Gyergyói Hírlap, 2017. szeptember (8. évfolyam, 167-187. szám)
2017-09-01 / 167. szám
AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej Gyergyói Űrlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal(BRAT) hitelesíti Projektvezető: Kenai Anna vesztő: Vezető szeri Balázs Katalin Tartalomigazgató: Szüszer-Nagy Róbert Ügyvezető igazgató: Deák Sándor Szerkesztőségi tagok: Baricz Tamás Imola Pethő Melánia Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Gála Zoltán, Haáz Vince, Portik Csaba Műsormelléklet: Gráf Botond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzőnk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinkna és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500, Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361201 E-mail: hirlapPgyergyoi-hirlap.ro marketing@gyergyoi-hirlap.ri birdetes@gyergyoi-birlap.ro Fax:0266-361513 Hirdetésfelvételes terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro Telefonszolgálat: 0266-361201 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! BRAT SS Főszerkesztő: Gergely Imre Megkérdeztük olvasóinkat Ön mennyire tudja felvenni a ritmust a technika fejlődésével? Milyen készüléket, berendezést használ, amiről tíz éve például még nem is hallott? ILLUSZTRÁCIÓ: PÁL ÁRPÁD Napjainkban majdnem mindenre a rohamos fejlődés a jellemző. De így van-e ez velünk is? Mennyire alkalmazkodunk, idomulunk a változásokhoz, amelyek életünk minden területét érintik? Megkérdeztük olvasóinkat, válaszaikból mazsoláztunk. Többeknek kihívásnak bizonyul Nem mindenkinek sikerül ugyanolyan tempóban haladni a korral, főként az idősebbeknek jelent gondot. „Elég nehezen alkalmazkodom, rengeteg készülék van, tíz évvel ezelőtt még nem volt használatban ilyen sok", „Ezek a kérdések engem annyira nem izgatnak, amit tudok, házilag megoldom, nem mindig van szükség az új gépekre"; „Minden új kütyü kihívást jelent, nem nagyon értek a nyelvükön" - írják olvasóink. Van, akinek nem jelent akadályt Mindig próbálkozni, tanulni kell, tartják olvasóink, legtöbbjük igyekszik gyarapítani tudását a technika világát illetően. Válaszadóink közül többen rendelkeznek is egy-két, mint írják, új szerkezettel. „Próbálkozom a készülékek megismerésével, megvásárlásával, mint például a barkácsgép, ütvefúró, csavarozógép, függőleges fa- és fémvágók, ezek közül nagyon sok praktikus eszköz van. Inkább ezekkel ismerkedem, ezeket próbálgatom". „Amit hasznosnak vélek, igyekszek beszerezni, és használni is, főként a háztartási gépeket". „Úgy érzem, fel tudom venni a ritmust a technika fejlődésével, például az okostelefon használatával",„Többé kevésbé tartom a lépést, van okostelefonom, számítógépem, na meg persze a legjobb a mosógépem!" - írják olvasóink. Egy olvasónk pedig ezt írta: „Amit a zsebem enged, mindent megveszek, kipróbálok." Mi számít újdonságnak A rengeteg technikai vívmány közül sokan találják érdekesnek a mobiltelefonok világát. „A telefonok fejlődését találom elképesztőnek, gyerekkoromban ilyenről álmodni sem mertem volna" - írja egy olvasónk, hozzá hasonló véleményen még vannak: „Mindenképp megdöbbentő a telefonok, a számítógépek fejlesztése, na meg az internet-hozzáférhetőség"; „ Régen nem volt ekkora választék, rengeteg kamera, számítógép, televízió van". „Hihetetlen, hogy az ember megvásárol egy telefont, s azt hiszi, a legújabb típusút vette meg, s közben másnap kiderül, hogy már elavult, vagyis fapados." Válaszadóink nagy része örül a technika fejlődésének, többen jegyzik meg, hogy csak úgy tudunk lépést tartani, ha folyamatosan tanulunk. „Alkalmazkodni mindenki próbál, hiszen ilyen korban élünk!" - olvasható egy szelvényen. A tegnap vásárolt legújabb telefon ma már fapadosnak számít, így haladunk - írja egy olvasónk OLÁH ISTVÁN O ------N Rommagyar Gyakran használták egy időben, szinte nem is tudtam kinyitni úgy az újságot (nem a mienket!), hogy szemen ne vágjon a szó. Kimondták, bekiáltották. Hogy itt minden rommagyar. A fejlődés. A lemaradás. A bérek. A városkép. Az utca hangja. A sajtó. A kisebbségvédelem. Az is biztos, a romániai magyar kifejezés paródiájaként találta ki, aki kitalálta, így akarta ellenpontozni ezt a rendszerváltást is átélt szócikket, minden jelentésével egyetemben. Azóta a politikai kurzus is nagyban erdélyi magyarra váltott, ezzel semmi baj, de akkor mi lesz az Erdélyen kívül, Havasalföldön élő magyarokkal, a moldvai csángókkal? Ismeretlenül is utálom a rommagyar címszó szerzőjét, főleg mert a kifejezés rettenetes jelentésváltozatokat hordoz. S ezt úgy mondom, hogy közben az is eszembe jut, jól lesajnáltak, amikor egy körkérdés vagy valami hasonló apropóján azt válaszoltam, számomra magyarnak lenni elsősorban tény és nem érzés kérdése. A tény pedig igen nagy dolog: ha akarod, se tudod letagadni, senki és semmi nem képes meg nem történtté tenni. El lehet ugyan egy ideig hallgatni, a történelmi előtapasztalatok bizonysága szerint hamisítani, félremagyarázni, de világos, mint a nap, az így vagy úgy, ezért vagy azért megmásított igazság ellenében ott a mi alternatív igazságunk. Ezzel persze nem azt mondom, hogy vannak igaz, továbbá kevésbé vagy egyáltalán nem igaz igazságok. Az igazság felül nem múlható képessége, hogy magát magával magyarázza: az igaz, ami igaz. Ettől függetlenül azt is elismerem, hogy magyarnak lenni jó, nem többé, sem kevésbé jó, mint angolnak az angolsága, franciának, németnek is a magáé. A rommagyar a negatív minőség teteje, tehát ellenképe annak, amit Németh László épp A minőség forradalmában körülírt. Erre mutat a szóösszetétel előtagjának jelentése, ami nem valami várvagy más egyéb rom romantikája, hanem maga a romlás teljes és kaotikus szabadsága. A lepusztulásé, ami közösségeket és sorsokat tesz tönkre, illetve felülír, átminősít, mert rommagyarnak lenni is egy állapot végül, de milyen? Semmi pénzért nem lennék az, mert - mondtam - számomra ténykérdés, hogy magyar vagyok itt, Romániában, vagy akárhol a nagyvilágban. Az is, hogy magyarságom nem kokárda. Nem dísz s főleg nem alkalmi. Mi több, olykor még örülök is neki. Voltam elkeseredett is, amikor az éppen regnáló hatalom az anyaországban kiszavaztatta a határon túliakat a nemzetből. Őszintén mondom, azóta a demokrácia alapelveinek sérülékenysége is foglalkoztat, a lehetőség, hogy ha egy pillanatra is, de beüt a manipulációs rövidzárlat. Ne szaporítsam a szót, a rommagyar a már csak romjaiban élő magyarság torz víziója. Ahova el lehet jutni, hogyne, ám ahonnan nincs se ki-, se visszaút. S ha erre hangolná valaki a közhangulatot, mintegy törvénnyé téve a lemondást, akkor valóban mindennek vége.