Gyergyói Hírlap, 2016. szeptember (7. évfolyam, 169-190. szám)

2016-09-16 / 180. szám

2 mmmmmmm AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej Gyergyói Hírlap apja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó kft. ISSN: 2344-0163 Lapunk eladási sta­tisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztőségi tagok: Baricz­ Tamás Imola Pethő Melánia Munkatárs: Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Portik Csaba Műsormelléklet: Gráf Botond Ügyfélfogadás: Pál Ramóna ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóink­­nál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500. Gyergyószentm Szabadság tér 15. szám Telefon: 0266-361201 iklós t-n hirlapírogyergyoi-hirlap.ro marketing@gyergyoi-hirlap.ri hirdetes@gyergyoi-hirlap.ro Fax: 026 1513 Hirdetés­­felvétel és terjesztés: fenti címen hétközi«­ 8-16 óra Honlap: www.gyergyoi-hiriap.ro Telefonszolgálat: 0266-361201­1 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! BRAT ügyvezető: Székely Róbert Tartalomigazgató: Szászer-Nagy Róbert Főszerkesztő: fiproely Imre .....­Reklám: Pál Lóránt Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt Megkérdeztük olvasóinkat Ön mit tenne, ha rajtakapna valakit, hogy tulajdonát/terményét dézsmálja? A rendőrségen jelentené a tolvajlást válaszadó­ink többsége, de vannak, akik maguk rónák ki a bünte­tést egy rajtakapás alkalmá­val. Egyesek szerint nem éri meg kockáztatni, hagyni kell az elkövetőt, hogy vigye a zsák­mányt, különben a testi épség is veszélyben foroghat. Mások a Fennvalóra bíznák, szolgáltas­son igazságot. Maguk szolgáltatnának igazságot Természetesen senki nem örülne annak, ha valaki meg­dézsmálná tulajdonát, a vála­szok szerint különböző módon járnának el olvasóink egy ilyen helyzetben. „Elkergetném", „Megverném",- „Ráengedném a kutyáimat", „Ha az erőm en­gedné, ott ütném agyon, a tett színhelyén",- „Megbüntetném a magam módján",- „Nagyon kita­nult tolvajok vannak, senki nem tudja elkapni őket, de én biztos, hogy letörném a körmeit",­ „Nem állnék jót magamért",­ „Fogal­mam nincs, hogy mit tennék, de biztos, hogy minden erőmmel megpróbálnám megvédeni a tu­lajdonomat" - fogalmaznak az olvasók. A legtöbb válasz sze­rint a rendőrségen jelentenék az esetet, a hatóságokra bízva a büntetést. Tapasztalatból mondják Néhányan már megjárták - számolnak be. Van, ahol si­került elkapni a tettest, más esetben pedig a kárral és a méreggel maradtak a tulajdo­nosok. „Sajnos volt ilyenben ré­szem, de a rendőrség nem jött rá, hogy ki a tettes. Másokhoz is betörtek, és ott sem kerültek meg az elkövetők",- „Nem lehet semmit tenni a tolvajok ellen. Hiába jelentettük a rendőrsé­gen, nem történt semmi előre­lépés. Maradtunk a kárral és a sok méreggel",- „Volt ilyenben részünk, végül a rendőrök el­fogták. Annyi kárt csináltak, hogy egy hétig dolgoztunk, amíg rendbe hoztuk. Egy biztos: ha tetten érjük, az nagy baj lesz". „Egy suhanc épp el akarta vinni a biciklimet, de rajtakaptam. Az az igazság, hogy nem csak szó­val fenyegettem meg.... Azt hi­szem, nem kívánja még egyszer, amit tőlem kapott" - olvasható a válaszok között. Istenre bíznák Néhányan barátságos módon intéznék az ilyen eseteket. „Ki­egyeznék az elkövetővel, hogy a kárt térítse meg"; „Nem örül­nék neki. Megpróbálnám rá­beszélni, hogy ne tegye többé" - írják. Mások a Jóistenre bíz­nák a büntetést. Válaszaikban