Gyógyászat, 1870 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1870-03-26 / 13. szám
egyes sejtekből álló egyedei. Karsten számtalanszor észlelte, hogy a szőlő és piszke gyümölcshúsából abortált sejtparányok sarjadzó élesztővé alakulhatnak. Ugyanezt figyelte meg Mitscherlich a burgonyánál, Woronin, Hartig és Hoffmann a hüvelyesek (Leguminosae) magvainál, mások meg az iborkánál, hímpersejteknél (Pollen) stb. A sokalakúság és alakváltozatosság azonban nem egyedül a növények kiváló tulajdona, hanem, mint azt Karsten kimutatta, állati sejtelemeké is. Szerinte minden egyes, az élő állati vagy növényi összefüggésből elszakadt és még életre való sejtelem leíz azon képességgel, kedvező viszonyok közt hasonló generátiót életbe hozni, mint azt az élesztő életfolyamatában ismerjük, s azt bizonyos föltételek mellett hosszabb időn, sőt hosszabb ivadékon át folytatni. Hallier és tanítványai ennek ellenében azt hozzák föl érvül, hogy a vizsgált állományok s még a sejtbennék is igen gyakran gombaelemeket tartalmaz, avagy más szóval mondva, hogy minden növényi és épp úgy állati szervezet zsenge korától fogva folyton és minden szervében penész-beteg. Előadó ily föltevéssel nem ért egyet, mert először az egyszer abortált sejtelemek (másod- harmad- negyed-sejtecskék), melyek az anyasejten kívül mint microgonidiák (micrococcusok) vibriók, leptotitryxek élnek, az eddigi észleletek szerint az anyatest lényegéig visszafejlődni, s evvel az egyed typicus alakját helyreállítani többé nem képesek, s eszerint a fennebbi állományok penésztermészetét sem lehet meghatározni, s mert másodszor ily képtelen föltevés mellett utóvégre emberi micrococcusokból is lehetne embert tenyészteni. A specificus tápanyag változtával egy élesztőalak a másikba átvihető. Ha sör- és borélesztő (seprő), mely tudvalevőleg nád és szőlőcukorban szokott élni, hosszabb ideig higított szeszszel tápláltatik, úgy ecetélesztővé alakul, ha pedig tejcukorba helyeztetik, akkor tejélesztővé fejlődik, s megfordítva. Az átalakulás néha már az első ivadékban létesül, rendszerint azonban csak a 2—3. generációnál áll be. Ha egy oidium-sejtet tejsavban oldott proteintartalmú anyaggal táplálunk, úgy ez idő múlva jeges-alakot vesz föl, ha pedig nádcukor és borsavas ammóniákkal hozatik érintkezésbe, akkor élénk piros Palmella prodigiosa-vá alakul. Az ifjú Oidium lactis sejtburka protein-, az éretté pedig szénvizegytartalmú. Ezen átváltozási folyamatnál a sejtburok külső része veszti el legelőbb legény természetét s köpeny, illetőleg tejsav-tartalmu lesz, mely föloldva a jövő ivadéknak táplálékul