok: Baricz Tamás Imola, Petim Melánia Munkatárs: Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Portik Csaba Ügyfélfogadás: Pál Ramona Reklám: Pál Lóránt Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361.201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresi Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat 535 500, Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361.201 E-mail: hirlapigyergyoi-birlap.ro marketingigyergyoi-hirlap.ro hirdetesigyergyoi-hirlap.ro Fax:0266-361.513 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.gyergyoi-hirtap.ro Telefonszolgálat: 0266-361.201 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! Megkérdeztük olvasóinkat Mit gondol, mitől lesz valaki „pótolhatatlan”? Ki érdemli meg ezt a jelzőt ön szerint? A gyergyószéki olvasóink nagy része a hozzátartozók, a szülők pótolhatatlanságát fejtette ki, vannak azonban olyan szelvénybe küldők, akik nem a közeliekről, hanem egy jó szakember, egy vezető pótolhatatlanságáról írnak. Olyan olvasóink is vannak, akik úgy vélik, mindenki pótolható. Ők leginkább a munkára, munkahelyre utalnak. Egy édesanya pótolhatatlan Legtöbben a szülők, különösen az édesanya pótolhatatlanságát emelték ki válaszukban. „Minden édesanya megérdemli ezt a jelzőt. Sajnálom, hogy sokan már csak az édesanya elvesztése után jönnek erre rá, azok szegényebbek lesznek érzelmileg". „Aki fontos számunkra, akihez kötődünk, egyszóval az, aki az életünk része, azt nem lehet mással helyettesíteni. A gyermek az anyjának, az anya a gyermeknek pótolhatatlan"; „A gyermekeim, a szeretteim elvesztése pótolhatatlan űrt hagy"; „Aki becsületesen él, tisztességesen végzi a munkáját, szereti a családját, a gyermekeit az pótolhatatlan";„Az életben nem lehet pótolni egy elveszített társat. Mindenki mondja, hogy idővel kerül más, de az üresség megmarad", „Egy édesanya, legyen az bármilyen, akkor is pótolhatatlan",- „Egy anya pótolhatatlan, nem lehet helyettesíteni, a mostoha az mostoha marad, tisztelet a kivételnek, de azt hiszem százból egy ha van",- „Mindenki számára vannak pótolhatatlan személyek. Egy biztos az édesanya az pótolhatatlan, lehet helyettesíteni, de az már nem az édes az, már mostoha",- „Egy gyermek számára pótolhatatlan az anya, az apa" - olvasható a szelvényeken. Egy olvasónk ezt írta: „A pótolhatatlan jelzőt szerintem az érdemli ki, akinek hiányzik a mosolya, hiányzik az aggódó hangja, az arca, a meleg ölelése. Amikor ibolyát látok, mindig eszembe jut édesapám, ő mindig a szekér előtt ment, édesanyámmal mindig a szekér után mentünk. Ez mindig így volt, amikor teret mérni az esztenára igyekeztünk. Én mindig énekeltem. Jó gyermekek, ha kimentek a rétre, ne lépjetek az ibolya tövére, mert hisz annak igen rövid az élete, tavasz után megszűnik lehelete - ezek pótolhatatlan, felejthetetlen emlékek." Egy jó szakember, egy jó vezető PÓTOLHATATLAN „A családtagok elvesztés pótolhatatlan, de szintén pótolhatatlan egy jó orvos, például Huszár doktor, vagy Kolumbán Pista bácsi a tekerőpataki rézbanda vezetője, de ugyanúgy hiányzik számomra Hajdó István pap bácsi is. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincsenek most jó emberek, csak azt, hogy ők hiányoznak, pótolhatatlanok számomra" - írja egy szelvénybe küldőnk, és hozzá hasonló véleményen még vannak: „Aki becsületesen dolgozik, az pótolhatatlan"; „Aki tett valamit a város érdekében, és folyamatosan azon van, hogy haladjon a város, az pótolhatatlan. Érezzük is a hiányát, most pedig azon munkálkodnak, hogy lecseréljék, kár", „Egy igazi lelkipásztor pótolhatatlan",- „Aki a közösségéért tesz, és őszinte, igaz ember, az pótolhatatlan",- „Egy jó szakember, egy jó községvezető biza pótolhatatlan, van erre példa bőven. Sokan megtapasztaljuk, milyen amikor megáll a fejlődés, mert kiesik egy ember a gépezetből." Senki sem pótolhatatlan „Pótolhatatlan ember nincs, ha egy elmegy, jön a másik, mindegy, hogy ki nyomja a deszkát, csak épüljön a ház, gazdagodjon a talaj". „Senki sem pótolhatatlan, főleg a