Gyermekgyógyászat, 1991 (42. évfolyam, 1-4. szám)

1991 / 1. szám - Szász Mária: Bronchopulmonális dysplasia a pécsi Perinatális Intenzív Centrum 10 éves beteganyagában

Gyermekgyógyászat 42. 2—8. 1991. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Gyermekklinika (igazgató: Méhes Károly dr.) közleménye Bronchopulmonalis dysplasia a pécsi Perinatalis Intenzív Centrum 10 éves beteganyagában SZÁSZ MÁRIA dr. A bronchopulmonális dysplasia (BPD) fogalmát a neonatológiában 1967-ben North­­way és mtsai [20] vezették be. A jellegzetes klinikai és radiológiai képpel járó krónikus tüdőmegbetegedés elsősorban az U2 kezelést és mechanikus ventillációt igénylő kis súlyú koraszülötteket sújtja. Az RDS miatt gépi lélegeztetésben részesült és 1 hónapot túlélt koraszülöttek körében a gyakoriságot 10—20%-ban adják meg [4]. A legfonto­sabb prediszponáló tényezőknek a koraszülöttséget (immaturus tüdő), a magas kon­centrációjú C2 kezelést (C2 toxicitás), gépi lélegeztetést (barotrauma), a tüdőkeringés megterhelését (PDA, folyadékkezelés) tartják, de szerepet játszhat genetikai predisz­­pozíció (nem, HLA rendszer), az antioxidáns és proteináz inhibitor rendszer éretlen­sége, az A- és E-vitaminhiány. A tüdőben megfigyelhető szövettani elváltozások, az ennek megfelelő radiológiai kép, ill. a klinikai kórlefolyás alapján a betegségnek 4 stá­diumát szokták elkülöníteni, bár ettől eltérő megjelenés és lefolyás is lehetséges. [12]. A kezelésben a megfelelő általános állapot biztosítása (kielégítő oxygenizáció, megfe­lelő tápláltság) mellett megkísérelhető gyógyszeres terápia is. Jó eredményekről szá­molnak be szteroid, húgyhajtó adása esetén, de történtek próbálkozások theophyllin [21] B2-mimetikum [ 14], A- és E-vitamin [ 11], bovin szuperoxid diszmutáz adagolá­sával is [22]. A kórlefolyást hónapokig tartó 02 dependencia tachypnoe, dyspnoe, beszűkült tü­dőfunkciók jellemzik. A mortalitás 25—35% között mozog, fő okai a respiratorikus, cardiális elégtelenség és infekció. Az első életév után a prognózis általában jó, finom légzésfunkciós eltérések azonban még hosszabb ideig kimutathatók. Mivel a hazai irodalomban a BPD-vel kapcsolatban igen kevés adat áll rendelkezés­re, érdemesnek tartottuk megvizsgálni anyagunkban a BPD előfordulását, néhány kli­nikai jellemzőjét a kontrollcsoporthoz viszonyítva. Beteganyag és módszer A POTE Gyermekklinika Perinatális Intenzív Centrumába 1980. január 1. és 1989. december 31. kö­zött felvett újszülöttek kortörténetei alapján történt a BPD-s esetek kiválasztása és a feldolgozás. A BPD diagnosztikus kritériumai az alábbiak voltak: 1­02 kezelést és gépi lélegeztetést igénylő koraszülött — az 02 depedencia minimum 28 napig fennállt — az 02 depedencia hátterében radiológiailag is BPD-nek megfelelő pulmonális ok állt. A kontrollcsoportot olyan koraszülöttek alkották, akik gesztációs kor, születési súly alapján komparabi­­lisek voltak a BPD-s újszülöttekkel, hasonló súlyosságú IRDS volt felvételkor észlelhető, és emiatt lega­lább 14 napig igényeltek 02 kezelést és gépi lélegeztetést. A statisztikai elemzések a Student „t” teszttel és a X2-próbával történtek. Eredmények 1980 és 89 között 25 BPD-s koraszülöttet ápoltunk. Ebből mindössze 2 eset fordult elő a vizsgált periódus első felében, míg 23 a második 5 évben, — ami évente 4—6 ese­tet jelentett. Az osztályos statisztikai mutatók alapján az utóbbi 5 évben az egyes évek­re kiszámított incidencia a következő volt: — gépi lélegeztetést igénylő koraszülöttek között 4—7% — gépi lélegeztetést igénylő és 28 napot túlélt koraszülötteket tekintve 15—25%.

Next