Gyergyói Hírlap, 2017. november (8. évfolyam, 210-230. szám)
2017-11-01 / 210. szám
Gyergyói Hírlap - 2017. november 1., szerda AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 20 lej 1 hóna n 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 BRA Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Projektvezető: Rédai Attila Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Tartalomigazgató: Szüszer-Nagy Róbert Ügyvezető igazgató: Deák Sándor Szerkesztőségi tagok: Baricz Tamás Imola Pethő Melánia Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Gála Zoltán, Haáz Vince Műsormelléklet: Gráf Bolond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát,a 0266-361201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500, Gyergyószentmiklós Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361201 E-mail: hirlaps gyergyoi-hirlap.ro marketingfcgyergyoi-hirlap. hirdetes@gyergyoi-hirlap.ro Fax:0266-361513 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro Telefonszolgálat: 0266-3612011 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! Megkérdeztük olvasóinkat Mennyire tartja fontosnak a családi események megünneplését? Ilyenkor mi a szokás önöknél? Gyergyószéki szelvénybe küldőink nagyon fontosnak tartják a családi események megünneplését, azonban többen megjegyzik, hogy sajnos, megy ki divatból, hiszen vannak, akik nem érzik súlyát, összetartó erejét. Többen lejegyezték, hogyan ünnepelnek. Olvasóink válaszaiból mazsoláztunk. Összetartó ereje van „Összetartó szerepük van a családi ünnepeknek"; „Régebb is megünnepelték a család tagjainak születésnapját, névnapját és más ünnepeket is, ezek nagyon fontosak, talán manapság ezek a legfontosabbak". „Mindent, amit ünnepelni lehet, azt a mi családunk megünnepli. Összeülünk, kávézunk, sütizünk és beszélgetünk, elfogyasztunk egy pohár bort. A találkozás, az egymás iránti tisztelet nagyon fontos a rokonságban",- „Egy közös vacsora vagy ebéd közben jókat lehet beszélgetni, a gyerekek sok mindent megtudhatnak a beszélgetésekből a felmenőikről, összetartó ereje van a közös ünnepléseknek",- „Amíg a családom egyben volt, addig nagyon fontosnak tartottam, valahogy összetartó ereje van"; „A család tagjainak születés- és névnapjai nagyon fontosak, mindig megünnepeljük, megtiszteljük egymást. Általában vacsorára szoktunk összeülni, és tortát is fogyasztunk"; „Virággal, tortával ünnepelünk, az ilyen események megünneplése tartja össze a családot" - olvasható a szelvényeken. Egy olvasónk ezt írta: „Fontosnak tartom a családi események megünneplését, nem nagy csinnadrattával. Szülinapra, névnapra vagy más évfordulóra virággal, egy kis ajándékkal, sütivel készülünk. Szerényen, tisztelettel ünnepelünk, mert ezeknek az ünnepeknek összetartó erejük van, ami nagyon fontos egy család életében." Sajnos megy ki divatból Több olvasónk jegyezte le, hogy egyre ritkább a családi események megünneplése. Mint írják: „Úgy gondolom, a családi ünnepeket nagyon jó megülni, nagyon fontos. Ma a fiatalok nem érzik ennek fontosságát, de rá kellene vezetni őket, mert a család a megtartó erő, és ha nincs, akkor nagyon nehéz egyedül megállni. A családi ünnepek erősítik a gyerek-szülő kapcsolatot is, illetve a nagyszülő-unoka kapcsolatot". „A családi ünnepek fontosak, ilyenkor találkoznak a családtagok, a rokonok. Az összejövetelek erősítik a családi, a rokoni szálakat, ami nagyon fontos. Sajnos, a mai fiatalok nem veszik komolyan ennek a súlyát". „Az a baj, hogy az egymás felköszöntése megy ki a divatból, pedig összetartó ereje is van a családi ünnepeknek." Egy olvasónk ezt írta: „Amíg a szülők élnek, addig szépek a családi ünnepek, és a barátok, komák is jól megférnek. Amint öregek lesznek a szülők, vagy elhalnak, a fiataloknak már nem fontos a család, a rokonok. Sajnos, már sok ilyen helyzettel találkoztam. Még a testvérek is elhűltek egymástól." ILLUSZTRÁCIÓ: VERES NÁNDOR A gyergyószéki olvasóink a névünnepek megülését is fontosnak tartják Autonómia: „keresztbe tesznek” a katalánok? LEVENTE A kocka most már végképp el van vetve Katalóniában, miután a barcelonai parlament kihirdette a tartomány függetlenségét, amire