Gyógyászat, 1871 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1871-07-15 / 29. szám
Tizenegyedik évfolyam. II. Pest, 1871. július 15. GYÓGYÁSZAT. AZ OHFOSTUDOMÁMY hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógygyakorlatnak KÖZLÖlNIXB^) Szerkesztő-tulajdonos : Poor Vilke*tr. Tartalom: Az átterjedési hüdések. (Vége). — A szív ingerlékenysége s ennek következményei.— Lapszemle. A higanyos nyálfolyás fontossága és elhárítása. A glycerin ojtóanyag* készítési módja. A derme kezelése. A sassafras-olaj befolyása a dohányra. A külivarszervek vérzése szülés alatt. — Tárca, a Flór Ferenc tr. rögtöni halála, tetemének vizsgálata, s temetése. b) Flór F. koporsója feletti gyászbeszéd. — Különféle. Az átterjedési büdések. LEYDEN E. tir előadása. (Vége.) Levisson azon fölvétele, miszerint itt csupán a működés megbénulása forog kérdésben, nem áll kétségbevonhatlanul. Azon esetek, melyekben halál után bonci elváltozásokat lehetett kimutatni, épp oly számosak, mint e negativ boncleletek s ez utóbbiak még sok kételyt hagynak fönn. Mellőzve e körülményt, a méh, húgyhólyag és bél eredeti bántáimat bajosan hasonlíthatjuk össze a Lewisson által kivitt nagyfokú zúzással, még nehezebb a betegségeket valamely tartós zúzással összehasonlítni, anélkül, hogy az ingerlékenység csökkenne s végre a hűdés megszűnnék. A hüdések, mint a közleti esetek igazolják, az eredeti bántalom kedvező lefolyása után is fönnmaradnak. Rögtöni megszűnés még sohasem észleltetett. A kezdet is csak ritkán volt rögtönszerű, s a hajt legtöbbnyire fájdalmak, gyöngeségi, elzsibbadási érzet előzték meg. A Lewisson kísérleteivel való összhangzás tehát nem valami nagy. Azon kísérletek azonban bizonyos esetekben közel helyzik ж átterjedési hűdés lehetőségét s képesek ez utóbbira nézve az értelmezés kulcsát élettani tekintetben kezünkbe szolgáltatni. Az alvégtagok körében rögtön beálló s rövid idő alatt eltűnő hüdések fordulnak elő és pedig heves bélhurut vagy bélgörcsök következtében. Ily esetek nagy valószínűséggel valódi átterjedési hűdéseket képviselnek. Ez irányban azonban még nem rendelkezünk szabatos észleletekkel, melyekben a kezdete, tünetek és lefolyás szabatosan vannak jelezve. Az észlelt másodlagos hüdések többsége Lewisson kísérleteitől oly nagy mérvben eltér a származás, tünetek és lefolyás tekintetében, miszerint azok alkalmazása alig engedhető meg, s más oki összefüggés után kell nyomoznunk. A fentebbi vázlatból kitűnik, miszerint az átterjedési elméletnek mindig voltak ellenesei. Ez utóbbiak anyagi összefüggést vettek föl a folyamat bonci tovaterjedése által. Ez elmélet nagyon régi s csak az átterjedési működés fölfedezése óta szoríttatott háttérbe Troja 1780-ban ezt mondja: »A nagyfokú veselob az ingert a veseidegekhez s ez utóbbiak közvetítése által a gerincagyhoz szállíthatja, így származnak néha az alvég-