Gyergyói Hírlap, 2017. augusztus (8. évfolyam, 145-166. szám)
2017-08-01 / 145. szám
|||b||2 .......G íiiHifiiM^iiH 1111 m li 1 li^i» I ■■»!■■■■ miiiii^b ii IimmmLm ______________________________________ AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó kft. ISSN: 2344-0163 BRAT Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal(BRAT) hitelesíti. Projektvezető: Rédai Attila Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Tartalomigazgató: Szüszer-Nagy Róbert Ügyvezető igazgató: Deák Sándor Szerkesztőségi tagok: Baricz Tamás Imola Pethő Melánia Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Portik Csaba Műsormelléklet: Urai Botond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Reklám: Both Róbert: 0741-105100 Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihorítóink felkereső Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500.Gyergyószentmikló Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361201 L mail. Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. 201 I Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztőt fogadják naponta 8-18 óra között! hirlap@gyergyoi-hirlap.ro marketing@gyergyoi-hirlap.ro hirdetes@gyergyoi - hirlap. ro Fax:0266-361513 Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro Megkérdeztük olvasóinkat Ön szerint az örménység mit adott az évszázadok során Gyergyószéknek? Olvasóink többsége megegyezik abban, hogy Gyergyószék nagyon sok pozitív dolgot kapott az örménységtől. Legtöbben színes kultúráját, egyedi gasztronómiáját, hitét, épületeit emelik ki, ez utóbbiak között főként a barokk stílusban épült gyergyószentmiklósi templomot. Vallás, kultúra, gasztronómia „Egy új vallást, egy új kultúrát adott az örménység Gyergyószéknek" - fogalmazza meg egyszerűen egyik olvasónk. „Az örménység elsősorban az Istenbe vetett hitet, a katolikus hitben való megmaradást adta, valamint az örmény kultúrát, mely nem nyomja el a székely kultúrát", „A kultúráját, az épületeit, a székely-örmény gasztronómiát, a hurutkészítést (örmény ételízesítő), különböző ételeit, süteményeit adta, valamint a gyönyörű templomát",- „Az örménység kereszténységében erősített, színesített kultúráját, gasztronómiáját adta",- „Sok szép dolgot és gazdag hagyományokat", „örmény értékeket, örmény hagyományokat, kultúrát kaptunk" - olvasható a válaszokban. Egyik olvasónk röviden, de tömören fogalmazza meg véleményét a kérdéssel kapcsolatban: „A hagyományait adta nekünk az örménység" - írja. Építészet, kereskedelem Néhány olvasónk leginkább a régi, de gyönyörű épületeket tartja fontos örökségnek, valamint lényegesnek tartják azt is. FOTÓ: BALÁZS KATALIN hogy az örmények több területen is jeleskedtek, például a kereskedelemben. „Szép épületeket, kereskedőket, jó mesterembereket (mészáros, kárpitos stb.), kultúrájukból, konyhájukból, vagyonukból adtak nekünk", „Jó kereskedők, a vallás is a vérükben van, sok szép örmény házat és egy szép templomot is építettek, és nem adták fel a hagyományt." Egyik olvasónk leginkább „Gyergyószentmiklós főterén azokat a szép építésű házakat" értékeli a leginkább. „Én csak szépet és jót hallottam róluk, jó kereskedők voltak, és a városépítéshez is nagyban hozzájárultak", „Természetesen soha el nem felejthető gazdagságot adott az örmény nép",„Mivelhogy volt bennük akarat és öntudat, elvégezték odaadással munkájukat",- „Csak tanulni tudtak a székelyek mellettük" - írják olvasóink. A gyergyószentmiklósi örmény katolikus templom. Egyike az örökségeknek BAKÓ ZOLTÁN Ha nagymamámnak két kereke lett volna.. Úgy van az, hogy szeretünk időnként úgy viselkedni, mintha a körülöttünk zajló történések tőlünk is függenének. Pedig hát mióta világ a világ, az emberiség megtanulta - a történések egyáltalán nem függnek tőle, legjobb esetben befolyásolhatják azokat, de az is végtelenül kétes kimenetelű, s ezt a történelem számos példával igazolja. Mi lett volna ha... mondjuk olykor, s mindjárt jön is a