válaszul Madrid feloszlatta a katalán kormányt és a törvényhozást, illetve előre hozott népszavazást írt ki a régióban. A zászló egyelőre nem a katalánoknak áll, hiszen egyrészt a külföldi kancelláriák is egyöntetűen Spanyolország területi egysége mellett álltak ki, másrészt magán Katalónián belül sem egységes a függetlenség melletti kiállás: vasárnap délután több százezren tüntettek Barcelonában amellett, hogy Katalónia Spanyolország része maradjon. Óriási dilemma, hogyan lehet ebből a szituációból kievickélni, hiszen azt mégiscsak nehéz a szőnyeg alá söpörni - bár persze az érdemi párbeszédet elutasító, következetes érzéketlenségével a feszültséget tovább szító madridi kormány az Európai Unió és a tagállami kormányok lelkes asszisztenciája mellett megpróbálja megtenni hogy több mint kétmillió katalán polgár a függetlenségre szavazott az erről szóló népszavazáson. Mint már annyiszor a modern történelem során, a szuverenitáshoz és a területi sérthetetlenséghez való jog szembe került a népek önrendelkezési jogának elvével - és mint mindannyiszor, ezúttal sem a szép elvek, hanem a kőkemény hatalmi érdekek döntenek. Vagyis hiába hivatkoznak a katalánok az önrendelkezési jogra, ha egyszer a térségben érdekelt hatalmak érdeke a spanyol területi integritás megtartását követeli. Hasonló a helyzet az első világháború utáni időszakhoz, amikor az akkori nagyhatalmi érdekek azt diktálták, hogy a magyarokon kívül minden közép-európai nép élhessen az önrendelkezési joggal, mi pedig Trianont kaptuk a nyakunkba. De hogy ne menjünk ennyire vissza: ugyanez a helyzet Koszovó függetlenségének támogatásával is. A katalán önállósodástól való félelem mozgatórugója természetesen az, hogy a brüsszeli illetékesek, illetve a többi európai ország kormányai attól tartanak, a katalánok példája ragadós lesz, és a többi európai kisebbségi közösség is függetlenségre törekszik majd. Éppen ezért a mostani katalán példa megnehezítheti az erdélyi magyar közösség helyzetét is, hiába csupán autonómiára, nem pedig függetlenségre törekszik. Egyrészt azért, mert a hangadó román politikai és sajtókörök már eddig is szándékosan összemosták az adott ország szuverenitását és területi épségét maximálisan tiszteletben tartó autonómiát az elszakadási törekvésekkel, másrészt azért, mert ehhez most muníciót is kaptak. Elvégre Katalónia meglehetősen széles körű autonómiát élvezett, ennek ellenére akar függetlenedni. Ebben a helyzetben sem érdemes azonban feladni az autonómiatörekvéseket, hiszen a katalánok és az erdélyi magyarok helyzete között ég és föld a különbség. Mert a katalánok Spanyolországtól jól elhatárolt területen élnek, és önálló nemzetként határozzák meg magukat, míg például a Székelyföld az ország közepén fekszik, így függetlenedése több okból sem lenne megvalósítható. Az ettől való félelem esetleg a magyar-román határ mentén fekvő Partium többségében vagy jelentős mértékben magyarok lakta régióiban lehetne indokolt, de az önrendelkezési szándék feladását ez sem eredményezheti. Az erdélyi, partiumi magyar közösség vezetőinek, elemzőinek, újságíróinak most az a feladata, hogy mind belföldön, mind külföldön folyamatosan hangsúlyozza: mi nem elszakadást akarunk, hanem azt, hogy őshonos közösségként, szülőföldünkön biztosítsák mindazon jogokat, amelyek révén egyenjogúakká válunk az itt élő románokkal - ahogy azt egyébként 1918-ban románok meg is ígérték. Az erdélyi autonómiatörekvések már amúgy is bekerültek a nemzetközi köztudatba, hiszen nemrégiben a Stratfor elemző intézet magyar származású alapítója, George Friedman által létrehozott Geopolitical Futures című elemzőportál és a brit Guardian című napilap is megemlítette az európai önrendelkezési törekvések között. Vagyis immár számon tartanak, rajta vagyunk a térképen. A tét most már az, hogyan lehet életképes és hiteles stratégiát kidolgozni arra, hogy meggyőzzük a román és a nemzetközi közvéleményt arról: a megalapozott és legitim erdélyi magyar jogkövetelések célja nem az elszakadás. Ezen törekvések eredményességét természetesen az is nagy mértékben befolyásolja majd, hogyan végződik majd a spanyol-katalán vita. BALOGH