Gyógyászat, 1863 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1863-02-14 / 7. szám
—§ 123 he gyekre nézve is. Azon kísérleten kívül, hogy a takar-váladékot más nyákhártyára átvigyük, a kór-vegytani elemzés látszik nekem legelfogadhatóbb ismeretül. A következőkben mind a két nemű fehérfolyást akarom rajzolni. Az ártalmatlan (insons) fehérfolyás képe: Belhámsejtek; nyáktestecsek, melyek kaliluggal nem lesznek ragadóssá (viscid); nyákonya (Schleimstoff), mely ecetsavval megalszik; kevés hanem kovatartalmú, visav- és lugasszegény (alkalienarm) hamu. A ragályos (inficiens) fehér folyás képe: Magsejtek, izzadmány-tekecsek, geny (cytoide) testecsek, melyek kaliluggal ragadóssá lesznek; fehérnye (és Proteinbis tritoxyde— Pyin —) mely ecetsavval nem alvad meg, sok lugas- és villardús hamu. Mind a két itt elősorolt kép eszményi (ideale), s a tapasztalat ily tisztán kiidomult eszményi jellegeket igen ritkán nyújt, mind a mellett is annyi áll, hogy a folyás annál biztosabban ártalmatlan, minél kevésbé alszik meg fehéresen légsavval (N05), s ha méregoldattal minél kevésbé sürűdik meg nyákosan, továbbá minél kevesb mennyiségben csapatik le légsavas ezüstéreggel (intr. argenti), másrészt annál gonoszabb indulatu a folyás, és annál ragályosb, minél erősben és nagyobb mennyiségben alvad meg fehéresen légsav által, és csapatik le légsavas ezüstéleggel és ragadósan sűrűdik meg kaliluggal. A Vége köv.) A hagymáz, lépfene és ebdüh mint azonos betegségek gyógyítása ortás által. FALKE J. E. L. tr. jénai tanártól. (Folytatás). A hagymáz és ebdüh tüneteinél egyaránt ama sajátszerűséget látjuk, hogy (mint Virchow mondja) a túlnyomólag megbetegült szervek természetéhez képest különféleségek fordulnak ugyan elő, hogy azonban mindenkor a szerveknek bizonyos csoportja, és ez bizonyos rendben és hasonló módon támadtatik meg. A hagymáz és ebdüh benső összetartozását igazolják ezeknek kórbonci és oktani sajátságaik egyszersmind, minélfogva feljogosítva érezzük magunkat kimondani, hogy az önkényű ebdüh s illetőleg a veszettség-járvány valóban hagymáz (typhus), az átvitt ebdüh pedig hagymáz faja (typhoid). E betegségeknek belterji (intensitas) ingadozása függ még az égaljtól, időjárási viszonyoktól, emberfaji sajátságoktól stb. példa erre a bujakór, sárgaláz, marhavész stb. Calderini tr. panaszkodik (1838.), hogy a milánói parasztnők kevesebb bujafertőzményt szereztek az osztrák katonáktól, mint bennszülött önnöneiktől. Nyugatindiában a négerek csak