munkahelyre gondolunk, sok patron ezt hangsúlyozza is". „Hát ilyet nem hallottam, hogy valaki pótolhatatlan legyen. Mindenkit lehet pótolni, egyedül csak a jó Isten pótolhatatlan, egyedül ő érdemli ki ezt a jelzőt" - olvasható a szelvényeken. (GY.H.) LŐRINCZ GYÖRGY Ének a vörös húsról Ezt is megértük. A WHO, vagyis az Egészségügyi Világszervezet a napokban közzétette több évtizedes komoly és mélyreható kutatása eredményét, mely szerint bebizonyosodott, hogy a vörös húsok füstölve, de akár frissen fogyasztva is rákkeltő hatással bírnak. Be kell vallanom, rég vártam egy ilyen bejelentésre. Sőt az utóbbi hetekben, amikor kimutatták a különböző tejtermékek rákkeltő hatását, már sejtettem, hogy nemsokára bekövetkezik ez is. Egyáltalán nem lepett meg. Inkább azt kell mondanom, hogy egy kicsit meg is késett. Hisz logikailag az lett volna a természetes, ha a természetes zsírok kutatásával egy időben tanulmányozzák a húsok szerepét is az emberiség életében, hisz mindenki számára köztudott, hogy így vagy úgy már kétezer éve pusztítjuk magunkat. Keményen. Hol a tejjel, illetve a különböző tejtermékekkel, a kumisztól az ordáig és sajtig, a sajttól a túróig - a Túró Rudit most nem sorolom ide -, hol a tejtermékek egyéb származékaival, mint például a csokoládé vagy a tejes kávé, amelybe ráadásul cukrot is teszünk. Meg sem kellett volna kóstolnunk! Egyébként már rég sejtettem, hogy valami nem működik jól a táplálkozásunkban. Hisz már évtizedekkel ezelőtt kirobbant a vita a margarin- és vajfogyasztás okán. Hogy melyik az egészségesebb. De az is igaz, hogy - noha már akkor elgondolkoztam ezen - nem vettem teljesen komolyan az újabb és újabb kutatások eredményeit. Sőt amikor már a gyógyszereket is reklámozni kezdték - hisz azokat, ugye, a betegségek függvényében az orvosoknak kellene felírniuk, mondjuk, egy-egy mallorcai kirándulás után -, akkor már tudtam, valóban nagy a baj. De az igazság az, hogy még ezután is reménykedtem. Biztos voltam benne, hogy nem következhet be mindez. Nem és nem. És ezzel egy időben - egyrészt félelmemben, másrészt mert hiába szeretem, később többet már nem ehetek, ha csak tehettem, ettem és ettem a húst. A vöröset. Valami furcsa, különös, már-már beteges vonzalmat éreztem főleg a füstölt húsok iránt. Bár az is igaz, valamiért a disznóhúst nem soroltam a vörös húsok közé. Hogy miért? Ma sem tudom. Talán át akartam verni magamat? Vagy valamilyen gyermekkori mondás határozta meg a „szárnyas állatoktól”, főleg a tyúkhústól való idegenkedésemet? Tény viszont, hogy most már reszketek. Reszketek, hogy hiába tiltakoznak a „hústenyésztők”, vagyis a farmerek, az élelmiszergyártók és maguk a földművelési miniszterek is, az Európai Parlament rábólint a vörös húsok forgalmazásának korlátozására. Miként emlékezhetnek - még az uborka görbületére is rábólintott. Félek, hogy a nemzetközi vegetáriánus lobbi ebben az esetben is győz, így kérdés, hogy ezek után mit fogunk enni. Csak banánt és mandarint? Mert nemzetközi lobbi ide, Európai Unió oda, a mindennapi apró, csak egy falatka fagyos, sokszor az asszony tudta nélkül, titokban befalt szalonna - bár az is lehet, hogy őt már korábban lefizették - életem része volt. Hagymával, paradicsommal vagy esetleg anélkül. Arról már nem is beszélve, hogy ha volt egy darabka, nem nagy, csak egy icipici kolbász is. Egy-két karika. Három. Az ízéért. Ráadásul füstölt, amelyet egy kicsit megcsípett a hideg is. Viszont rettegés ide vagy oda, egy biztos, ettől a naptól, ami lehet akár hét is, vagyis a nemzetközi bejelentés napjától többet nem hiszek a „nemzetközi kutatóintézeteknek”. Ez volt az utolsó pont, pillanat, ahonnan hirdethetnek bármit, többé nem hiszek bennük. Még akkor sem, ha a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének főtitkára szerint őt nem lepte meg a bejelentett eredmény. „Rég tudott erről.” Viszont Erdélyi-Sipos Aliz nem vitatta, „hogy a vörös húsok fogyasztásának nagyon sok jó élettani hatása van”. Okos - mondhatnám -, vajon tudott erről az ősember is? Én mondom