Gyergyói Hírlap, 2017. augusztus (8. évfolyam, 145-166. szám)

2017-08-01 / 145. szám

|||b||2 .......G íiiHifiiM^iiH 1111 m li 1 li^i» I ■■»!■■■■ miiiii^b ii IimmmLm ______________________________________ AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó kft. ISSN: 2344-0163 BRAT Lapunk eladási sta­tisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal(BRAT) hitelesíti. Projektvezető: Rédai Attila Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Tartalomigazgató: Szüszer-Nagy Róbert Ügyvezető igazgató: Deák Sándor Szerkesztőségi tagok: Baricz­ Tamás Imola Pethő Melánia Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Portik Csaba Műsormelléklet: Urai Botond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Reklám: Both Róbert: 0741-105100 Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzü­nk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóink­­nál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihorítóink fel­kereső Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500.Gyergyószentmikló Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361201 L mail. Hirdetés­felvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. 201 I Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztőt fogadják naponta 8-18 óra között! hirlap@gyergyoi-hirlap.ro marketing@gyergyoi-hirlap.ro hirdetes@gyergyoi - hirlap. ro Fax:0266-361513 Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro Megkérdeztük olvasóinkat Ön szerint az örménység mit adott az évszázadok során Gyergyószéknek? O­lvasóink többsége meg­egyezik abban, hogy Gyergyószék nagyon sok pozitív dolgot kapott az örmény­­ségtől. Legtöbben színes kultú­ráját, egyedi gasztronómiáját, hitét, épületeit emelik ki, ez utóbbiak között főként a ba­rokk stílusban épült gyergyó­­szentmiklósi templomot. Vallás, kultúra, gasztronómia „Egy új vallást, egy új kultú­rát adott az örménység Gyer­gyószéknek" - fogalmazza meg egyszerűen egyik olvasónk. „Az örménység elsősorban az Isten­be vetett hitet, a katolikus hitben való megmaradást adta, vala­mint az örmény kultúrát, mely nem nyomja el a székely kultú­rát",­ „A kultúráját, az épületeit, a székely-örmény gasztronómi­át, a hurutkészítést (örmény étel­ízesítő), különböző ételeit, süteményeit adta, valamint a gyönyörű templomát",- „Az ör­ménység kereszténységében erősített, színesített kultúráját, gasztronómiáját adta",- „Sok szép dolgot és gazdag hagyományo­kat", „örmény értékeket, örmény hagyományokat, kultúrát kap­tunk" - olvasható a válaszokban. Egyik olvasónk röviden, de tömö­ren fogalmazza meg véleményét a kérdéssel kapcsolatban: „A ha­gyományait adta nekünk az ör­ménység" - írja. Építészet, kereskedelem Néhány olvasónk leginkább a régi, de gyönyörű épületeket tartja fontos örökségnek, vala­mint lényegesnek tartják azt is. FOTÓ: BALÁZS KATALIN hogy az örmények több terüle­ten is jeleskedtek, például a ke­reskedelemben. „Szép épületeket, kereske­dőket, jó mesterembereket (mészáros, kárpitos stb.), kul­túrájukból, konyhájukból, va­gyonukból adtak nekünk",­ „Jó kereskedők, a vallás is a vé­rükben van, sok szép örmény házat és egy szép templomot is építettek, és nem adták fel a hagyományt." Egyik olvasónk leginkább „Gyergyószentmiklós főterén azokat a szép építésű házakat" értékeli a leginkább. „Én csak szépet és jót hallot­tam róluk, jó kereskedők voltak, és a városépítéshez is nagyban hozzájárultak",­ „Természete­sen soha el nem felejthető gaz­dagságot adott az örmény nép",­­„Mivelhogy volt bennük akarat és öntudat, elvégezték odaadás­sal munkájukat",- „Csak tanulni tudtak a székelyek mellettük" - írják olvasóink. A gyergyószentmiklósi örmény katolikus templom. Egyike az örökségeknek BAKÓ ZOLTÁN Ha nagymamámnak két kereke lett volna.. Úgy van az, hogy szeretünk időnként úgy viselkedni, mintha a körülöttünk zajló történések tőlünk is függenének. Pedig hát mióta világ a világ, az emberi­ség megtanulta - a történések egyálta­lán nem függnek tőle, legjobb esetben befolyásolhatják azokat, de az is vég­telenül kétes kimenetelű, s ezt a törté­nelem számos példával