Gyergyói Hírlap, 2017. október (8. évfolyam, 188-209. szám)

2017-10-02 / 188. szám

AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej Gyergyói Hírlap­­ szék napilapja Gyerg­y: Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 Projektvezető: Rédai Attila Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Tartalomigazgató: Szüszer-Nagy Róbert Ügyvezető igazgató: Deák Sándor Szerkesztőségi tagok: Baricz­ Tamás Imola Pethő Melánia Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Gál­a Zoltán, Haáz Vince Műsormelléklet: Gráf Bolond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknn és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség tele­fonszámát, a 0266-361201-et tárcsázza, és be­mondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500, Gyergyószenti Szabadság tér 15. szám Telefon: 0266-361201 E-mail hirlapigyergyoi-hirlap.ro marketingigyergyoi-hirlap.ro hirdetesigversoni-hirlap.ro Fax: 0266-31 Hirdetés­felvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.gyergyoi-hiriap.ro Telefonszolgálat: 0266-361201­1 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők * fogadják naponta 8-18 óra között! brat ___ lapunk eladási sta­_waSsE tisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. riklós Megkérdeztük olvasóinkat Ön szerint mi az, ami az átkosban jobb volt, a rendszerváltás után rosszabb lett? IN­SUZTÁCIÓ: KRISTÓ RÓBERT B­iztos munkahelyek, na­gyobb közf­iztonság - ezek, amik a válaszok sze­rint egyértelműen a kommuniz­mus javára írhatók. Az új rend­szerben az emberi kapcsola­tok is megváltoztak. Korábban összetartóbbak, családcentri­­kusabbak voltak az emberek, most, a pénzhajszában nincs idejük, türelmük egymásra - ír­ják a válaszadók. Szigor, biztonság Nem túl sok minden volt jobb az „átkosban", mint most, de az a kevés, amit felsorolnak olva­sóink, nagyon sokat jelentett az anyagi biztonság és közbizton­ság tekintetében. A megfélem­lítést, ami a kommunizmusban jellemző volt, és az emlékeze­tekben szigorrá enyhült, közel harminc év távlatából hatásos­nak tartják az emberek. „A szi­gorúság nagyon jó volt, mert volt biztonság, és nem féltünk min­denkitől. Most mindent szabad, csak pénz legyen",- „Biztonságo­sabban éltünk. Most sötétedés után az ember nem mer járkál­ni az úton, sőt, nappal is betör­nek az otthonokba",- „Nem volt ennyi betörés, lopás. Az embe­rek jobban tisztelték egymást",­­„Állandóan igazoltattak, de nem is volt ennyi betörés, lopás, gyil­kosság",- „Régebb nagyobb volt a közbiztonság, most lopnak, mert a büntetést elfelejtik kiró­ni",- „Nem volt ennyi helytelen fiatal, mert a körmükre néztek, és nem engedték őket dorbézol­­ni" - olvasható a válaszokban. Biztosítva volt a megélhetés A megélhetésért nem kellett fájjon az emberek feje, min­denki dolgozott a régi rend­szerben, a társadalmi rétegek között pedig nem volt akkora szakadék, mint ma - mutatnak rá olvasóink. „Volt munkahely, nem volt ekkora fizetéskülönb­ség. Ha kellett, vasárnap is dol­goztunk, de meg volt fizetve, és a szórakozás is több volt",- „A munkahely, a fizetés az átkos­ban jobb volt, több jutott nyara­lásra, szabadságolásra. Most akkor mehet el a munkás, ha a patron elengedi",- „A rendszer­­váltás előtt jobb volt, mert meg volt a sok gyár, az embereknek volt munkalehetőségük, nem kellett elvándoroljanak. A pénz vásárlóértéke sem változott ál­landóan, nem drágítottak egyik napról a másikra",- „Gyárak lé­teztek, működtek. Sajnos, ezek mind tönkrementek, nincs az országnak bevétele",- „Biztos munkahely, stabil, kiszámítha­tó jövedelem, jobb közbizton­ság, összetartóbb, jobb emberi kapcsolatok",- „Nem sírom vis­­­sza azokat az időket, de akkor volt mindenkinek munkahelye. Most fiatal gyermekeink, uno­káink el kell menjenek külföld­re napszámosnak, hogy meg tudjanak élni", „Voltak mun­kahelyek, jobb volt a közbiz­tonság, nem volt nagy különb­ség az emberek között. Most van egy gazdag és egy sze­gény réteg",- „Korábban az em­bereknek biztos munkahelyük volt, most sajnos, sok hozzá­értő nem kap munkát",- „Az át­kosban több volt a munkalehe­tőség, az emberek nem vándo­roltak el külföldre, a családok nem váltak el. Talán nagyobb volt az egymás iránti tisztelet. Most szabadabbak lettünk és »fullasztanak« meg" - írják a válaszadók. Nagyobb volt az összetartás A pénzhajsza miatt manap­ság az embereknek nincs ide­jük egymásra, és a családok sem úgy működnek, mint ré­gebb. Erre utalnak a következő válaszok: „ Több idő jutott egy­másra, nem volt ekkora haj­tás a pénz után",­ „Az emberek összetartó ereje, segítőkész­sége nagyobb volt", „Megláto­gattuk a rokonokat, bemen­tünk a szomszédainkhoz. Ju­tott időnk egymásra. Ma csak elfutunk egymás mellett, mert mindenki »el van havazva«".