Gyergyói Hírlap, 2017. október (8. évfolyam, 188-209. szám)
2017-10-02 / 188. szám
AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej Gyergyói Hírlap szék napilapja Gyergy: Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 Projektvezető: Rédai Attila Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Tartalomigazgató: Szüszer-Nagy Róbert Ügyvezető igazgató: Deák Sándor Szerkesztőségi tagok: Baricz Tamás Imola Pethő Melánia Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Gála Zoltán, Haáz Vince Műsormelléklet: Gráf Bolond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknn és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500, Gyergyószenti Szabadság tér 15. szám Telefon: 0266-361201 E-mail hirlapigyergyoi-hirlap.ro marketingigyergyoi-hirlap.ro hirdetesigversoni-hirlap.ro Fax: 0266-31 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.gyergyoi-hiriap.ro Telefonszolgálat: 0266-3612011 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők * fogadják naponta 8-18 óra között! brat ___ lapunk eladási sta_waSsE tisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. riklós Megkérdeztük olvasóinkat Ön szerint mi az, ami az átkosban jobb volt, a rendszerváltás után rosszabb lett? INSUZTÁCIÓ: KRISTÓ RÓBERT Biztos munkahelyek, nagyobb közfiztonság - ezek, amik a válaszok szerint egyértelműen a kommunizmus javára írhatók. Az új rendszerben az emberi kapcsolatok is megváltoztak. Korábban összetartóbbak, családcentrikusabbak voltak az emberek, most, a pénzhajszában nincs idejük, türelmük egymásra - írják a válaszadók. Szigor, biztonság Nem túl sok minden volt jobb az „átkosban", mint most, de az a kevés, amit felsorolnak olvasóink, nagyon sokat jelentett az anyagi biztonság és közbiztonság tekintetében. A megfélemlítést, ami a kommunizmusban jellemző volt, és az emlékezetekben szigorrá enyhült, közel harminc év távlatából hatásosnak tartják az emberek. „A szigorúság nagyon jó volt, mert volt biztonság, és nem féltünk mindenkitől. Most mindent szabad, csak pénz legyen",- „Biztonságosabban éltünk. Most sötétedés után az ember nem mer járkálni az úton, sőt, nappal is betörnek az otthonokba",- „Nem volt ennyi betörés, lopás. Az emberek jobban tisztelték egymást",„Állandóan igazoltattak, de nem is volt ennyi betörés, lopás, gyilkosság",- „Régebb nagyobb volt a közbiztonság, most lopnak, mert a büntetést elfelejtik kiróni",- „Nem volt ennyi helytelen fiatal, mert a körmükre néztek, és nem engedték őket dorbézolni" - olvasható a válaszokban. Biztosítva volt a megélhetés A megélhetésért nem kellett fájjon az emberek feje, mindenki dolgozott a régi rendszerben, a társadalmi rétegek között pedig nem volt akkora szakadék, mint ma - mutatnak rá olvasóink. „Volt munkahely, nem volt ekkora fizetéskülönbség. Ha kellett, vasárnap is dolgoztunk, de meg volt fizetve, és a szórakozás is több volt",- „A munkahely, a fizetés az átkosban jobb volt, több jutott nyaralásra, szabadságolásra. Most akkor mehet el a munkás, ha a patron elengedi",- „A rendszerváltás előtt jobb volt, mert meg volt a sok gyár, az embereknek volt munkalehetőségük, nem kellett elvándoroljanak. A pénz vásárlóértéke sem változott állandóan, nem drágítottak egyik napról a másikra",- „Gyárak léteztek, működtek. Sajnos, ezek mind tönkrementek, nincs az országnak bevétele",- „Biztos munkahely, stabil, kiszámítható jövedelem, jobb közbiztonság, összetartóbb, jobb emberi kapcsolatok",- „Nem sírom vissza azokat az időket, de akkor volt mindenkinek munkahelye. Most fiatal gyermekeink, unokáink el kell menjenek külföldre napszámosnak, hogy meg tudjanak élni", „Voltak munkahelyek, jobb volt a közbiztonság, nem volt nagy különbség az emberek között. Most van egy gazdag és egy szegény réteg",- „Korábban az embereknek biztos munkahelyük volt, most sajnos, sok hozzáértő nem kap munkát",- „Az átkosban több volt a munkalehetőség, az emberek nem vándoroltak el külföldre, a családok nem váltak el. Talán nagyobb volt az egymás iránti tisztelet. Most szabadabbak lettünk és »fullasztanak« meg" - írják a válaszadók. Nagyobb volt az összetartás A pénzhajsza miatt manapság az embereknek nincs idejük egymásra, és a családok sem úgy működnek, mint régebb. Erre utalnak a következő válaszok: „ Több idő jutott egymásra, nem volt ekkora hajtás a pénz után", „Az emberek összetartó ereje, segítőkészsége nagyobb volt", „Meglátogattuk a rokonokat, bementünk a szomszédainkhoz. Jutott időnk egymásra. Ma csak elfutunk egymás mellett, mert mindenki »el van havazva«".