Gyergyói Hírlap, 2017. szeptember (8. évfolyam, 167-187. szám)

2017-09-01 / 167. szám

AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej Gyergyói Űrlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 Lapunk eladási sta­tisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal(BRAT) hitelesíti Projektvezető: Kenai Anna vesztő: Vezető szeri Balázs Katalin Tartalomigazgató: Szüszer-Nagy Róbert Ügyvezető igazgató: Deák Sándor Szerkesztőségi tagok: Baricz­ Tamás Imola Pethő Melánia Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Gál­a Zoltán, Haáz Vince, Portik Csaba Műsormelléklet: Gráf Botond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzőnk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinkna és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség tele­­fonszámát, a 0266-361201-et tárcsázza, és be­mondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500, Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361201 E-mail: hirlapPgyergyoi-hirlap.ro marketing@gyergyoi-hirlap.ri birdetes@gyergyoi-birlap.ro Fax:0266-361513 Hirdetés­­felvételes terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro Telefonszolgálat: 0266-361201 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! BRAT SS Főszerkesztő: Gergely Imre Megkérdeztük olvasóinkat Ön mennyire tudja felvenni a ritmust a technika fejlődésével? Milyen készüléket, berendezést használ, amiről tíz éve például még nem is hallott? ILLUSZTRÁCIÓ: PÁL ÁRPÁD N­apjainkban majdnem mindenre a rohamos fej­lődés a jellemző. De így van-e ez velünk is? Mennyire alkalmazkodunk, idomulunk a változásokhoz, amelyek éle­tünk minden területét érintik? Megkérdeztük olvasóinkat, vá­laszaikból mazsoláztunk. Többeknek kihívásnak bizonyul Nem mindenkinek sikerül ugyanolyan tempóban halad­ni a korral, főként az időseb­beknek jelent gondot. „Elég ne­hezen alkalmazkodom, renge­teg készülék van, tíz évvel ez­előtt még nem volt használatban ilyen sok",­ „Ezek a kérdések en­gem annyira nem izgatnak, amit tudok, házilag megoldom, nem mindig van szükség az új gé­pekre"; „Minden új kütyü kihí­vást jelent, nem nagyon értek a nyelvükön" - írják olvasóink. Van, akinek nem jelent akadályt Mindig próbálkozni, tanulni kell, tartják olvasóink, legtöbb­jük igyekszik gyarapítani tu­dását a technika világát illető­en. Válaszadóink közül többen rendelkeznek is egy-két, mint írják, új szerkezettel. „Próbál­kozom a készülékek megisme­résével, megvásárlásával, mint például a barkácsgép, ütvefúró, csavarozógép, függőleges fa- és fémvágók, ezek közül nagyon sok praktikus eszköz van. In­kább ezekkel ismerkedem, eze­ket próbálgatom". „Amit hasz­nosnak vélek, igyekszek besze­rezni, és használni is, főként a háztartási gépeket". „Úgy ér­zem, fel tudom venni a ritmust a technika fejlődésével, például az okostelefon használatával",­­„Többé kevésbé tartom a lépést, van okostelefonom, számítógé­pem, na meg persze a legjobb a mosógépem!" - írják olvasóink. Egy olvasónk pedig ezt írta: „Amit a zsebem enged, mindent megveszek, kipróbálok." Mi számít újdonságnak A rengeteg technikai vívmány közül sokan találják érdekes­nek a mobiltelefonok világát. „A telefonok fejlődését találom elképesztőnek, gyerekkorom­ban ilyenről álmodni sem mer­tem volna" - írja egy olvasónk, hozzá hasonló véleményen még vannak: „Mindenképp megdöb­bentő a telefonok, a számító­gépek fejlesztése, na meg az internet-hozzáférhetőség"; „ Ré­gen nem volt