Gyergyói Hírlap, 2016. április (7. évfolyam, 63-83. szám)

2016-04-22 / 78. szám

2 Gyergyói Hírlap ■ péntek-vasárnap, április 22-24. AKTUÁLIS — —II ■ 1|- IIIII "111 llllll llllllíilii1'l|[l[||||IMBI[lllBMllBBiBIWMIWBilíl»lilíílllWií"]]ilWI(IIWlllllWBiHIIIIIMillllllllliT"Ti,MITItlTTt[lílltli"líMíl..iit11VrilliíM|-|limM«MMMiMI»«MWMBin]lIIWIiríllM Valutaárfolyam Euró Dollár 4,4789 3,9638 100 forint 1,4434 Időjárás Péntek Szombat Vasárnap 15° Éjszaka Nappal 16° Nappal Éjszaka 4° 14° Éjszaka 5* Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 BRAl Lapunk eladási sta­tisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Ügyvezető: Székely Róbert Tartalomigazgató: Szászer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztőségi tagok: Baricz­ Tamás Imola, Pethő Melánia Munkatárs: Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Portik Csaba Ügyfélfogadás: Pál Ramona Reklám: Pál Lóránt Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzőnk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóink­­nál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361.201-et tárcsázza, és bemondja pontos elmét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500,Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361.201 hirlap@gyergyoi-hirlap.ro marketing@gyergyoi-hirlap.ro hirdetes@gyergyoi-hirlap.ro Fax:0266-361.513 Hirdetés­­felvételes terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro Telefonszolgálat: 0266-36L201 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztői fogadják naponta 8-18 óra között! Megkérdeztük olvasóinkat Ön szerint jó megoldás, ha erdőit, földjeit nem mindenki külön-külön próbálja gondozni? A termelőszövetke­zet annak idején sok ember kedvét elvette szövetkezések vágyá­tól. Az emberek ­a közbirtokosságot kivéve­­ próbálnak külön-külön gazdál­kodni. Akár sínylődni akkor is, ha a problé­ma társulással meg­oldható lenne. Ön szerint jó megoldás, ha erdőit, földjeit nem mindenki külön-külön próbálja gondozni? tettük fel a kérdést olvasóinknak. A kevesebbet jobban le­het gondozni". „Együtt könnyebb" - érkezett tehát a válaszok között ilyen is, olyan is. Sőt vannak olvasó­ink, akik ebbe a kérdésbe nem is akarnak beleszólni: „Nem is tudom, hogy volna jó",­ „Nem tudom, nekem csak egy kis kertem van." És vannak, akik nem is hisz­nek abban, hogy békesség­ben lehet közösen dolgozni. Igaz, okuk is van a borúlátás­ra. „Ameddig a testvér és test­vér között is birtokháború van, addig nincs miről beszéljünk. Akkor, amikor egy méter föl­dért is képesek perelni, pedig úgy tudom, a túlvilágra sen­ki nem viheti". „Mindenki úgy kell csinálja, ahogy tudja és bírja. Sajnos, az öreg majd­nem tehetetlen, a fiatalok pe­dig elmenekülnek a mezei munka elől." Egyedül­­ az a biztos A társulás nem szül jót, a földnek is, az ember lelki nyu­galmának is az a jobb, ha egye­dül dolgozik. „Mindenki maga gondozza a földet", „Az ember akkor tarthassa a földet ma­gáénak, ha ő is műveli meg",­­„Ami az enyém, azért én tar­tozom felelősséggel, és ragasz­kodom is hozzá. Biztos nem egyeznék bele a közösködésbe"; „Nem megoldás közösködni, mert úgy senki sem tudja csi­nálni, hogy az mindenkinek jó legyen"; „Legjobb, ha a gazdája gondozza, mert egyébként mind a kettő azt gondolja, jól van így, úgysem az enyém." Együtt­­ a hatékonyságért Vannak, akik az együttre es­küsznek. Több érvet is fel tudnak hozni, miért jobb a közösködés. „Szerintem társulásban jobb, mert mindenkinek nincsenek mezőgazdasági gépei, felsze­relései. Akár baráti, rokoni tár­sulásokra gondolok",­ „A gazdák kezdenek kiöregedni, és ha szö­vetkezetbe tömörülnek, jobb lesz a termés, és a munka is kön­­­nyebb"; „Ha igazságosan folyik, akkor nagyon is hatékony" „Jobb közösségben, főleg, ha nincs fel­szerelés, és ha van erő, ambíció" „Jó megoldás, csak kell vigyázni a társ megválasztásakor." Ellentmondást nem tűrően je­lenti ki egyik olvasónk: „A föl­deket a társas, az erdőket a közbirtokosság kell gondoz­za." Egy másik pedig megtoldja: „A nagyszüleink, szüleink nem voltak buták, amikor a közbir­tokosságot létrehozták, mert egységben az erő." JÓ VOLNA, HA... Az álmodozásra is van ná­lunk lehetőség. Hogy milyen lenne, ha más lenne. Ebből a csoportból is idézünk pár véle­ményt. „Jó lenne, ha mindenki a maga földjét meg tudná mű­velni, de ha már nem bírja, ki kell adnia bérbe".