igazolja. Mi lett volna ha... mondjuk olykor, s mindjárt jön is a megtámadhatatlannak, örök érvényű igazságnak feltüntetett válasz az olyanok részéről, akik szeretnek a megmondó emberek szerepében tetszelegni. Emlékszem egy tragikus hirtelenséggel távozott osztálytársam­ra, aki olykor azzal hűtötte le az ilyen megmondóembereket, hogy: ha nagy­mamámnak lett volna két kereke, akkor úgy hívták volna, hogy hajtány. Volt nekem két zseniális történelem szakos tanárom - rengeteg dolgot tanultam tőlük, többek között a következő axió­mát is -, akik megtanítottak arra, hogy egyáltalán ne higgyem el, hogy bármily csekély mértékben meg tudnám vál­toztatni a történelmi dolgok menetét. Érdekes módon, egymástól függetlenül mondták el - később megtudtam, hogy ők is másoktól, nagyobbaktól tanulták -, hogy egy igazi történész, vagy oko­san, felelősen gondolkodó ember so­hasem teszi fel a kérdést: mi lett volna, ha akkor nem az, hanem amaz történik. Hogy például, mi lett volna, ha Caesar nem lépi át a Rubicont. Ezt ma senki nem tudja megmondani, mert Caesar átlépte azt a fránya folyót, tehát a kér­dés dőre, ügye­ és okafogyott. A minap a tusványosi hajhúzásos eset kapcsán kialakult egy kis tö­meghisztéria - lehet, hogy ez is volt a cél? - elkezdtek elméleteket gyártani egyesek. Teljesen hazárd és infantilis módon. Hogy mi lett volna, ha... Nem lett volna semmi, ha! Ugyanis. A fütyü­lés megtörtént, nem lehet meg nem történtté tenni. Azon lehet vitázni, hogy illik-e, etikus-e, sértő-e, helyénvaló-e egy nyilvános rendezvényen füttyögni, hogy miért kell ezért kilométerek szá­zait utazni, de a kérdést úgy feltenni, hogy mi lett volna, ha fütyülés után másként történnek a dolgok teljesen marhaság. Ugyanis a dolgok pont úgy történtek, ahogyan történtek. Vagyis fütyülés volt. És utána volt hajhúzás is. Ezt sem lehet meg nem történtté tenni elmélkedésekkel vagy elmélckedések­­kel. Nem lehet cirógatássá átneme­síteni. Arról lehet vitázni, hogy illik-e, szabad-e, megengedett-e az erősebb nem egyik példányának leteperni egy gyengébb nemhez tartozót, hogy ez kimeríti-e az erőszakos cselekmény ismérveit, hogy lehet-e, illik-e füt­­­tyentést így elhalkítani, megszakítani, megtorolni, hogy a rendcsinálásnak ez lenne a legcélravezetőbb módja, de hogy mi lett volna akkor, ha a hajhúzás helyett homlokon csókolják a füttyöge­­tő leányzót, ezen pont olyan dőreség elmélkedni, mint a nagymama kerekén. Ugyanis ott teperés meg hajhúzás volt, nem homlokpuszi. Ezek a száraz és megmásíthatatlan tények. Azok pedig makacsok. Úgy, hogy teljesen fölösle­ges azon agyalni, hogy mi lett volna, ha a vezérszónok viszonyul ehhez az ügy­höz. A vezérszónoknak ugyanis nem az a dolga, hogy füttyögetésekhez, vagy hajhúzásokhoz viszonyuljon, még akkor sem, ha az valakikben Mátyás királyi reminiszcenciákat ébresztgetne. Apropó tömeghisztéria. Volt jó né­hány medvetámadás szerte Erdélyor­­szágban, s ezek okkal váltottak ki jogos felháborodást, no meg jókora félelmet, rettegést, meg tiltakozást. Erre jött egy jobb sorsra érdemes tárcavezető, ráütött a nőies hasikájára, s kivágta - ki kell lőni háromszázötven medvét. Tet­szik érteni?! Nem hatszázat, nem száz­ötvenet, hanem pontosan háromszáz­ötvenet. Hogy ő miből számolta ki, örök talány marad. Hát nem tisztára elme­baj? Ahelyett, hogy egy megnyugtató, elfogadható megoldást ajánlott volna, ő háromszázötvenkedik. Mi több, szer­dán bejelentették, hogy a csíkdánfalvi, emberre támadó medve ellen meg­torló intézkedést indítottak el. Miért a csíkdánfalvi ellen? Vagy: miért csak a csíkdánfalvi ellen? A székelykáli - szin­tén emberre támadó - medve már nem is medve? Vagy az fokozott védettséget élvez? Vagy az itteni áldozat másodren­dű áldozat? Érte nem jár megtorlás? S így, ezeket a kérdéseket latolgatva jutott eszembe - mi lett volna, ha a környezetvédelmi miniszter asszony nem a hasikájára ütögetve intézkedik, hanem leül, tárgyal, kérdez, s utána hoz döntést? Lehet, hogy akkor már nem is lenne miniszter? De­­ mint már mon­dottam olyan kérdés nincs, hogy mi lett volna! Ez van.

Next