ekkora választék, rengeteg kamera, számítógép, televízió van". „Hihetetlen, hogy az ember megvásárol egy tele­font, s azt hiszi, a legújabb típu­sút vette meg, s közben másnap kiderül, hogy már elavult, va­gyis fapados." Válaszadóink nagy része örül a technika fejlődésének, többen jegyzik meg, hogy csak úgy tu­dunk lépést tartani, ha folyama­tosan tanulunk. „Alkalmazkod­ni mindenki próbál, hiszen ilyen korban élünk!" - olvasható egy szelvényen. A tegnap vásárolt legújabb telefon ma már fapadosnak számít, így haladunk - írja egy olvasónk OLÁH ISTVÁN O ------N Rommagyar Gyakran használták egy időben, szin­te nem is tudtam kinyitni úgy az újsá­got (nem a mienket!), hogy szemen ne vágjon a szó. Kimondták, bekiáltot­ták. Hogy itt minden rommagyar. A fej­lődés. A lemaradás. A bérek. A város­kép. Az utca hangja. A sajtó. A kisebb­ségvédelem. Az is biztos, a romániai magyar kifejezés paródiájaként találta ki, aki kitalálta, így akarta ellenpontoz­ni ezt a rendszerváltást is átélt szócik­ket, minden jelentésével egyetemben. Azóta a politikai kurzus is nagyban er­délyi magyarra váltott, ezzel semmi baj, de akkor mi lesz az Erdélyen kívül, Ha­­vasalföldön élő magyarokkal, a mold­vai csángókkal? Ismeretlenül is utálom a rommagyar címszó szerzőjét, főleg mert a kifejezés rettenetes jelentésvál­tozatokat hordoz. S ezt úgy mondom, hogy közben az is eszembe jut, jól lesaj­náltak, amikor egy körkérdés vagy vala­mi hasonló apropóján azt válaszoltam, számomra magyarnak lenni elsősorban tény és nem érzés kérdése. A tény pe­dig igen nagy dolog: ha akarod, se tu­dod letagadni, senki és semmi nem ké­pes meg nem történtté tenni. El lehet ugyan egy ideig hallgatni, a történelmi előtapasztalatok bizonysága szerint ha­misítani, félremagyarázni, de világos, mint a nap, az így vagy úgy, ezért vagy azért megmásított igazság ellenében ott a mi alternatív igazságunk. Ezzel persze nem azt mondom, hogy vannak igaz, továbbá kevésbé vagy egyálta­lán nem igaz igazságok. Az igazság felül nem múlható képessége, hogy magát magával magyarázza: az igaz, ami igaz. Ettől függetlenül azt is elismerem, hogy magyarnak lenni jó, nem többé, sem kevésbé jó, mint angolnak az angolsá­ga, franciának, németnek is a magáé. A rommagyar a negatív minőség tete­je, tehát ellenképe annak, amit Németh László épp A minőség forradalmában körülírt. Erre mutat a szóösszetétel elő­tagjának jelentése, ami nem valami vár­vagy más egyéb rom romantikája, ha­nem maga a romlás teljes és kaotikus szabadsága. A lepusztulásé, ami közös­ségeket és sorsokat tesz tönkre, illetve felülír, átminősít, mert rommagyarnak lenni is egy állapot végül, de milyen? Semmi pénzért nem lennék az, mert - mondtam - számomra ténykérdés, hogy magyar vagyok itt, Romániában, vagy akárhol a nagyvilágban. Az is, hogy magyarságom nem kokárda. Nem dísz s főleg nem alkalmi. Mi több, olykor még örülök is neki. Voltam elkeseredett is, amikor az éppen regnáló hatalom az anyaországban kiszavaztatta a határon túliakat a nemzetből. Őszintén mon­dom, azóta a demokrácia alapelveinek sérülékenysége is foglalkoztat, a lehe­tőség, hogy ha egy pillanatra is, de beüt a manipulációs rövidzárlat. Ne szapo­rítsam a szót, a rommagyar a már csak romjaiban élő magyarság torz víziója. Ahova el lehet jutni, hogyne, ám ahon­nan nincs se ki-, se visszaút. S ha erre hangolná valaki a közhangulatot, mint­egy törvénnyé téve a lemondást, akkor valóban mindennek vége.

Next