Gyógyászat, 1875 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1875-10-09 / 41. szám
—A CX 607 io nosén a gyengébb készítmények, vagy a szénsavval bevettek, hasonlókép bromkali, Valerianas zinci, asa foetida, bismuts alkatiak. Néha, ha a fájdalom nagy, hódítókhoz, szunyái bőraláfecskendéséhez kell fogni. Kívánatos, hogy a beteg ne maradjon mindig az ágyban, ne töprengjen betegsége felett, s ne növelje fájdalmait. Szabad lég, lovaglás igen elő fogja segélleni felüdülését. (Folyt, követk.). L a |> s z e in 1 e. KORTAN. A mézes lufgyár egy eseténél — Mosier közlése szerint — boncolat alkalmával az agyaes bal féltekéjében a csüllőded testnek (nucleus dentatus) megfelelőleg galambpetényi nagy kórgóc találtatott, dacára, hogy az élőben sem mozgási, sem érzési zavarok jelen nem voltak, vagy hogy az egyén szellemi működése bármely irányban korlátolt lett volna. Mosler szerint ez esetben az említett kórgóc növekedtével a májhoz futó edénymozgató idegek részben nyomattak s az igy létrejött hüdös tételezte fel betegben a cukros hugyár bántalmát. (Arch. f. kl. Medizin.) —— GYÓGYTAN. A gyomorfekély keletkezének okai és gyógykezelése. Leube jénai tanár szerint a gyomorfekély támadásának legközelebbi okául a gyomorfalazat körülírt vérömlenyek beszűrődése tekintendő, miután a boncasztalon gyomorfekélyek mellett gyakran vértömületekkel találkozunk, s mivel továbbá bizonyos agy és gerincagyi részek sértése után a gyomorrakhártyán oly vérömlenyek létrejöttét észleljük, melyek a beszűrődött szövet lazulása folytán lassanként felületes horzsolásokat képeznek, sőt (mint kutyáknál találták) fekélyekké esnek szét s végre mert maga Virchow gyomorfekélyek keletkezténél a legfontosabb szerepet vérkeringési zavaroknak tulajdonítja. Főleg a gyomoredények végágaiban létesülő értömülési és rögképződési folyamatok vezetnek vértömüléshez, s ennek egész terjedelmében szövet elhaláshoz, tehát fekélyedéshez. Amint a gyomorrakhártya bizonyos körülírt helyén vérkeringési zavar állott be, a gyomornedv, mely ilyenkor kiválólag és rendellenesen savi latású, ezen helyeket etetni fogja, s szerző ezen túlnyomó savi hatásnak ily esetekben annál is inkább tulajdonit jelentőséget, mivel a gyomorfalazat erőszaki sértéseinél, hol ezen túlnyomó savképződés körülménye nem forog fenn, rendesen gyors gyógyulást észlelünk. Egyéb okok közül felemlíti Leube az edényrendszer megbetegülését (elzsírosodását, meszesedését) az éghajlat és életmód ismeretlen befolyásait s a táplálkozást módosító vérbajokat, milyen a sáp (chlorosis). Ezen kóroki mozzanatok fonalán szerző a gyógykezelést illetőleg a következő reszpontokat állítja fel: 1) a beteg tenyeleti viszonyai emelendők vaskészítmények adagolása, étrend, foglalkozás és lakviszonyok javítása által; 2) a túlságosan savi hatású gyomornedv közömbösítendő (keseréteg, szénsavas szikony, mészviz stb.) segélyével, s emellett a gyomornedv gyors felhalmozódásának eleje veendő a gyomortartalom időnkénti kiszivattyúzása, vagy égvényes sós ásványvizek vagy ezek sóinak alkalmazása által. Utóbbi célra legmegfelelőbbnek találja a mesterséges karlsbadi sót (mely a természetesnél több glaubersót tartalmaz), s ezt Ziemssen módja szerint következőleg rendeli: meszely langyos vízben egy evőkanálnyi mennyiségű só oldandó fel s ebből éhgyomorra 10 percenkint egy-egy korty veendő. IV* óra után a beteg reggelizhet, mire 1—2 székletet áll be. Ha ennél több vagy kevesebb székletet következnék, a víznek ugyanazon mennyisége mellett a só mennyisége