­­„Az ember tudta, hogy hány órát dolgozik, a szabadidejét pedig igyekezett a családjával tölteni. Most rugalmas mun­kaidővel dolgoztatnak, ami azt jelenti, hogy egész nap dolgoz­ni kell. Hanyagolódik a család. Sok gyermek és sok házastár­si kapcsolat megitta már en­nek a levét." Egyik olvasónk megjegyzi: „Rossz volt az az időszak, és ez sem jobb, csak másabb." Munkahelyek hiányában ma sokan veszik nyakukba a világot Átrendeződések. A „világfaluban" felgyorsultak az ese­mények. És nemcsak az események gyorsultak fel, maguk a hírek is. Hogy­ha apáink, nagyszüleink tekintete több­nyire csak a falu utcáit pásztázta vé­gig, esetleg a szomszéd faluig ért a te­kintet, s a gondolat, többnyire kocsmai pletykák szintjén, esetleg a templomok előtti fórumok, és az istentisztelet vagy szentmise előtt és utáni hírek igazítot­ták őket el a világ, de főleg a falu dol­gában, egy-két emberöltő alatt meg­változott minden. Ma már a hírek való­sággal ránk törik az ajtót, beszivárog­nak a kulcslyukon, a különböző nyel­vű és féle médiákon, a hírcsatornákon, különböző hálózatokon, a Fészbukikon, a Twitteren, átrendezik teljesen a gon­dolkodásunkat, s magát a világunkat is. Tegyük hozzá, ezt is akarják a látha­tatlan diktátorok. Mára már kiderült, az addig vágyálomnak tűnő városok is, amelyek századokon át irányítot­ták vagy megszabták egy-egy földrész politikai arculatát és kultúráját, már­­már provinciális vidéki városokká silá­nyultak. Párizs ma már nem az euró­pai kultúra megfellebezhetetlen felleg­vára, fővárosa, a szemünk ma már tá­volabbra tekint. Ha kultúráról van szó, Hollywood a mérvadó, ha politikáról, ak­kor Washington, Moszkva, Peking. On­nan fújnak a passzátszelek. Berlin, Pá­rizs, de London - bár még álmok kísér­tik - csak mindössze marginális, kon­tinentális szerepkörben tündökölhet­nek. Hol van az, amikor a Földközi-ten­ger, s vele együtt Róma volt a világ ura? Hol van az az idő, amikor még a német­­alföldi államok, Hollandia és Belgium játszott nagypolitikát? Majd Spanyol­­ország, Portugália és Anglia? Vagy hol van, hová lett a francia nyelv és kultú­ra csillogása, amely egykor uralta a vi­lágot, s ma már a legkiválóbb francia gondolkodók is, mint provinciális nyel­vet siratnak. Tény, a Föld miután kitágult, s elő­ször megmutatta az igazi arcát, a technika fejlődésének köszönhetően mind kisebbé és kisebbé vált. Nincse­nek elérhetetlennek tűnő távolságok, felfedezésre váró földrészek, a hos­­­szú hajóutak, amelyek évekig, majd később hónapokig tartottak, mára már mindössze egy-egy napnyi távolságra zsugorodtak, rövidültek. És épp ettől lettek egyre félelmetesebbek. A mobi­litás felgyorsult, nem egy-két ember indul útnak a rokonság támogatásával, mint régen, fegyvertelen népek özön­lenek, történetesen Európa felé, hogy a béke olajágát fenntartva, a nyomorú­ság látszatát lobogtatva, faji előnyeik révén egy-két nemzedék múltán elfog­lalják azt. A Nagy Álom valamiért nem Amerika - Európa. És ma, holnap, ide­gen kultúrák és népek, akik nem vet­tek részt egy-egy kontinens több szá­zados, sőt ezeréves felépítésében, lát­szatra szinte teljes békeidőben elfog­lalják azt. És mi majd, Európa egyko­ri őshonos népei egy idő után meg­tűrt emberek leszünk a szülőföldün­kön. És eljön az idő, amikor azok a sza­vak, szlogenek, amelyek utat nyitot­tak vagy megkövezték az utat Euró­pa felé: szabadság, testvériség, egyen­lőség, egyszerűen kitörlődnek a léte­zés értelmetlenségének újabb igazo­lásaként is a szótárakból is. És akkor majd a többfrontos európai háborúban nem lesz genderkérdés se, mert egyet­len kérdés marad: lecserélhető-e egy kontinens népe, merthogy az országo­kéról tudjuk, igen. És akkor majd egy újabb kérdés az lesz: lerombolják-e a pápa vigyázó tekintete előtt a székes­­egyházainkat? És fölszántják a teme­tőket is? LŐRINCZ GYÖRGY

Next