Gyógyászat, 1865 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1865-07-15 / 29. szám

val (concha), vagy a flilcápnak a fölfelé fordult karélycsával (lo­bulus) való összenövésében külöli magát; még más esetekben a fülcáp hátra és befelé van nyomulva, minek következménye a halljárat elzáródása. 2) Ide tartoznak azon elzárulások, melyek kötszöveti újkép­­letekből keletkeznek. Ez utóbbiak idült, többnyire azonban he­veny lobok izzadmányaiból képződnek és gyakran hártyák alak­ját nyerik; ilyféle álhártyák néha a külhalljárat bemenetén, vagy annak folytatásában, úgy annak közepén, vagy közel a dobhár­tyához is mutatkoznak. 3) Megemlítendők a legkülönszerűbb szűkületek, melyek a halljárat bemenetén előjönnek, ilyenek: a) Szűkületek, melyek gyakran kelevényes tályogok idült alakjának kimenetei szoktak lenni, s melyek a halljárat bemene­tét látható púpos emelkedések által zárják el. b) Oly szűkület, mely a felhámnak idült lobos folyamatok következtében létrejött túltengése által föltételeztetik, sőt idült izzag tartama alatt is létre jöhet, mi­által a halljárat üre termé­szetes bőségének egy harmadára kisebbülhet. c) Gyakran előforduló szűkülési mód az, mely a halljárat mellső és hátsó falának egymáshoz való lapulása által jö létre, minek folytán a járator tojásdad alakja hosszúkás hasadékká vá­lik , vagy teljesen is eltűnik. A hasadékszerű szűkülési módot többnyire öreg egyéneknél találjuk, és Tröltsch szerint a ros­tos rögzítő készülék petyhedési állapota leggyakoribb oka a hall­járat összelappadásának.­­ Ez, valamint a többi szűkülési ala­kok is a fülzsír összegyülemlésére szolgálnak okul, mi gyakran nagyfokú nehézhallást von maga után. 4) Szűkületek, melyek a halljárat csontos részében előfor­dulnak , a következők: a) A mellső falnak mértéken túli kidomborodása folytán. Ezen domborulat a dobhártyának megtekintését annyira akadá­lyozhatja, hogy annak mellső alsó része, valamint a fogantyú (manubrium) és fénykúp (Lichtkegel) a láthatás elöl elzáratnak. b) Csontdudorok (exostosis) következtében. Ezek gyakran a halljárat mindkét oldaláról fejlődnek, s többnyire gömbölyded, kemény, különböző nagyságú göböket képeznek, melyek a kül­­halljáratot kibélelő bőrtől boríttatnak. — e bőr néha vékony és fehér színű, más esetekben pedig vastagodottnak és taplósnak mutatkozik, s ekkor bűzös váladékot fejleszt. Ezen dagok növe­kedése többnyire tünetek nélkül történik, s csak akkor ébresztik föl a beteg figyelmét, midőn már nehéz hallást vonnak maguk

Next