Gyergyói Hírlap, 2018. április (9. évfolyam, 63-80. szám)
2018-04-04 / 63. szám
2 Gyergyói Hírlap ■ 2018. április 4. szerda AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 20 lej 55 lej 3 hónap 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej Gyergyói Hírlap napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Príma Press Kft. ISSN: 2344-0163 BRAT Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Ügyvezető: Szőke László Projektvezető: Rédai Attila Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Tartalomigazgató: Szíjszer-Nagy Róbert Szerkesztőségi tagok: Baricz Tamás Imola Pethő Melánia Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Gála Zoltán, Haáz Vince Műsormelléklet: Gráf Botond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az új-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzőnk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói útnapra eionzeiei lapkinoapink- nál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámot, a 0266-361201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500, Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15. szám Telefon: 0266-361201 hirlapa gyergyoi-hirlap.ro marketing@gyergyoi-hirlap.ro hirdetes@gyergyoi-hirlap.ro Fax:0266-361513 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro Telefonszolgálat: 0266-361201 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! Megkérdeztük olvasóinkat Önt fel szokták köszönteni/felköszönti ön női ismerőseit március 8-án? Kimondottan ezen a napon kap ad több figyelmességet? FOTÓ: HAÁZ VINCE Gyergyószéki olvasóink válaszaiból kiderül, hogy név- és születésnapok alkalmából is szívesen köszöntik egymást, mint írják: a tisztelet jele egy szál virággal köszönteni embertársunkat. A válaszadóink felköszöntik/köszöntik nők napja alkalmából is családtagjaikat. Nem csak nőnapon „Igen, fel szoktam virággal köszönteni női ismerőseimet, de nemcsak március 8-án, hanem névnapjukon, születésnapjukon is" - írja egy olvasónk, és hozzá hasonlóan többen megjegyzik, minden jeles ünnep alkalmával köszöntik egymást. „Virággal felköszöntöm ismerőseimet, de nem csak nőnapon, hanem amikor névnapjuk van, akkor is. Úgy gondolom, hogy ez a rendje". „Nagyon örülök a köszöntéseknek mindig, nem csak ezen a napon, amúgy én is köszönteni szoktam az ismerőseimet, rokonaimat",- „Először a kedves feleségemet, majd a rokonság többi nő tagját köszöntöm, ezt soha nem mulasztom el",- „A nőket mindig köszöntöm, egy szál virág, egy kedves szó mindenkinek jól esik", „A nők minden nap több figyelmességet érdemelnének",„Megünnepeljük a nőnapot, a férfiak köszöntenek, és mi barátnőkéi is megüljük e jeles napot, egyik évben az egyiknél, a másik évben a másiknál. Ez nagyon jó kikapcsolódás" - olvasható a szelvényeken. A családban ünnepelünk Több olvasónk megjegyezte, a családban ünnepelnek. Mint írják: Minden névnapot köszöntünk a családban",- „Gyerekeim, unokáim és dédunokáim felköszöntenek, és ez jól is esik",- „A mi családunkban minden ünnepet, évfordulót megülünk, ez egyfajta tisztelet a családtagok iránt",- „Virágot és csokoládét szoktam vásárolni a család nő tagjainak, és kis ünnepséget tartunk",- „A családban csak fél nap a nőké, ugyanis a Zoltánoknak is névnapjuk van, őket is köszöntjük." Csak a legközelebbiek köszöntenek „Csak telefonon szoktam köszönteni női ismerőseimet",„Sajnos, ma már minden a pénzről szól, nem is várok nagy köszöntést, csak a családtagok, a legközelebbiek köszöntenek", „Ne nőt ne köszöntsön, a család férfitagjai köszöntenek, de csak ennyi", „Csak a legközelebbi családtagjaim köszöntenek, nem tartok igényt a nagy ünnepségre" - olvasható a Szelvényeken. Név- és szültésnapokon