Gyergyói Hírlap, 2017. július (8. évfolyam, 124-144. szám)

2017-07-03 / 124. szám

AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 Projektvezető: Rédai Attila Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Tartalomigazgató: Szi­szer-Nagy Róbert Ügyvezető igazgató: Deák Sándor Szerkesztőségi tagok: Baricz­ Tamás Imola Pethő Melánia Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Portik Csaba Műsormelléklet: Gráf Botond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Reklám: Both Róbert: 0741-105100 Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóink­­nál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500, f­yergyószentmiklós Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361201 mail Hirdetés­felvétel és terjesztés a ninapii»gyergyoi-hirlap.ro fenti címen marketing&gyergyoi-hírlap.ro heti«TMTM higiÉofoci ® m»ormini-}jjf|gp|­Q Fax: 0266-361513 8-16 éra Honlap: www.gyergyoi-hiriap.ro Telefonszolgálat: 0266-361201­1 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkeszt fogadják naponta 8-18 óra között! BRAT __Lapunk eladási sta­tisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal(BRAT) hitelesíti. Megkérdeztük olvasóinkat A székely hagyományok közül mit tart a legértékesebbnek, és miért? S­emmi meglepő nincs ab­ban, hogy a székely ru­hát, a népviseletet említik a legtöbben, mert ezt tartják a legértékesebbnek a székelység hagyományai közül. Olvasóink emellett még számos olyan, a jellegzetes székely életformá­hoz, kultúrához kötődő szokást megjelölnek, amely igazán ér­tékes szerintük. Vannak köztük furcsák, amelyek első látás­ra nehezen illeszthetők a fon­tos néphagyományok közé, de bizonyos szempontból mégis ott a helyük. Szép és értékes viselet „A székely ruhát választanám. Szép, értékes, és bárhol elegán­san meg tudsz jelenni benne. Ez fejezi ki leginkább székelysé­­günket" - így fogalmaz egy olva­sónk. Véleményét sokan osztják: „A viselet", „A székely ruha",­­„Népviseletünk" - hasonló egy­szavas, vagy rövid válaszok mellett mások bővebben, kerek mondatban kifejtik, hogy miért is gondolják így: „Megdobban az ember szíve, amikor egy találko­zón nagy csoportban lát székely viseletbe öltözött fiatalokat. Lát­szik, hogy büszkék is rá, külön­leges érzést ad számukra, hogy felvehetik. De személyes élmé­nyem is, hogy milyen tartást, büszkeséget jelent, ha magamra öltöm a viseletét valamilyen ün­nepi alkalommal. Ez egy olyan öltözet, amelyben csak egyenes derékkal, méltósággal lehet jár­ni, viselkedni".­ „A legértékesebb az egyedi és gyönyörű viselet, ami nemzedékről nemzedékre örökíthető";­ „A nemzeti visele­tünket tartom a legértékesebb­nek, és örülök, hogy ma már nem szégyellik felvenni a fiatalok és idősebbek"; „A sok fiatal, amikor felveszi a székely ruhát." Búcsúba járás és népszokások Sokan említik a vallási ün­nepekhez kötődő szokásokat, amelyek népünkre jellemzőek, meghatározóak. Ilyen a búcsú­járás, és főként a csíksomlyói búcsú: „A búcsúba járás a leg­értékesebb, mert összehozza az embereket, találkozunk, és lel­kiekben újjászületünk, feltöltő­dünk"; „A pünkösdi búcsú, pláne annak, aki gyalog megy. Az a leg­szebb." Más, vallási ünnephez kötődő szokást is megjelölnek: „Ha székely hagyománynak ne­vezhető, akkor a húsvét reggeli ételszentelést tartom annak. Va­lahogyan más ízt ad az ételnek. Nem is esne jól a reggeli, ha nem szentelt lenne, ahogy itt mond­juk"; „A locsolást tartom annak, szép hagyomány." Említik a következőket is: „Nagyon értékesek népme­séink, népdalaink, ami egy csodavilág." Mások szerint nem kell ki­emelni egyet a sok közül, mind­egyik egyformán fontos a maga helyén: „Minden, ami hozzájuk kötődik"; „Minden egyformán fontos, a szokásaink és nép­művészetünk tekintetében is". „Minden településnek megvan­nak a maga székely hagyomá­nyai, amelyek értékesek." Az ételek és egyéb jellemzők így sorolja egy olvasónk: „Az öltözetet, ételeinket, a há­ziállatok szeretetét." Hoz­zátesz egy nagyon lényeges dolgot: „Ez mind a megmara­dás, létfenntartás feltétele." Mások így fogalmaznak: „Az összetartás és összetarto­zás, nyelvünk, szokásaink, a vallás és a család szeretete." Felsorolnak