Gyergyói Hírlap, 2018. január (9. évfolyam, 1-20. szám)
2018-01-03 / 1. szám
2 Gyergyói Hírlap - 2018-januá 3 szerda AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 20 lej 1 hónap 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja BRAT Projektvezető: Rédai Attila Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Tartalomigazgató: Szüszer-Nagy Róbert Ügyvezető igazgató: Deák Sándor Szerkesztőségi tagok: Baricz Tamás Imola Pethő Melánia Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Gála Zoltán, Haáz Vince Műsormelléklet: Gráf Bolond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem érzünk meg, es nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A byergyoi ninapra eionzemei lap ninoroomVnai és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkiborítóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500. Gyergyószenti Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361201 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. hirlapi9gyergyoi-hirlap.ro marketing19gyergyoi-hirlap.ro hintetes@gyergyoi-hirlap.ro Fax:0266-361513 Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 Lapunk emsi statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal(BRAT) hitelesíti. Megkérdeztük olvasóinkat Ön biztonságban érzi magát, amikor gyalogosan, autóvezetőként vagy akár utasként közlekedik a közutakon? Amikor a ház küszöbén kilépünk, már nem lehetünk biztosak abban, hogy vissza is tudunk jönni. A járdán, vagy hiányában az út szélén, szabályosan járva is megtörténhet, hogy elütnek, mert hajtanak, mint az őrültek" - így fogalmaz egy olvasónk a kérdésre válaszolva. Nem ő az egyedüli, aki ekképp gondolja. Sőt. A beérkezett szelvények szinte mindegyikén az olvasható, hogy beküldője nem érzi magát biztonságban a közutakon. Gyalogosok és kerékpárosok válaszai A legtöbben a gyalogos vagy a kerékpáros szemszögéből válaszolták meg a kérdést, és jellemzően a szabálytalanul közlekedő autósok miatt aggódnak. „Nem érzem biztonságban magam, mert egy-egy nagyon gyorsan közlekedik", „Sem mint gyalogos, sem mint biciklivel közlekedő nem érzem magam biztonságban. Gyalogosként is, és kerékpárral is voltam veszélyben" „Szerintem az ember soha nincs biztonságban. Közlekedhetünk szabályosan, ha jön valaki egy járművel, aki alkoholt fogyasztott, és elgázol, akár a járdán, akár az úton, átjárón. Amúgy én sokat járok kerékpárral, és a forgalmasabb helyeken inkább leszállok, és a járdán taszítom, míg ismét nyugodtabb helyre érek, és visszaszállhatok rá". „Sajnos, nem érzem magam biztonságban. Mindenki siet, és vannak, akik nem figyelnek a gyalogosokra",- „Egyáltalán nem, mert én vigyázhatok magamra, és közlekedhetek óvatosan, ha vannak mások, akik úgy mennek, mintha senki más nem lenne az úton, és csak az övék lenne",- „Mindenkinek oda kellene figyelnie a közlekedésre, gyalogosnak és sofőrnek is, de ez nem jellemző", „Sajnos, még az átjárón is félni kell, nehogy elgázolják az embert",- „Nem, mert azt tapasztaltam, az autósok fékezései bizonytalanok az átjárók előtt, és nem tudnak megállni, esetleg csak az utolsó pillanatban",- „Sem út szélén, sem járdán. Régebb nem féltem, de nemrégiben a saját kapunkban majdnem elütött egy kocsi, egy veszélyes előzés végén. Ez van manapság. Tisztelet a kivétel!", „Bizony, kerékpárosként sokszor félek az autósforgalomban. Hanyagul közlekednek, például nem jelzik, hogy merre akarnak kanyarodni, és bevágnak elém, vagy nem adnak elsőbbséget. Biztosan azt gondolják, a biciklis nem ismeri a szabályokat". „Néhány sofőr még a gyalogátkelők előtt sem lassít, sőt még inkább gázra lép, s még az is megesik, hogy éppen ő kiabál a szabályosan átkelni akaró gyalogosra, vagy lespriccel." Az autósok sem lehetnek nyugodtak A „kormány mögül" is érkeztek válaszok. A vezetők sem arról számolnak be, hogy biztonságban érzik magukat: „30 éve vezetek, s elmondhatom, egyre rosszabb a helyzet. Az a nagy baj, hogy manapság mindenkinek erős, gyors autója van, mert külföldön olcsón meg lehet ezeket venni. A baj csak az, hogy nincsen hozzá olyan vezetési gyakorlat és kultúra, mint nyugaton. Ott is éltem, s láttam, hogy a legtöbben mennyire betartják a szabályokat, figyelnek egymásra. Itt sajnos, azt hiszik a legtöbben, hogy az előttük haladó autót mindenképpen meg kell előzni. Még akkor is, ha kanyar következik. Ezzel pedig nemcsak a saját életüket sodorják veszélybe, de