­ „Szerintem jó megoldás a bérbeadás, ha már nem bírja az ember". „Pró­báltuk mindkettőt­ egyénileg megművelni, és beadni a tár­sasba. Úgy gondolom, hogy - főként az idő előrehaladtával - jobb az utóbbi módszer." GY.H. ILLUSZTRÁCIÓ OLÁH ISTVÁN Nem mi hívjuk őket Múlt hét végén megint meg­telt a falu ezekkel az idegen bogarakkal. Úgy megszállták, ahogyan a mindenkori ellenség a mindenkori települést, és eb­ben a kisajátító műveletsorban az első perctől - az előőrsök megjelenésétől - tudni lehetett, hogy valami nagyon ellenszen­ves fog történni. Nem feltétle­nül arra kell gondolni, hogy a lakók idegesebbek lettek, mint általában, bár ez is tény, mert ki ne lenne ideges, amikor benyit a tisztaszobába, és megdöbben­­ten látja, az abroszon, a men­­­nyezeten, a parketten, a családi fényképeken, mindenütt ott mászkálnak. Nálatok vannak ka­ticabogarak? Nálunk nincsenek, mi csak hallottuk, hogy minde­nütt megjelentek, mondja a ház asszonya, de senki nem hiszi, különben is épp ő mondta, hogy mindenhol látni ezt a hordát, akkor pedig éppen ő miért lenne kivétel? Minden négyzetméterre oly bőven jönnek, mint Európára a migránsok. Az emberek pedig egyszerűen, de nem hihetően letagadják létezésük, egyenesen szégyellik, mint valamikor a rü­­höt, a tetűt az iskolai viziteken. S a legrosszabb, hogy nincs ho­gyan védekezni ellenük. Lefújod ezt az élő folyamot, kifeksze­nek, de alighogy összeseperted, máris ott a következő hullám, ami csak estére, kora éjszaká­ra gyérül valamelyest. Nehogy elnyomj egyet is, elég egyet­lenegy bogarat megpöccinte­ni, utána váltig mosakodhatsz illatos szappannal, hasztalan, testnedveinek fanyar bűzét a vacsoránál is érzed kezeden. Időközben elborult az idő, valami kicsi eső is csöpörészett, reggelre sárga fátyol ülte meg az udvar füveit, a kinti asztalt, a kocsi tetejét meg a szélvédőt. Előző nap az időjós a tévében bejelentette, a Szahara homokját levegőbe emeli a hőmeleg, ami meg is érkezik az esőfelhők közvetíté­sével Európába. Igaza volt, álla­pítja meg kedvetlenül az ember, miközben ujjai között sodorgat­­ja a csiszolópaszta finomságú, és megnedvesítve valószínűleg úgy is működő port. Mintha az ígéret földje lenne Európa, úgy tódul minden és mindenki be­felé, a közel- és távol-keleti né­pek, az afrikaiak, ezrével vesz­nek a tengerbe, de tízezreknek, százezreknek sikerült száraz­földre lépni, már másfél millión, kétmillión vannak, és tízmilliók­ról beszélnek, akik indulnának, csak idő kérdése, hogy mikor. Romániát elkerülte az áradat legalább két okból­­ eleve ki­esik a fő migrációs útvonalak­ból, meg aztán csóró ország, ahol nyomokban sem olyan az élet, mint mondjuk nyugaton. S ahol a korrupciót meg a hecc­kampányokat leszámítva sem­mi más nincs, ezt mi, itthoniak mondjuk. A nők szépek, egy kölni botrány bármikor lefut­hatna itt is, bár nem hiányzik. Ha ez megnyugtat valakit is, nem mi hívtuk meg az amerikai katicabogarakat, s nem mi en­gedtük be a szaharai homokot. A willkommen, amiből pedig a németek is nagyon igyekeznek kihátrálni, most már egyszó­­lamú, de inkább hamis. Hadd szögezzem le, nem akarom én megpolitizálni sem a bogártá­madást, sem pedig a homok­esőt. A bogár az bogár, amint a veréb nem madár, nálunkfelé legalábbis. De ha mégis többet látunk ki a képből, mint kellene, magunkra vessünk. Én mondom

Next