Gyergyói Hírlap, 2017. július (8. évfolyam, 124-144. szám)
2017-07-03 / 124. szám
AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 Projektvezető: Rédai Attila Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Tartalomigazgató: Sziszer-Nagy Róbert Ügyvezető igazgató: Deák Sándor Szerkesztőségi tagok: Baricz Tamás Imola Pethő Melánia Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Portik Csaba Műsormelléklet: Gráf Botond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Reklám: Both Róbert: 0741-105100 Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500, fyergyószentmiklós Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361201 mail Hirdetésfelvétel és terjesztés a ninapii»gyergyoi-hirlap.ro fenti címen marketing&gyergyoi-hírlap.ro heti«TMTM higiÉofoci ® m»ormini-}jjf|gp|Q Fax: 0266-361513 8-16 éra Honlap: www.gyergyoi-hiriap.ro Telefonszolgálat: 0266-3612011 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkeszt fogadják naponta 8-18 óra között! BRAT __Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal(BRAT) hitelesíti. Megkérdeztük olvasóinkat A székely hagyományok közül mit tart a legértékesebbnek, és miért? Semmi meglepő nincs abban, hogy a székely ruhát, a népviseletet említik a legtöbben, mert ezt tartják a legértékesebbnek a székelység hagyományai közül. Olvasóink emellett még számos olyan, a jellegzetes székely életformához, kultúrához kötődő szokást megjelölnek, amely igazán értékes szerintük. Vannak köztük furcsák, amelyek első látásra nehezen illeszthetők a fontos néphagyományok közé, de bizonyos szempontból mégis ott a helyük. Szép és értékes viselet „A székely ruhát választanám. Szép, értékes, és bárhol elegánsan meg tudsz jelenni benne. Ez fejezi ki leginkább székelységünket" - így fogalmaz egy olvasónk. Véleményét sokan osztják: „A viselet", „A székely ruha",„Népviseletünk" - hasonló egyszavas, vagy rövid válaszok mellett mások bővebben, kerek mondatban kifejtik, hogy miért is gondolják így: „Megdobban az ember szíve, amikor egy találkozón nagy csoportban lát székely viseletbe öltözött fiatalokat. Látszik, hogy büszkék is rá, különleges érzést ad számukra, hogy felvehetik. De személyes élményem is, hogy milyen tartást, büszkeséget jelent, ha magamra öltöm a viseletét valamilyen ünnepi alkalommal. Ez egy olyan öltözet, amelyben csak egyenes derékkal, méltósággal lehet járni, viselkedni". „A legértékesebb az egyedi és gyönyörű viselet, ami nemzedékről nemzedékre örökíthető"; „A nemzeti viseletünket tartom a legértékesebbnek, és örülök, hogy ma már nem szégyellik felvenni a fiatalok és idősebbek"; „A sok fiatal, amikor felveszi a székely ruhát." Búcsúba járás és népszokások Sokan említik a vallási ünnepekhez kötődő szokásokat, amelyek népünkre jellemzőek, meghatározóak. Ilyen a búcsújárás, és főként a csíksomlyói búcsú: „A búcsúba járás a legértékesebb, mert összehozza az embereket, találkozunk, és lelkiekben újjászületünk, feltöltődünk"; „A pünkösdi búcsú, pláne annak, aki gyalog megy. Az a legszebb." Más, vallási ünnephez kötődő szokást is megjelölnek: „Ha székely hagyománynak nevezhető, akkor a húsvét reggeli ételszentelést tartom annak. Valahogyan más ízt ad az ételnek. Nem is esne jól a reggeli, ha nem szentelt lenne, ahogy itt mondjuk"; „A locsolást tartom annak, szép hagyomány." Említik a következőket is: „Nagyon értékesek népmeséink, népdalaink, ami egy csodavilág." Mások szerint nem kell kiemelni egyet a sok közül, mindegyik egyformán fontos a maga helyén: „Minden, ami hozzájuk kötődik"; „Minden egyformán fontos, a szokásaink és népművészetünk tekintetében is". „Minden településnek megvannak a maga székely hagyományai, amelyek értékesek." Az ételek és egyéb jellemzők így sorolja egy olvasónk: „Az öltözetet, ételeinket, a háziállatok szeretetét." Hozzátesz egy nagyon lényeges dolgot: „Ez mind a megmaradás, létfenntartás feltétele." Mások így fogalmaznak: „Az összetartás és összetartozás, nyelvünk, szokásaink, a vallás és a család szeretete." Felsorolnak tehát olyan értéket is, amelyek nyilvánvalóan jellemzik