Gyógyászat, 1873 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1873-10-25 / 43. szám
Tizenharmadik évfolyam. 43. HZ. Budapest, 1873. október 25. GYÓGYÁSZAT. AZ ORVOSTUDOMÁNY hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógygyakorlatnak KÖZLÖNYE. Szerkesztő-tulajdonos : Poor Imre Jr. Tartalom: A tüdővész gyógyitékonysága. (Folyt.). — A hószámot kisérő tünetek. (Folyt.). — Lapszemle. Adatok a vakság okaira vonatkozó statisticához. — Tárca: a) A község orvosi ügy, Torontál megyében. (Vége), b) Igénytelen javaslat a közegészségi ügynek Budapest municipális szervezésénél tekintetbe veendő rendezéséhez. (Vége), c) A Margitszigeti gyógyfürdő. Különféle. A tüdővész gyógyitékonysága. MASSINI REZSŐ tr. m. tanártól Baselben. (Folytatás.) Sokkal határozottabban nyilatkozott már az 1857-ik évben Buhl (München) a gümőkórnak tüdővészhezi viszonyáról; ő nevezetesen a gümőurképletet sajátlagos felszívódási betegség gyanánt tekinti, mely akkor áll elő, ha be nem tokolódott sajtos tömegek a vérbe jutnak. Ezen nézetet, melyet Niemayer sem zárt ki egészen, különösen Hoffmann C. E. E. pártolta, amennyiben nézetét exact betegészleletekre és részletes bencseletekre alapítá. Hoffmann csak abban tért el Buhl-tól, hogy ő a gümőkórt nem sajátlagos betegség gyanánt tekinti, hanem azt tisztán fölszivódási bajnak tartja. Ezen elmélet most tehát a kísérletek egész sorától gyámolittatott, melyek Villemintől elkezdve, a hatvanas évek folyamában a búvárok nagyszámától tétettek és melyeket Waldenburg korszakot alkotó munkájában előadott. Ezen kísérletekből kétség nélkül kitűnik, hogy sikerül teljesen egészséges állatoknál sajtos termények beojtása által, a legkülönbözőbb szervekben miliáris gümőkitörést előidézni, melyek az ember miliaris gümőjétől alakjukban nem különböznek. Lényegesen eltérő álláspontot foglal el Schüppel, ki a nyirkmirigyek gümője felett igen beható górcsős vizsgálatokat tett és úgy találta, hogy a sajtos mirigyek sokkal gyakrabban.