úgy fogalmaznak: „Nem állnék jót magamért, de el sem tudom képzelni, hogy konkrétan mit is tennék. Leghamarabb az Isten­re bíznám, mert az ebül szer­zett vagyon ebül is megy el"; „Kiegyeznék, és Istenre bíz­nám. Bűn büntetlenül nem ma­rad." Nem kockáztatnának Attól tartva, hogy még ros­­­szabbul járnak, vannak, akik nem lépnének fel semmilyen módon a tolvaj ellen. „Hiába próbálja védeni javait az ember, mert tolvaj előtt nincs zár. Nem vagyok meggyőződve, hogy jó ötlet rátámadni a tolvajra, mert valószínű, hogy még rosszab­bul járunk".­ „Valószínű, semmit nem tennék, mert nem kockáz­tatnám az épségemet. Nem én lennék az első, akit megsebe­sítenek, vagy akinek az életére törnek ilyen esetben".­ „Biztos, hogy nem hagynám annyiban a dolgot, de fogalmam nincs, hogy mit hozna ki belőlem egy ilyen helyzet. Az is lehet, hogy leblok­kolnék, és még ő látná el a bajo­mat" - magyarázzák. Ha jelentést kap, a rendőrség intézkedik. A gyergyói földeken van mit tenniük terménybetakarításkor ROSTÁS SZABOLCS Lehullt a lepel Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna - tartja a mondás. A székely zász­lóval „pózoló” amerikai nagykövetre zú­duló szitokáradatot tapasztalva mégis azt kell mondanunk, jól tették a román politikusok, internetes hozzászólók, továbbá a bukaresti külügyminisztéri­um illetékesei, hogy nem hagyták szó nélkül Hans Klemm­ sepsiszentgyörgyi gesztusát. A romániai magyarok jogér­vényesítése, törekvéseik nemzetközi szinten történő ismertetése szempont­jából kifejezetten hasznos, hogy a több­ségi társadalom egyáltalán nem fogta vissza magát tegnap, hanem egyértel­műen kifejtette az álláspontját arról, miként viszonyul a nemzeti kisebbsé­gekhez és azok jelképeihez. Mert mi is történt az elmúlt két és fél évtized során? Anyaországa, civil szervezetei, politikai alakulatai és saj­tója révén az erdélyi magyarság több­kevesebb intenzitással tájékoztatta az európai és tengerentúli közvéleményt a közösséget ért jogsértésekről, a hát­rányos megkülönböztetésekről, ame­lyeket aztán a hivatalos román ellen­propaganda hatására Nyugaton vagy elhittek, vagy nem, hébe-hóba pedig vagy felszólaltak ellenük, vagy szemet hunytak fölöttük. Ezúttal azonban a vi­lág első számú hatalmának, az emberi jogok élharcosának számító Egyesült Államok romániai „helytartója” köz­vetlenül, testközelből megtapasztal­hatta, hogy nem beszéltek félre az er­délyi, székelyföldi politikusok, amikor a magyarok gondjait-bajait sorjázták. Az amerikai nagykövet visszaigazolást kapott arról, hogy a román hatóságok igenis kettős mércét alkalmaznak a helyi szimbólumok használata terén. A román külügyminisztérium reakci­ójának hála Bukarest stratégiai part­nere, a washingtoni kormány félreért­hetetlen szemléltető eszközt kapott arról, miszerint ebben az országban amit szabad a románnak, azt nem szabad a magyarnak is. Csak gratulál­ni lehet a külügyi tárcának azért, hogy megerősíti az amerikai külügyminisz­térium Romániáról szóló legfrissebb emberi jogi jelentésében a székely zászló és egyéb székelyföldi szimbólu­mok kriminalizálásáról tett megállapí­tásokat. Székelyföldről távoztában az amerikai nagykövet még úgy nyilat­kozott, hogy kissé „összezavarodott”, mert egymással homlokegyenest el­lentétes információkat kapott román és magyar részről. Hát a mostani zász­lós hisztéria alaposan hozzájárul Hans Klemm tisztánlátásához.

Next