a szabályosan közlekedőét is." „Teherautó-sofőr vagyok, hetente több ezer kilométert vezetek. Rengeteg balesetet láttam, s még több olyan helyzetet, ahol csak a szerencse mentette meg az embereket. Sok a felelőtlen ember, s nincsenek utak, ez a baj. Mi amikor a szabályokat betartva megyünk, mindig feltorlódik mögöttünk a forgalom, mert nincs, hol megelőzzenek. Ha látom, hogy van hely, s nem jön semmi, direkt lejelzek, s elengedem őket. De vannak, akik egy percre sem tudnak lassítani, s a legnagyobb kanyarban is kockáztatnak. És aztán sajnos, jön a baleset." Ketten, akik nyugodtak Mindössze két olyan szelvény érkezett, amelyek írói nem tartanak semmitől a közlekedésben. Ők így írnak: „Igen, biztonságban érzem magam gyalogosan és utasként is”. „Még idáig nem volt problémám a közlekedésben." Tegyük hozzá: bárcsak nekik lenne igazuk. FOTÓ: PINTI ATTILA Vannak, akik nem tudnak lassítani, írja egy olvasónk Lezárt vég és jó kezdet reménységével Mintha valami teljesen új következne az életünkben azzal, hogy befejeztünk egy évet, és kezdődik egy másik. Mesterséges határ ez, persze, amit mi tűzünk ki, pontosabban a közmegegyezés, a hagyomány jelöli ki. De hatása mindenképpen észlelhető, tapasztalható - ha nem magunkon, akkor máson. Ennélfogva nem is lepődünk meg ezen. Az év végi hajrá, munkahelyi hajsza, családi igyekvés mind-mind mondvacsinált sürgölődés, ha józan fejjel nézzük, talán semmi olyan nem marad el, amit egy nappal, héttel később nem lehetne elvégezni, bepótolni, csöpögő csapot javítani, az autó gyertyáját, ajtó előtti lábtörlőt kicserélni, új mosogatószivacsot, serpenyőt, kenyérvágó kést, csizmát vásárolni, a tűzifa utolsó, kis kupacát felhasogatni, válaszolni a két héttel korábbi levélre, meglátogatni a volt szomszédokat. Másrészt pedig azokat is meg kell értenünk, akik örökös időhiányra hivatkozva panaszkodnak elmaradt tennivalóik miatt. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra, hangzik a jól ismert magyar közmondás, ezzel is megerősítve sokak véleményét: ami elmaradt, azt teljesen bepótolni nem lehet. Egyszóval valami ilyen igyekezetből fakad az év végi (szinte önkéntelen) pörgés. Fejezzük be az évet, azzal együtt a programot, a tennivalókat is. Lehetőleg ne maradjon a következő évre jó indíték arra, hogy úgy intézzük dolgainkat, legyünk túl ezen meg amazon is. Zárjuk le, ne kelljen folytatni, újból elővenni. Ehhez tényleg nagyon jó ez a mesterséges időhatár. Nem csupán noszogat, hanem szinte parancsol is nekünk. Talán azért sem kell olyan nagyon komolyan venni, az újévi fogadalmakkal együtt, mert valamikor, alig pár évszázada az évet nem december 31-én zárták (ugye milyen mesterkélt, hivatalízű kifejezés?), fejezték be, és az új évet sem január 1-jén kezdték. Erre ugyan üknagyanyáink sem emlékeznek, azt azonban tudjuk, hogy az arabok, kínaiak, indiaiak, zsidók időszámítása nem egyezik a mienkkel, vagyis azzal, amely szerint napjainkat számlálgatjuk. Ők más időpontokban várják az esztendő végét és a következőnek a kezdetét. Azt már az iskolában is tanítják, hogy a rómaiaknál az új év márciusban kezdődött. Amikor a természet is megújul. Az ünnepség a szaturnáliák, a féktelen dorbézolás fogalmával kapcsolódik össze a kultúrtörténetben. Szilveszter napját a negyedik századi Szent Szilveszter pápáról nevezték el, aki e napon fejezte be földi életét. Az újév mozgó ünnep volt, szakemberek szerint a magyarok elődei, más népekhez hasonlóan, tavasszal vagy ősszel ünnepelhették az új év kezdetét. Julius Caesar császár naptárreformja (i. e. 46) után került az újév január elsejére. Európában azonban nem mindenütt tartották ezt. Ezért XII. Incze pápa 1691-ben kihirdette, hogy az újév január 1-jén legyen. Az újévköszöntés azonban a római birodalomból terjedt el. Mátyás magyar király olasz történetírója, Galeotto Marzio feljegyezte, hogy a magyarok január elsején ajándékokat osztogattak. Mindennek ellenére - vagy akiknek így tetszik, ettől függetlenül - az új év az új kezdet lehetőségét is jelenti. Rokonainknak, ismerőseinknek ezért is mondjuk el, írjuk meg jókívánságainkat. Ez a tiszteletteljes szokás remélhetőleg nem fog megkopni, ezért is kívánok mindenkinek boldogabb, reményteljesebb új esztendőt. Régi szokás szerint bort, búzát, békességet. Magam részéről pedig a több derűt, több mosolyt és vidámságot tenném hozzá. Úgy legyen! P. BUZOGÁNY ÁRPÁD ^5= CZ5 cna