is virággal köszöntik egymást olvasóink Félreértelmezett kedvesség A kedvességről beszélni ismerősök, barátok társaságában bizonyára jobb téma, mint az árdrágulás vagy az időjárás. Mégsem túl gyakori. Talán ezért, mert nem szokványos téma. Talán azért is, hogy ne kelljen a jelenlévőkre vonatkoztatni, úgymond kibeszélni őket. Ennek ellenére több alkalommal, néha a körülöttem lévők beszélgetéseiből hallottam ki az erre vonatkozó megjegyzéseket, értelmezéseket. Lényegük minden esetben az volt, hogy a kedvességet néha félreértelmezik. Többnek látják, gondolják, vélik, mint ami. Akkor hát azon lehet töprenkedni, hogy mi is a kedvesség. A családtagok, ismerősök, rokonok, barátok iránti figyelmesség, annak megnyilvánulása. Rögtön eszünkbe jut különbséget tenni az ösztönös, nem ellenőrzött viselkedésünkben megtapasztalható, és a szándékosan megnyilvánuló, megtervezett, az egyéni átlag fölötti kedvesség között. Megfigyelésünkben, értékelésünkben általában könnyen különbséget tudunk tenni a kettő között. Nem feltétlenül kell értékítélettel előbbit jónak és utóbbit negatívnak minősíteni. Mert aki lényéből fakadóan kedves a környezetében élőkkel, az néha éppen szándékosan foghatja vissza magát valakivel szemben, hogy figyelmeztesse valamire, netán büntesse a kedvesség szokott adagjának megvonásával. És aki nyersebb, morcosabb, az is lehet feltűnően kedves baráttal, rokonnal, mert éppen azzal akarja kimutatni, hogy mennyire kedveli, és igyekszik is kedvébe járni, tehát törődni vele. A társadalomtudósok régóta felfigyeltek arra, hogy a család, szomszédság, baráti társaság vagy más közösségek viszonylatában az egyénnek mindig fontos, hogy mennyire fogadják el: értékelik, kedvelik, szeretik. Ha az elfogadása alacsony fokú, akkor valószínűleg nem érzi jól magát, és arra törekszik, hogy rá odafigyeljenek, elismerjék tulajdonságait, véleményét, észrevételeit, tetteit. Ezért az egyén nagy erőfeszítéseket is tehet, vagyis úgy is fogalmazhatunk, hogy a társadalmi elfogadottsága javítása érdekében nagy erőket mozgósíthat. Ez a mindennapokban megnyilvánuló kedvességtől a nagy tettekig ívelhet. Aki pedig eredendően, tehát mindig és mindenkivel kedves, annak a viselkedése azt mutatja, hogy a környezetében élőkkel szembeni viszonyulása pozitív. Ezek után szinte magától adódik a kérdés, hogy vajon túlzás mindenkivel kedvesnek lenni? Vannak, akik úgy látják, hogy ebből gondok adódnak, mert azt vélhetjük: aki kedves velünk, annak viselkedése többre jogosít fel, tehát annak jelzése (is), hogy két ember addig langyosnak tűnő viszonyulását föl kellene melegíteni... De legalábbis arra következtetünk, hogy jó az ő társaságában lenni, mert kedvességével elismer, kitüntet, elfogad. A kedvesség tehát nagy erő, mert meg tudja változtatni azt az embert, aki megtapasztalja mások részéről a kedvességet. Ugyanakkor, kényelmetlen következményként, valósággal ragadnak rá a környezetében a szeretetre vágyók. A' 89 előtt felnőtt nemzedékek, megfigyelésünk és tapasztalatunk szerint, jóval visszafogottabbak az érzelmeik megnyilvánulásában, mint a fiatalabbak. Most nem feltűnő, ha találkozáskor egymást jól megölelgetik az emberek, bár ez pár évtizede nálunk felé eléggé színpadiasnak tűnt. Az egymás megérintését tekintve itt is nagyot változott a szokás. A déliek közvetlenebbek, az északiak távolságtartóbbak, tudjuk a régiektől. Akkor hát hogyan jó és nem jó viselkedni? Képzeljünk el egy patikamérleget, aminek egyik serpenyőjére odaképzelem a saját kedvességemet: hangsúlyt, mosolyt, érdeklődő pillantást, majd azt latolgassam, hogy a másik serpenyőbe mennyit tettek és van-e szándék púpozni azt? Hát lehetne így élni? P. BUZOGÁNY ÁRPÁD