Gyergyói Hírlap, 2017. október (8. évfolyam, 188-209. szám)

2017-10-09 / 193. szám

2 Gyergyói Hírlap "2017 október 9., hétfő AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 Projektvezető: Rédai Attila Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Tartalomigazgató: Szi­szer-Nagy Róbert Ügyvezető igazgató: Deák Sándor Szerkesztőségi tagok: Baricz­ Tamás Imola Pethő Melánia Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Gál­a Zoltán, Haáz Vince Műsormelléklet: Gráf Botond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinkna és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség tele­fonszámát, a 0266-361 201-et tárcsázza, és be­mondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500. Gyergyószentmiklós Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361201 hirlap@gyergyoi-hirlap.ro marketingfgyergyoi-hírlap.ro hirdetes#gyergyoi-hirlap.ro Fax:0266-361513 Hirdetés­­felvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között Telefonszolgálat: 0266-361201 I Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! BRAT :m Lapunk eladási sta­tisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro Megkérdeztük olvasóinkat Ön milyen témájú, műfajú színházi előadást nézne legszívesebben? ILLUSZTRÁCIÓ: GECSE NOÉM M­ielőtt a kérdésre kapott válaszokat összesíte­­nénk, leszögezhetjük, hogy aki szereti a színhá­zat, az bőségesen részesül­het élményekben, hiszen Gyergyószentmiklóson pén­teken elkezdődik a kollok­vium, amely során a hazai nemzetiségi színházak és más vendégtársulatok előadása­it is láthatja a közönség. Per­sze, mind műfaji szempontból, mind témáit tekintve változa­tosnak ígérkezik a program. Szórakozni, nevetni szeretnének Olvasóink nagy többsége - alig néhány kivétellel - a vidám műfajokat kedveli, ezeket néz­né szívesen. Kabarét, vígjátékot, humoros előadásokat, operettet sorolnak fel a legtöbben. „Ked­velem a vidám, vicces előadáso­kat, és ha tehetem, megnézem ezeket",­ „Kabarét, vagy a régi vidám előadásokat" „Komédiát, vagy operettet szeretnék látni", „A vicces előadások kedvelője vagyok. Régebben volt például a Hacsek és Sajó, vagy hasonló műfajú előadások. Jókat szóra­koztam",­ „Én egész életemben a humoros, vidám színházat, a vígjátékokat kedveltem, kikap­csolódásként néztem. A komoly, elgondolkodtató témákat inkább könyvben kerestem"; „Operet­tet és hasonló zenés darabo­kat néznék, és ha a tévében van ilyen, meg is nézem"; „Szóra­koztató műfajú darabokat néz­nék szívesen." Mindegy, csak jó előadás legyen „Opera, vígjáték, musical"; „Mindenevő vagyok, szeretem a változatosságot. Operettet vagy komolyabb, mélyebb darabokat, táncos előadásokat is"; „Min­dent szeretek: operett, dráma, vidám kabarék, klasszikus és kortárs darabok, élettörténe­tek";­ „Én nem műfaj, vagy téma szerint választok. Ha új előadás van, mindig megnézem, ha más társulat érkezik, azt is. Nem a műfaj a lényeg, hanem maga az alakítás, rendezés. Ha jó, ak­kor a vidám is nagy élmény, ha rossz a darab, akkor a dráma is nézhetetlen".­ „Kabarét és ope­rettet, de vallásos és komoly, közérdekű témájú darabokat is szívesen néznék, és persze leg­szívesebben azt, amit az uno­kák adnak elő." A komoly témák kedvelői írják: „Klasszikus tragédiákat, Shakespeare-darabokat vagy ókori görög drámákat, de a ma­gyar irodalom nagy műveit is szívesen nézném"; „Inkább bib­liai, vallásos témájú előadások­ra mennék el, ami arra utal, hogy egyedüli vigaszt csak Is­tenben lehet megtalálni, és nem az emberi (érzéki) szerelem­ben"; „Történelmi drámákat",­­„Az igazi, maradandó színhá­zi élményt csak azok a darabok