tehát olyan érté­ket is, amelyek nyilvánvalóan jellemzik a székelységet, de mondhatók általános emberi értékeknek is: „A szorgalmat és a törekvést",­ „Hogy szeret­jük embertársainkat." Két szelvényen is a hagyo­mányos ételekről esik említés: „Leginkább a disznóvágási szo­kásokat, disznótorokat tartom a legértékesebbnek, de itt is érvé­nyes a szólás, hogy ahány ház, annyi szokás"; „Örvendek, ami­kor közbe-közbe székely gu­lyás kerül az asztalra. Finom és hagyományos." És egy olva­sónk arra is kitér, hogy értéke­ink megtartásáért meg is kell küzdeni: „Székely területein­ket, nyelvünket, viseletünket, zászlónkat, mindazt, amit má­sok támadnak." Legtöbb olvasónknak a székely viselet jelenti a legértékesebb hagyományt OLÁH-GÁL ELVIRA O CZD CZ3 A székely viselet ünnepe Hiszem, hogy mosolyog a lelke az égi magasságokban Domokos Pál Péternek, aki 85 évvel ezelőtt mint eredményt ös­­­szegezte, hogy „amikor már a sok roko­lya készen volt, ezer-székely-leány napot tartottunk Csíksomlyón.” Örülhet a lelke néhai László Pál polgármesternek is, aki - akkor a képzelgés fogalmába tartozó minősítéssel - kijelentette a csíksomlyói nyeregben: Megérjük, hogy a világ köze­pe lesz, ha bátrak vagyunk továbbvinni az örökséget - legyen az a katolikus hit védelme vagy hagyományaink, kultú­ránk őrzése. Lehet, hogy nem pontosan idézem, de így maradt meg bennem. Én azt mondanám, az Ezer Székely Le­ány Találkozó célba ért, ma már sokan csak azért veszik fel ezen a napon, hogy megmutassák identitásukat. Hogy hit és erkölcs dolgában hogyan is állunk ma, nem tisztem megítélni, de merem remélni, hogy igaza van Csíkszereda mai polgármesterének, aki azt válaszolta kérdésemre „másabb lesz-e az ember, ha harisnyában és csizmában jár?", hogy „nehéz a székely viselet, télen hideg, nyáron meleg, de tartást ad vise­lőjének, ha meg az igény a tartásra hiá­nyozna, akkor viselőjét szorítja, zavarja.” Van tehát valami a székely viselet­ben, amitől kissé másabbak leszünk, talán őseink szigorú rendtartó szel­leme, a közösséghez való tartozás kötelessége és felelőssége az, ami szorít kissé. Ha ezzel legalább egy napra gúzsba köt is, már elmondhat­juk, célba értünk. Mert ott van ünneplő ruhaként, amit családi vagy közössé­gi eseményeken felölthetünk, amiről elmondhatjuk, nagyanyánktól, vagy édesanyánktól örököltük vagy éppen beszereztük, mint hajdanában a szük­séges hozományt. Elvégre Domokos Pál Péter sem azzal mutatott példát, hogy harisnyában járt reggeltől estig, hanem azt mesélte, hogy „harisnyát és csizmát csináltattam - tanártársa­im legnagyobb meglepetésére-, és vasár- és ünnepnap abban jártam.” Valahogy ez az életérzés köszönt vis­­­sza annak az édesanyának a szavaiból, aki két kislányával együtt érkezett a Csíkszeredai térre és elmondta, amikor azt látja, hogy annyi ember hasonló érzéssel vette fel a székely ruhát, érzi a hovatartozás bizonyosságát. Ez ösztö­nözhette azt a felcsíki édesanyát is, aki kisgyermekével autóstoppal igyeke­zett elérni a csíksomlyói szentmisét, és semmi mást nem akart, csak érezni az együvétartozás örömét. A sepsiszent­györgyi Mikes Kelemen Gimnázium di­áklányainak nem volt színpadi fellépé­se, mégis itt voltak, ahogy illik, székely ruhában, egyszerűen, mert szép. Vagy éppen a székelyudvarhelyi szülészet­nőgyógyászat bábái és nővérei, akik csoportosan hozták Udvarhelyszék táj­egységeinek viseletét, és az üzenetet, hogy „az életet kell továbbadni, hogy legyen viselője a ruhának”. És hogy míves napokon viseljük-e az ünneplőt, menjünk-e benne hivatalba vagy a pi­acra vásárolni, vagy darabjait illesszük mai ruhatárunkba, ízlés dolga. Vannak szerencsés alkalmazásai a népi mo­tívumoknak és még szerencsésebb újragondolása akár ruházatban, akár kiegészítőkben, mint például a „bővü­lő táska". Míves napokra viszont szép példa lehet a Székelyföldi Gyógynö­vénynap, amit Csíksomlyón tartanak, és ami remélhetőleg hagyománnyá válik, ahogy a vásárok, a népviseleti gálák, a megannyi népi kultúrából ki­nőtt kezdeményezés, és miért ne pél­dául „szőttes bálok”, ami ugyancsak kiegészítette egykoron az Ezer Székely Leány Találkozót. A fontos, hogy tartá­sunk megmaradjon!

Next