Gyergyói Hírlap, 2016. április (7. évfolyam, 63-83. szám)
2016-04-22 / 78. szám
2 Gyergyói Hírlap ■ péntek-vasárnap, április 22-24. AKTUÁLIS — —II ■ 1|- IIIII "111 llllll llllllíilii1'l|[l[||||IMBI[lllBMllBBiBIWMIWBilíl»lilíílllWií"]]ilWI(IIWlllllWBiHIIIIIMillllllllliT"Ti,MITItlTTt[lílltli"líMíl..iit11VrilliíM|-|limM«MMMiMI»«MWMBin]lIIWIiríllM Valutaárfolyam Euró Dollár 4,4789 3,9638 100 forint 1,4434 Időjárás Péntek Szombat Vasárnap 15° Éjszaka Nappal 16° Nappal Éjszaka 4° 14° Éjszaka 5* Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 BRAl Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Ügyvezető: Székely Róbert Tartalomigazgató: Szászer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztőségi tagok: Baricz Tamás Imola, Pethő Melánia Munkatárs: Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Portik Csaba Ügyfélfogadás: Pál Ramona Reklám: Pál Lóránt Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzőnk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361.201-et tárcsázza, és bemondja pontos elmét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500,Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361.201 hirlap@gyergyoi-hirlap.ro marketing@gyergyoi-hirlap.ro hirdetes@gyergyoi-hirlap.ro Fax:0266-361.513 Hirdetésfelvételes terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro Telefonszolgálat: 0266-36L201 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztői fogadják naponta 8-18 óra között! Megkérdeztük olvasóinkat Ön szerint jó megoldás, ha erdőit, földjeit nem mindenki külön-külön próbálja gondozni? A termelőszövetkezet annak idején sok ember kedvét elvette szövetkezések vágyától. Az emberek a közbirtokosságot kivéve próbálnak külön-külön gazdálkodni. Akár sínylődni akkor is, ha a probléma társulással megoldható lenne. Ön szerint jó megoldás, ha erdőit, földjeit nem mindenki külön-külön próbálja gondozni? tettük fel a kérdést olvasóinknak. A kevesebbet jobban lehet gondozni". „Együtt könnyebb" - érkezett tehát a válaszok között ilyen is, olyan is. Sőt vannak olvasóink, akik ebbe a kérdésbe nem is akarnak beleszólni: „Nem is tudom, hogy volna jó", „Nem tudom, nekem csak egy kis kertem van." És vannak, akik nem is hisznek abban, hogy békességben lehet közösen dolgozni. Igaz, okuk is van a borúlátásra. „Ameddig a testvér és testvér között is birtokháború van, addig nincs miről beszéljünk. Akkor, amikor egy méter földért is képesek perelni, pedig úgy tudom, a túlvilágra senki nem viheti". „Mindenki úgy kell csinálja, ahogy tudja és bírja. Sajnos, az öreg majdnem tehetetlen, a fiatalok pedig elmenekülnek a mezei munka elől." Egyedül az a biztos A társulás nem szül jót, a földnek is, az ember lelki nyugalmának is az a jobb, ha egyedül dolgozik. „Mindenki maga gondozza a földet", „Az ember akkor tarthassa a földet magáénak, ha ő is műveli meg",„Ami az enyém, azért én tartozom felelősséggel, és ragaszkodom is hozzá. Biztos nem egyeznék bele a közösködésbe"; „Nem megoldás közösködni, mert úgy senki sem tudja csinálni, hogy az mindenkinek jó legyen"; „Legjobb, ha a gazdája gondozza, mert egyébként mind a kettő azt gondolja, jól van így, úgysem az enyém." Együtt a hatékonyságért Vannak, akik az együttre esküsznek. Több érvet is fel tudnak hozni, miért jobb a közösködés. „Szerintem társulásban jobb, mert mindenkinek nincsenek mezőgazdasági gépei, felszerelései. Akár baráti, rokoni társulásokra gondolok", „A gazdák kezdenek kiöregedni, és ha szövetkezetbe tömörülnek, jobb lesz a termés, és a munka is könnyebb"; „Ha igazságosan folyik, akkor nagyon is hatékony" „Jobb közösségben, főleg, ha nincs felszerelés, és ha van erő, ambíció" „Jó megoldás, csak kell vigyázni a társ megválasztásakor." Ellentmondást nem tűrően