megtámadhatatlannak, örök érvényű igazságnak feltüntetett válasz az olyanok részéről, akik szeretnek a megmondó emberek szerepében tetszelegni. Emlékszem egy tragikus hirtelenséggel távozott osztálytársamra, aki olykor azzal hűtötte le az ilyen megmondóembereket, hogy: ha nagymamámnak lett volna két kereke, akkor úgy hívták volna, hogy hajtány. Volt nekem két zseniális történelem szakos tanárom - rengeteg dolgot tanultam tőlük, többek között a következő axiómát is -, akik megtanítottak arra, hogy egyáltalán ne higgyem el, hogy bármily csekély mértékben meg tudnám változtatni a történelmi dolgok menetét. Érdekes módon, egymástól függetlenül mondták el - később megtudtam, hogy ők is másoktól, nagyobbaktól tanulták -, hogy egy igazi történész, vagy okosan, felelősen gondolkodó ember sohasem teszi fel a kérdést: mi lett volna, ha akkor nem az, hanem amaz történik. Hogy például, mi lett volna, ha Caesar nem lépi át a Rubicont. Ezt ma senki nem tudja megmondani, mert Caesar átlépte azt a fránya folyót, tehát a kérdés dőre, ügye és okafogyott. A minap a tusványosi hajhúzásos eset kapcsán kialakult egy kis tömeghisztéria - lehet, hogy ez is volt a cél? - elkezdtek elméleteket gyártani egyesek. Teljesen hazárd és infantilis módon. Hogy mi lett volna, ha... Nem lett volna semmi, ha! Ugyanis. A fütyülés megtörtént, nem lehet meg nem történtté tenni. Azon lehet vitázni, hogy illik-e, etikus-e, sértő-e, helyénvaló-e egy nyilvános rendezvényen füttyögni, hogy miért kell ezért kilométerek százait utazni, de a kérdést úgy feltenni, hogy mi lett volna, ha fütyülés után másként történnek a dolgok teljesen marhaság. Ugyanis a dolgok pont úgy történtek, ahogyan történtek. Vagyis fütyülés volt. És utána volt hajhúzás is. Ezt sem lehet meg nem történtté tenni elmélkedésekkel vagy elmélckedésekkel. Nem lehet cirógatássá átnemesíteni. Arról lehet vitázni, hogy illik-e, szabad-e, megengedett-e az erősebb nem egyik példányának leteperni egy gyengébb nemhez tartozót, hogy ez kimeríti-e az erőszakos cselekmény ismérveit, hogy lehet-e, illik-e füttyentést így elhalkítani, megszakítani, megtorolni, hogy a rendcsinálásnak ez lenne a legcélravezetőbb módja, de hogy mi lett volna akkor, ha a hajhúzás helyett homlokon csókolják a füttyögető leányzót, ezen pont olyan dőreség elmélkedni, mint a nagymama kerekén. Ugyanis ott teperés meg hajhúzás volt, nem homlokpuszi. Ezek a száraz és megmásíthatatlan tények. Azok pedig makacsok. Úgy, hogy teljesen fölösleges azon agyalni, hogy mi lett volna, ha a vezérszónok viszonyul ehhez az ügyhöz. A vezérszónoknak ugyanis nem az a dolga, hogy füttyögetésekhez, vagy hajhúzásokhoz viszonyuljon, még akkor sem, ha az valakikben Mátyás királyi reminiszcenciákat ébresztgetne. Apropó tömeghisztéria. Volt jó néhány medvetámadás szerte Erdélyországban, s ezek okkal váltottak ki jogos felháborodást, no meg jókora félelmet, rettegést, meg tiltakozást. Erre jött egy jobb sorsra érdemes tárcavezető, ráütött a nőies hasikájára, s kivágta - ki kell lőni háromszázötven medvét. Tetszik érteni?! Nem hatszázat, nem százötvenet, hanem pontosan háromszázötvenet. Hogy ő miből számolta ki, örök talány marad. Hát nem tisztára elmebaj? Ahelyett, hogy egy megnyugtató, elfogadható megoldást ajánlott volna, ő háromszázötvenkedik. Mi több, szerdán bejelentették, hogy a csíkdánfalvi, emberre támadó medve ellen megtorló intézkedést indítottak el. Miért a csíkdánfalvi ellen? Vagy: miért csak a csíkdánfalvi ellen? A székelykáli - szintén emberre támadó - medve már nem is medve? Vagy az fokozott védettséget élvez? Vagy az itteni áldozat másodrendű áldozat? Érte nem jár megtorlás? S így, ezeket a kérdéseket latolgatva jutott eszembe - mi lett volna, ha a környezetvédelmi miniszter asszony nem a hasikájára ütögetve intézkedik, hanem leül, tárgyal, kérdez, s utána hoz döntést? Lehet, hogy akkor már nem is lenne miniszter? De mint már mondottam olyan kérdés nincs, hogy mi lett volna! Ez van.