Gyermekgyógyászat, 1991 (42. évfolyam, 1-4. szám)
1991 / 1. szám - Szász Mária: Bronchopulmonális dysplasia a pécsi Perinatális Intenzív Centrum 10 éves beteganyagában
Gyermekgyógyászat 42. 2—8. 1991. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Gyermekklinika (igazgató: Méhes Károly dr.) közleménye Bronchopulmonalis dysplasia a pécsi Perinatalis Intenzív Centrum 10 éves beteganyagában SZÁSZ MÁRIA dr. A bronchopulmonális dysplasia (BPD) fogalmát a neonatológiában 1967-ben Northway és mtsai [20] vezették be. A jellegzetes klinikai és radiológiai képpel járó krónikus tüdőmegbetegedés elsősorban az U2 kezelést és mechanikus ventillációt igénylő kis súlyú koraszülötteket sújtja. Az RDS miatt gépi lélegeztetésben részesült és 1 hónapot túlélt koraszülöttek körében a gyakoriságot 10—20%-ban adják meg [4]. A legfontosabb prediszponáló tényezőknek a koraszülöttséget (immaturus tüdő), a magas koncentrációjú C2 kezelést (C2 toxicitás), gépi lélegeztetést (barotrauma), a tüdőkeringés megterhelését (PDA, folyadékkezelés) tartják, de szerepet játszhat genetikai prediszpozíció (nem, HLA rendszer), az antioxidáns és proteináz inhibitor rendszer éretlensége, az A- és E-vitaminhiány. A tüdőben megfigyelhető szövettani elváltozások, az ennek megfelelő radiológiai kép, ill. a klinikai kórlefolyás alapján a betegségnek 4 stádiumát szokták elkülöníteni, bár ettől eltérő megjelenés és lefolyás is lehetséges. [12]. A kezelésben a megfelelő általános állapot biztosítása (kielégítő oxygenizáció, megfelelő tápláltság) mellett megkísérelhető gyógyszeres terápia is. Jó eredményekről számolnak be szteroid, húgyhajtó adása esetén, de történtek próbálkozások theophyllin [21] B2-mimetikum [ 14], A- és E-vitamin [ 11], bovin szuperoxid diszmutáz adagolásával is [22]. A kórlefolyást hónapokig tartó 02 dependencia tachypnoe, dyspnoe, beszűkült tüdőfunkciók jellemzik. A mortalitás 25—35% között mozog, fő okai a respiratorikus, cardiális elégtelenség és infekció. Az első életév után a prognózis általában jó, finom légzésfunkciós eltérések azonban még hosszabb ideig kimutathatók. Mivel a hazai irodalomban a BPD-vel kapcsolatban igen kevés adat áll rendelkezésre, érdemesnek tartottuk megvizsgálni anyagunkban a BPD előfordulását, néhány klinikai jellemzőjét a kontrollcsoporthoz viszonyítva. Beteganyag és módszer A POTE Gyermekklinika Perinatális Intenzív Centrumába 1980. január 1. és 1989. december 31. között felvett újszülöttek kortörténetei alapján történt a BPD-s esetek kiválasztása és a feldolgozás. A BPD diagnosztikus kritériumai az alábbiak voltak: 102 kezelést és gépi lélegeztetést igénylő koraszülött — az 02 depedencia minimum 28 napig fennállt — az 02 depedencia hátterében radiológiailag is BPD-nek megfelelő pulmonális ok állt. A kontrollcsoportot olyan koraszülöttek alkották, akik gesztációs kor, születési súly alapján komparabilisek voltak a BPD-s újszülöttekkel, hasonló súlyosságú IRDS volt felvételkor észlelhető, és emiatt legalább 14 napig igényeltek 02 kezelést és gépi lélegeztetést. A statisztikai elemzések a Student „t” teszttel és a X2-próbával történtek. Eredmények 1980 és 89 között 25 BPD-s koraszülöttet ápoltunk. Ebből mindössze 2 eset fordult elő a vizsgált periódus első felében, míg 23 a második 5 évben, — ami évente 4—6 esetet jelentett. Az osztályos statisztikai mutatók alapján az utóbbi 5 évben az egyes évekre kiszámított incidencia a következő volt: — gépi lélegeztetést igénylő koraszülöttek között 4—7% — gépi lélegeztetést igénylő és 28 napot túlélt koraszülötteket tekintve 15—25%.