Gyermekgyógyászat, 1985 (36. évfolyam, 1-4. szám)

1985 / 1. szám - Cholnoky Péter: Frank Kálmán professzor 75 éves

■ GYERMEKGYÓGYÁSZAT A MAGYAR GYERMEKORVOSOK TÁRSASÁGÁNAK ORSZÁGOS FOLYÓIRATA XXXVI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Főszerkesztő, felelős szerkesztő: Gegesi Kiss Pál dr. Szerksztő: Székely Áron dr. Frank Kálmán professzor 75 éves Ez év január 26-án van háromnegyed évszázada annak, hogy Frank Kálmán professzor, hazánk gyakorló gyermekegészségügyének meghatározó alakja Vasváron megszületett. Vas megye szülötte, soproni középiskolás, budapesti medikus, majd tizenöt éven keresztül a pécsi gyermekklinika egyre magasabb rangú orvosa és oktatója; ezt a másfél évtizedet gyakran szakítja meg egyre hosszabb és egyre háborúsabb katonai szolgálat. Két évtizeden át a szombathelyi gyermekosztály főorvosa és Vas megye gyermekellátásának irányítója, majd az Orvostovábbképző Intézet tanszéke következik, ahonnan nemrégen vonult nyugalomba, ha ezt az állapotot egyáltalán ismeri az ünnepelt, most is cselekvő tanácsadója ő az Egészségügyi Főiskolának. Mi, Vas megyei munkatársai és követői igen sokat­ köszönhetünk neki: magasra emelte a szombathelyi gyermekosztály diagnosztikus és terápiás színvonalát elsőként létesített koraszülöttosztályt egyetemen kívül, szinte főiskolai szintű gyermekápolónő- és­ gondozó­­nőképzést indított meg és tartott fönn. A védőnők állandó továbbképzésével szolgála­tukat párját ritkító módon erősítette meg. Gyermekideggondozót, fertőző gyermek­­osztályt, anyatejgyűjtő állomást, gyermek fül-, orr-, gégegyógyászatot, gyermekkardiológiát szervezett. Létrehozta az első magyar regionális gyermekorvos csoportosulást Nyugat­­dunántúlon, csecsemőhalálozási értekezleteket tartott és erősen leszorította a megye csecsemőhalálozását. Nagy gondot fordított az általános orvosok gyermekgyógyászati továbbképzésére, éveken át nagy lelkesedéssel irányította a kórház tudományos tevékeny­ségét, oroszlánrésze volt abban, hogy a szombathelyi kórház az első hazai oktatókórházzá váljék, bekapcsolta osztályát az országos gyermekgyógyászati továbbképzésbe. Annak­idején kezdettől fogva szívügye volt a Zöldkereszt-tevékenység, a bölcsődeügy és a kiszálló szakorvosi szolgálat, az egészséges gyerekekkel való törődés, a szoptatás, a helyes csecsemő- és gyermektáplálás, a hiányállapotok megelőzése; számtalan szakorvost nevelt a rohamosan fejlődő területi gyermekellátásnak, számos vezető került ki keze alól. Irodalmi tevékenysége teljesen a fenti célok szolgálatában áll, közel kétszáz közleménye, számos könyve és könyvfejezete, még kandidátusi értekezése is erről tanúskodik; annyi tárgykör érdekli, hogy még fölsorolni is nehéz volna, írásainak egyetlen nagy közös nevezője van: a gyerekek egészsége. 1

Next