„Az ember tudta, hogy hány órát dolgozik, a szabadidejét pedig igyekezett a családjával tölteni. Most rugalmas munkaidővel dolgoztatnak, ami azt jelenti, hogy egész nap dolgozni kell. Hanyagolódik a család. Sok gyermek és sok házastársi kapcsolat megitta már ennek a levét." Egyik olvasónk megjegyzi: „Rossz volt az az időszak, és ez sem jobb, csak másabb." Munkahelyek hiányában ma sokan veszik nyakukba a világot Átrendeződések. A „világfaluban" felgyorsultak az események. És nemcsak az események gyorsultak fel, maguk a hírek is. Hogyha apáink, nagyszüleink tekintete többnyire csak a falu utcáit pásztázta végig, esetleg a szomszéd faluig ért a tekintet, s a gondolat, többnyire kocsmai pletykák szintjén, esetleg a templomok előtti fórumok, és az istentisztelet vagy szentmise előtt és utáni hírek igazították őket el a világ, de főleg a falu dolgában, egy-két emberöltő alatt megváltozott minden. Ma már a hírek valósággal ránk törik az ajtót, beszivárognak a kulcslyukon, a különböző nyelvű és féle médiákon, a hírcsatornákon, különböző hálózatokon, a Fészbukikon, a Twitteren, átrendezik teljesen a gondolkodásunkat, s magát a világunkat is. Tegyük hozzá, ezt is akarják a láthatatlan diktátorok. Mára már kiderült, az addig vágyálomnak tűnő városok is, amelyek századokon át irányították vagy megszabták egy-egy földrész politikai arculatát és kultúráját, mármár provinciális vidéki városokká silányultak. Párizs ma már nem az európai kultúra megfellebezhetetlen fellegvára, fővárosa, a szemünk ma már távolabbra tekint. Ha kultúráról van szó, Hollywood a mérvadó, ha politikáról, akkor Washington, Moszkva, Peking. Onnan fújnak a passzátszelek. Berlin, Párizs, de London - bár még álmok kísértik - csak mindössze marginális, kontinentális szerepkörben tündökölhetnek. Hol van az, amikor a Földközi-tenger, s vele együtt Róma volt a világ ura? Hol van az az idő, amikor még a németalföldi államok, Hollandia és Belgium játszott nagypolitikát? Majd Spanyolország, Portugália és Anglia? Vagy hol van, hová lett a francia nyelv és kultúra csillogása, amely egykor uralta a világot, s ma már a legkiválóbb francia gondolkodók is, mint provinciális nyelvet siratnak. Tény, a Föld miután kitágult, s először megmutatta az igazi arcát, a technika fejlődésének köszönhetően mind kisebbé és kisebbé vált. Nincsenek elérhetetlennek tűnő távolságok, felfedezésre váró földrészek, a hosszú hajóutak, amelyek évekig, majd később hónapokig tartottak, mára már mindössze egy-egy napnyi távolságra zsugorodtak, rövidültek. És épp ettől lettek egyre félelmetesebbek. A mobilitás felgyorsult, nem egy-két ember indul útnak a rokonság támogatásával, mint régen, fegyvertelen népek özönlenek, történetesen Európa felé, hogy a béke olajágát fenntartva, a nyomorúság látszatát lobogtatva, faji előnyeik révén egy-két nemzedék múltán elfoglalják azt. A Nagy Álom valamiért nem Amerika - Európa. És ma, holnap, idegen kultúrák és népek, akik nem vettek részt egy-egy kontinens több százados, sőt ezeréves felépítésében, látszatra szinte teljes békeidőben elfoglalják azt. És mi majd, Európa egykori őshonos népei egy idő után megtűrt emberek leszünk a szülőföldünkön. És eljön az idő, amikor azok a szavak, szlogenek, amelyek utat nyitottak vagy megkövezték az utat Európa felé: szabadság, testvériség, egyenlőség, egyszerűen kitörlődnek a létezés értelmetlenségének újabb igazolásaként is a szótárakból is. És akkor majd a többfrontos európai háborúban nem lesz genderkérdés se, mert egyetlen kérdés marad: lecserélhető-e egy kontinens népe, merthogy az országokéról tudjuk, igen. És akkor majd egy újabb kérdés az lesz: lerombolják-e a pápa vigyázó tekintete előtt a székesegyházainkat? És fölszántják a temetőket is? LŐRINCZ GYÖRGY