Gyógyászat, 1863 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1863-08-01 / 31. szám
ken is gyakran föllépnek e tünemények, s szerinte e mirigyduzzanatok a szembajokkal olyan viszonyban állanak, mint a hónaljiaké a körömméreghez (panaritium). A sömör kimenete különféle. Ez mindenek előtt helyzete, s azon változásoktól függ, melyeken az izzadmány a körfolyamat alatt átmegy. (?) A hólyagosa képében mutatkozó izzadmány felszívódhatik, mielőtt másszerű (anderweitig) változás történnék rajta, avagy fölhámlott (excorrt) felület marad hátra (fölszívódási fekély), hol is a csekély felhámlást számszerű burok (Hornhautfüge) és felhám borítja be, minek folytán nyomát sem látni a létezett izzadmánynak. Sokszor homály marad fönn , mely idővel mindinkább eloszlik. Ha az izzadmány genyitiszőt (pustulát) képezve változik át, —■ mely a nagyobb és mélyen fekvő izzadmány-csomóknál (dudorok) szók előfordulni, ,— akkor megtörténhetik, hogy a csomó szétfolyásával (szétesésével) inkább felületes vagy mélyreható, szürkés vagy sárgás alapú fekély képződik. Ha a csomó hirtelen esik szét, úgy gyakran néhány nap alatt közvetlen átlikadást támaszt, majd az átlikadás közvetve jő elő, amennyiben a sömörös izzadmány alapján (talaján) lob, szaruhártyalob támad, melynek terménye gyorsan szétmálik, s másodlagos fekélylyé változik. A fekély-képződésnek különböző kapcsolatos következményei vannak. A geny gyakran a szaruhártya rostrétegei közé sülyed, s a szaruhártya legalsóbb részében félholdad alakban jelenik meg, mely köröm (ungvis vagy onyx) nevet nyer. Midőn a szivárványhártyalábbal járó genyképződésnél az előcsarnokban gyűl meg a geny — különösen a szaruhártya nagyobb és mélyebb genygócainál — genysüllyedésnek (hypopium), szemcsarnoki genygyülemnek híják, mikor a geny az előcsarnok felét, sőt többjét is eltölti; — ha a geny-mennyiség csekélyebb, úgy az onyx-et a hypopiumtól nehéz megkülönböztetni, s csakis úgy tudjuk meg, hogy hypopium-e, ha a szivárványhártyaláb jellegző tüneteit is fölismerjük mellette. Kedvező esetben megtisztul a fekély, az anyagvesztést újonan képződött, átlátszó szaruhártyapótlék (Gefüge) helyettesíti, mit eleinte homályos, később azonban kitisztuló felhám borít be. Máskor a helyrepótlás lassabban megy, ugyanis holmi vastagos homályosulás fejlődik ki, mely egészen szaruhártyahegszerü. — De a sömörös csomók állandó alakot is ölthetnek, midőn majd porc — majd meg mészszerü anyagot ábrázolnak. Nem ritka kimenet az úgynevezett sömörös hályog (posztó—Spannus herpeticus), mely többszörös utánpótlással támad. Az izzadmány számos szemcse alakjában mutatkozik, melyen edények futnak át, az illető köthártyas rész duzzadt, gyakran a köthártyafelület fölé vonalnyira emelkedik, s erős vese alakú dudort képez. A szaruhártyasömör továbbá szivárványhártyalobbal összekötve jő gyakran elő, különösen ha a beteg nyugtalanul viseli magát. A sömör távolabbi következményei lehetnek: 1) Befordultság (entropium) s ennek folytán szemhéjgörcs. 2) Szemhéj szór (blepharophymosis) fölhámlás következtében. 3) Rövidlátás (myopia). Az itt megemlített rövidlátás mindig szerzett, s ellentéte a világrahozottnak, mely a szemteke tengelyének hosszultságán alapszik (batymorphie). Enemű rövidlátás származik, midőn központi szaruhártya-elhomályosulás marad hátra, mely is félig átlátszó avagy áttetsző, melynél fogva nemcsak részleg törnek meg a világsugárok, hanem szétáramló (diffus) világosság származik, mi által *