nyújtják, amelyek elgondolkod­tatóak." Régebben jobb volt.. Többen leszögezik, a mai színházat nem nagyon látogat­ják. „A jelenlegi színházakat nem látogatom",­ „Nem szere­tem a mai modern színházat", „Ha választanom kéne, olyan előadásokat néznék, amelyek a becsületességről szólnak, el­gondolkodtató történetek, de semmiképpen nem posztmo­dern darabokat." Mások nem a műfaj vagy a színházak változása miatt ma­radnak távol: „Fiatalkoromban nagyon szerettem az előadáso­kat, főleg a humoros jeleneteket, de ma már megelégszem a tévé­nézéssel." Hamarosan kezdődik a színházi kollokvium: akad majd mindenkinek kedvére való darab GYÖRGY Köszönéseim Gondolták volna? A napokban egy beszélgetésben merült fel, hogy egy hosszabb élet során s egy-egy rend­szerváltás után mennyit változnak a köszönések is. Katolikus faluban nőttem fel, s miután az ember megtanulta a legfontosabb szavakat, amelyek az egész életben elkísérik - édesanyám, édesapám rácsodálkozik arra is, hogy nagyszülők­ből négy is van, valamilyen jelzős szer­kezettel megkülönbözteti őket, majd a megismerés, a világra való rácsodálko­­zás rögtön a köszönésekkel folytatódik A belátható és bejárható táj, a közös­ség megszabja a világ megismerésé­nek szabályait is. Nálunk így: mindig a fiatalabbnak kell előre köszönnie az idősebbnek; jól hallhatón beszélj; nézz a szemébe annak, akivel beszélsz. Aztán persze jött,a köszönési forma is; dicsér­tessék az Úr Jézus Krisztus, szemben azzal, amikor valaki szomszéd, rokon felnőtt jött, s miután belépett az ajtón, azt mondta, Isten áldja. És a férfi vagy férfiak felé lépve kezet fogott velük. Azt már nem is kell mondanom, mennyire vártuk a pillanatot, hogy felnőttként, pontosabban a felnőtté válás során először mondhassuk: Isten áldja, vagy esetleg jó napot, reggelt, estét kíván­junk, és „férfiasan” kezet fogjunk az első emberrel. De addig persze még sok volt. Először is emlékezetem szerint le kel­lett szoknunk az óvodában használt és ideológiailag elavult kezét csókolom kö­szönési módról, amely a nyakkendővel együtt ment ki a divatból, és meg kellett tanulnunk azt is, hogy a köszönéshez az iskolában, hivatalokban hozzáfűzzük az „elvtárs­’ szót. Szóval a világ nem tágult ki rögtön, különböző és jól meghatáro­zott szakaszai voltak, és jó messzire volt az a pillanat, amikor a templom előtt vagy a kultúrotthonnál minden bátorsá­got összeszedve ki merte mondani vala­ki az Isten áldjon, vagy jó estét adjon Is­ten szavakat. Azt is mondhatnám, párt­fogó kellett, aki esetleg elsőnek kezet fogott veled. Aztán persze megtanultuk azt is, hogy mindenkinek nem illik, sőt veszélyes az Isten áldja köszönés, már nem illik „Istent a szájunkra vennünk”, s egy szimpla napszakhoz igazított jó napot kívánókkal, amelyhez esetleg az illető nevét is hozzáfűztük, lerendeztük a köszönést. Nem mondom, de sokszor gondok elé állított a köszönés formája, hogy a szembejövő embernek miként kell köszönni. Már a gimnáziumban jártam, amikor ránk köszöntött a szervusz forma, s csak nagy sokára következett a szia vagy az úriassabb, fennköltebb viszlát. Vagy: viszlát, szia. De persze még ek­kor is tartogatott meglepetéseket az élet, főleg ha reformátusokkal találko­zott az ember, akik a békesség istentől szavakkal figyelmeztették az embert vallási hovatartozásukra. Újabb nagy fordulat a „forradalom" után következett be, amikor a köszö­nésre használt szókincsünkből eltűnt az elvtárs és elvtársnő, s meglepődve figyeltünk fel arra, hogy már nem a si­lány jó napot köszönés a divat, hanem egyenesen a szép nap s annak külön­böző változatai. LŐRINCZ CZ5 crz1

Next