Gyermekgyógyászat, 1992 (43. évfolyam, 1-4. szám)
1992 / 1. szám - Miltényi Miklós: Néhány adat és gond(olat) gyermekeink helyzetéről: Schöpf-Merei Emlékelőadás 1988. XI. 17.
vagy Európa sok országában, Angliában vagy a Szovjetunióban. A jog — kisebb-nagyobb adminisztratív különbségektől eltekintve — a következő alapokon áll: A felszabadult nő szabadságát korlátozza a magzat. A nő joga tehát annak eldöntése, hogy magzatát megtartja-e, vagy elpusztítja. Az egészségügy kötelessége az abortuszok végrehajtásának korszerű technikai feltételeit biztosítani. Ebben a jogrendszerben 100%-ig a nők döntenek (joguk van dönteni, — vagy döntésre vannak kényszerítve). A férfitársadalom — érzésem szerint hipokrita módon — kivonul a döntésből, mint akinek e kérdésben felelőssége nincs. A kör közepén levő embriónak jogai nincsenek, következésképpen jogvédelme szóba sem jöhet. Az embrió jogairól, személyéről van azonban néhány megjegyzésem: 1. Az ENSZ 1955-ös Emberi Jogok Dokumentumában olvasható: „minden embernek joga van arra, hogy életét tiszteletben tartsák. A fogantatás pillanatától kezdve senkit nem lehet az élettől önkényesen megfosztani.” 2. Ezzel szemben a tények: Az NSZK orvosi kamarájának elnöke mondta tavaly: „Társadalmunkban egy gyermek számára a legveszélyesebb hely az anyaméh”. Az USÁ-ban sincsenek az embriónak jogai. A törvény lehetővé teszi elpusztításukat. Kivéve, ha a fertilizáció Petri csészében történik. Akkor életüket egészségügyi törvény védi, elpusztításuk büntetendő. 4. Nagy-Britanniában is legális az abortusz. Mikor azonban Lawrence Lawn 1970- ben a Cambridge-i laboratóriumában 16—18 hetes, életjeleket mutató, abortált foetusokon kísérleteket kezdett, akkor a tudományos világ — ugyanúgy, mint a társadalom sok más rétege — felhördült: „ Élő emberen kísérletezni?” 5. Hazánkban évente 4—5 visszaeső gyilkost végeznek ki hosszas eljárások után, többszintű ítéletek alapján. Mostanában több vezető jogászunk szólalt fel a halálbüntetések eltörlése érdekében. Idézem egyiküket: „Mint alkotmányjogász meg kell állapítanom, hogy a halálbüntetés ellentétben áll az ember élethez való alapvető jogával. ” Kérdésem: hogy viszonylik az ember élethez való alapvető jogával az évi 85000 abortusz? A kérdés magva: ember-e az embrió? Miért kérdezi ezt egy gyermekorvos? Ez a kérdés napjainkban gyakorló gyermekorvos számára nem mint elvont filozófiai, netán vallási kérdés jelentkezik. Mikor 1951-ben gyermekorvosi munkámat elkezdtem, akkor a gyermekorvosok szerte a világon az újszülöttkortól kezdve gondozták pácienseiket. Az elmúlt 40 év alatt gyökeresen változott a helyzet. Ma egy gyermekorvosnak genetikusokkal és szülészekkel kollaborálva rutinszerűen foglalkoznia kell az embrió egészségügyi állapotával is. Prenatális diagnózisokat kell felállítani, kezelési javaslatot kell tenni. A materialista természettudományok alapján állva is humán személyként kezeljük az embriókat. Természetesnek tartom, hogy Claude Lévi- Strauss (etológus, — a strukturalizmus egyik hangsúlyozottan ateista atyja) azt írja „Tristesse tropical” című munkájában: „A gyermeket születése előtt vagy után megölni — nincs etikai különbség”. C. Everett Koop, az USA „surgeon general”-ja — egyébként gyermekorvos — erről a kérdésről így beszél: „Az eutanáziához vezető első lépés a védtelen babyben elkövetett emberölés.” „A védtelen baby” ebben az idézetben az ő nomenklatúrájában a magzatot jelent. Ezt a kérdést, melyről az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában hevesen vitáznak, hazánkban fel sem vetjük. Márpedig a kérdéssel minden érintettnek konfrontálnia kellene. Most szexuális felvilágosítás címén a tanító néni azt mondja a kislányoknak: „A magzat megölése ugyanolyan dolog, mint egy pondró elpusztítása”. Többen haragudtak erre a tanító nénire. Pedig szegény nem mondott mást, mint amit lát — és, mint jó tanítónő, plasztikus hasonlattal fejezte ki magát. A gyermekorvosok szerte a világon küszködnek az intrauterin, majd extrauterin életet élő gyermekekért. Hazánkban is jelentősen csökkent és folyamatosan csökken a 4