jelenti ki egyik olvasónk: „A földeket a társas, az erdőket a közbirtokosság kell gondozza." Egy másik pedig megtoldja: „A nagyszüleink, szüleink nem voltak buták, amikor a közbirtokosságot létrehozták, mert egységben az erő." JÓ VOLNA, HA... Az álmodozásra is van nálunk lehetőség. Hogy milyen lenne, ha más lenne. Ebből a csoportból is idézünk pár véleményt. „Jó lenne, ha mindenki a maga földjét meg tudná művelni, de ha már nem bírja, ki kell adnia bérbe". „Szerintem jó megoldás a bérbeadás, ha már nem bírja az ember". „Próbáltuk mindkettőt egyénileg megművelni, és beadni a társasba. Úgy gondolom, hogy - főként az idő előrehaladtával - jobb az utóbbi módszer." GY.H. ILLUSZTRÁCIÓ OLÁH ISTVÁN Nem mi hívjuk őket Múlt hét végén megint megtelt a falu ezekkel az idegen bogarakkal. Úgy megszállták, ahogyan a mindenkori ellenség a mindenkori települést, és ebben a kisajátító műveletsorban az első perctől - az előőrsök megjelenésétől - tudni lehetett, hogy valami nagyon ellenszenves fog történni. Nem feltétlenül arra kell gondolni, hogy a lakók idegesebbek lettek, mint általában, bár ez is tény, mert ki ne lenne ideges, amikor benyit a tisztaszobába, és megdöbbenten látja, az abroszon, a mennyezeten, a parketten, a családi fényképeken, mindenütt ott mászkálnak. Nálatok vannak katicabogarak? Nálunk nincsenek, mi csak hallottuk, hogy mindenütt megjelentek, mondja a ház asszonya, de senki nem hiszi, különben is épp ő mondta, hogy mindenhol látni ezt a hordát, akkor pedig éppen ő miért lenne kivétel? Minden négyzetméterre oly bőven jönnek, mint Európára a migránsok. Az emberek pedig egyszerűen, de nem hihetően letagadják létezésük, egyenesen szégyellik, mint valamikor a rühöt, a tetűt az iskolai viziteken. S a legrosszabb, hogy nincs hogyan védekezni ellenük. Lefújod ezt az élő folyamot, kifekszenek, de alighogy összeseperted, máris ott a következő hullám, ami csak estére, kora éjszakára gyérül valamelyest. Nehogy elnyomj egyet is, elég egyetlenegy bogarat megpöccinteni, utána váltig mosakodhatsz illatos szappannal, hasztalan, testnedveinek fanyar bűzét a vacsoránál is érzed kezeden. Időközben elborult az idő, valami kicsi eső is csöpörészett, reggelre sárga fátyol ülte meg az udvar füveit, a kinti asztalt, a kocsi tetejét meg a szélvédőt. Előző nap az időjós a tévében bejelentette, a Szahara homokját levegőbe emeli a hőmeleg, ami meg is érkezik az esőfelhők közvetítésével Európába. Igaza volt, állapítja meg kedvetlenül az ember, miközben ujjai között sodorgatja a csiszolópaszta finomságú, és megnedvesítve valószínűleg úgy is működő port. Mintha az ígéret földje lenne Európa, úgy tódul minden és mindenki befelé, a közel- és távol-keleti népek, az afrikaiak, ezrével vesznek a tengerbe, de tízezreknek, százezreknek sikerült szárazföldre lépni, már másfél millión, kétmillión vannak, és tízmilliókról beszélnek, akik indulnának, csak idő kérdése, hogy mikor. Romániát elkerülte az áradat legalább két okból eleve kiesik a fő migrációs útvonalakból, meg aztán csóró ország, ahol nyomokban sem olyan az élet, mint mondjuk nyugaton. S ahol a korrupciót meg a hecckampányokat leszámítva semmi más nincs, ezt mi, itthoniak mondjuk. A nők szépek, egy kölni botrány bármikor lefuthatna itt is, bár nem hiányzik. Ha ez megnyugtat valakit is, nem mi hívtuk meg az amerikai katicabogarakat, s nem mi engedtük be a szaharai homokot. A willkommen, amiből pedig a németek is nagyon igyekeznek kihátrálni, most már egyszólamú, de inkább hamis. Hadd szögezzem le, nem akarom én megpolitizálni sem a bogártámadást, sem pedig a homokesőt. A bogár az bogár, amint a veréb nem madár, nálunkfelé legalábbis. De ha mégis többet látunk ki a képből, mint kellene, magunkra vessünk. Én mondom