a székelységet, de mondhatók általános emberi értékeknek is: „A szorgalmat és a törekvést", „Hogy szeretjük embertársainkat." Két szelvényen is a hagyományos ételekről esik említés: „Leginkább a disznóvágási szokásokat, disznótorokat tartom a legértékesebbnek, de itt is érvényes a szólás, hogy ahány ház, annyi szokás"; „Örvendek, amikor közbe-közbe székely gulyás kerül az asztalra. Finom és hagyományos." És egy olvasónk arra is kitér, hogy értékeink megtartásáért meg is kell küzdeni: „Székely területeinket, nyelvünket, viseletünket, zászlónkat, mindazt, amit mások támadnak." Legtöbb olvasónknak a székely viselet jelenti a legértékesebb hagyományt OLÁH-GÁL ELVIRA O CZD CZ3 A székely viselet ünnepe Hiszem, hogy mosolyog a lelke az égi magasságokban Domokos Pál Péternek, aki 85 évvel ezelőtt mint eredményt összegezte, hogy „amikor már a sok rokolya készen volt, ezer-székely-leány napot tartottunk Csíksomlyón.” Örülhet a lelke néhai László Pál polgármesternek is, aki - akkor a képzelgés fogalmába tartozó minősítéssel - kijelentette a csíksomlyói nyeregben: Megérjük, hogy a világ közepe lesz, ha bátrak vagyunk továbbvinni az örökséget - legyen az a katolikus hit védelme vagy hagyományaink, kultúránk őrzése. Lehet, hogy nem pontosan idézem, de így maradt meg bennem. Én azt mondanám, az Ezer Székely Leány Találkozó célba ért, ma már sokan csak azért veszik fel ezen a napon, hogy megmutassák identitásukat. Hogy hit és erkölcs dolgában hogyan is állunk ma, nem tisztem megítélni, de merem remélni, hogy igaza van Csíkszereda mai polgármesterének, aki azt válaszolta kérdésemre „másabb lesz-e az ember, ha harisnyában és csizmában jár?", hogy „nehéz a székely viselet, télen hideg, nyáron meleg, de tartást ad viselőjének, ha meg az igény a tartásra hiányozna, akkor viselőjét szorítja, zavarja.” Van tehát valami a székely viseletben, amitől kissé másabbak leszünk, talán őseink szigorú rendtartó szelleme, a közösséghez való tartozás kötelessége és felelőssége az, ami szorít kissé. Ha ezzel legalább egy napra gúzsba köt is, már elmondhatjuk, célba értünk. Mert ott van ünneplő ruhaként, amit családi vagy közösségi eseményeken felölthetünk, amiről elmondhatjuk, nagyanyánktól, vagy édesanyánktól örököltük vagy éppen beszereztük, mint hajdanában a szükséges hozományt. Elvégre Domokos Pál Péter sem azzal mutatott példát, hogy harisnyában járt reggeltől estig, hanem azt mesélte, hogy „harisnyát és csizmát csináltattam - tanártársaim legnagyobb meglepetésére-, és vasár- és ünnepnap abban jártam.” Valahogy ez az életérzés köszönt vissza annak az édesanyának a szavaiból, aki két kislányával együtt érkezett a Csíkszeredai térre és elmondta, amikor azt látja, hogy annyi ember hasonló érzéssel vette fel a székely ruhát, érzi a hovatartozás bizonyosságát. Ez ösztönözhette azt a felcsíki édesanyát is, aki kisgyermekével autóstoppal igyekezett elérni a csíksomlyói szentmisét, és semmi mást nem akart, csak érezni az együvétartozás örömét. A sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Gimnázium diáklányainak nem volt színpadi fellépése, mégis itt voltak, ahogy illik, székely ruhában, egyszerűen, mert szép. Vagy éppen a székelyudvarhelyi szülészetnőgyógyászat bábái és nővérei, akik csoportosan hozták Udvarhelyszék tájegységeinek viseletét, és az üzenetet, hogy „az életet kell továbbadni, hogy legyen viselője a ruhának”. És hogy míves napokon viseljük-e az ünneplőt, menjünk-e benne hivatalba vagy a piacra vásárolni, vagy darabjait illesszük mai ruhatárunkba, ízlés dolga. Vannak szerencsés alkalmazásai a népi motívumoknak és még szerencsésebb újragondolása akár ruházatban, akár kiegészítőkben, mint például a „bővülő táska". Míves napokra viszont szép példa lehet a Székelyföldi Gyógynövénynap, amit Csíksomlyón tartanak, és ami remélhetőleg hagyománnyá válik, ahogy a vásárok, a népviseleti gálák, a megannyi népi kultúrából kinőtt kezdeményezés, és miért ne például „szőttes bálok”, ami ugyancsak kiegészítette egykoron az Ezer Székely Leány Találkozót. A fontos, hogy tartásunk megmaradjon!