Gyógyászat, 1876 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1876-09-16 / 38. szám
eg. 582 кэ» logie n. Ther. ГУ. В. 489.). Ekkor nyilatkoznak a szakértők az idült agyláb felöl is. A gyógycél szempontjából pedig nagyon is szükséges az agyhártyák lobjának isméjét és gyógykezelését még a kór fejlődési szakában állapítani meg, mivel agyhártyalobokat csakis kifejlődési szakokban lehet sikerrel gyógyítani; — a halálos kimenetet jelző hüdési szak sokkal rövidebb, a beteg tenyészélete pedig sokkal csökkentebb, semhogy az ekkor kezdett bár leghelyebb gyógykezeléstől eredményt lehetne remélni. A kemény agyburok lábjának két alakját tudjuk: a) a genyes (pachymenyngitis purulenta) — b) az izzadmányos (pl. exsudativa) alakot; az előbbi többnyire heveny, — az utóbbi többnyire idült lefolyással bir. E helyütt nem szólok akár a koponya erőszakos sértéseiből származó, akár a szomszéd részek gyuladásából átterjedő stb. genyes lobról, hanem szólok a kemény agyhártya izzadmányos oly idült lobjairól, melyek eddigelé kevéssé vagy éppen nem ismert belső okokból lassadon fejlődnek, milyenek az agyi vérpangás okozta lobok, a gyermekágyasok csontnövése (osteophyta), aggastyánok agyburok lobja stb. Ezeknek lábfolyamata abból áll, hogy a kemény agyhártya szövete elébb vérdússá, duzzadttá és lazává lesz, ugyanazt majd számtalan, csoportokba és sorokba egyesült fehér vértestecsek özönlik el, melyek utóbb a kemény agyburok külső felszínére és szövetébe lerakodó orsósejtekké, végre kötszövet-kötesekké változnak át. E folyamat képezi a kemény agyburok idült lábjának izzadmányát, illetőleg a kemény agyhártya vastagodását, odanövését, sőt utóbb csontosodását is. Ezeket előre bocsátva, térjünk tárgyunkhoz közelebb. A budapesti sz. Rókus kórházban egy betegemen, ki arcán hét év óta Willán-féle göcsfekélyes bőr farkasban (lupus vulg. Willani) szenvedett, — továbbá három más betegen, kik 2—4 év óta bujákon csontdagokban s a koponya- és arc csontszuvasodásában szenvedtek, több ízben azt vettem észre, miszerint e betegek a kórodai ápolás és gyógykezelés közben (a görvélyes bőrfarkas helyileg pokolkő-oldattal, bensőleg hajmájolajjal, a bujakórosak külsőleg jodglycerinnel, bensőleg jodkalival szereltettek) eleinte fejfájásról és csúzos fájdalmakról panaszkodtak a végtagokban V. törzsben, gyakrabban egyik másik vállban főleg a tarkóban; — néhány nap múlva a nagyobbodó fejfájás mellett a körönyi csúzos fájdalmak a hát- váll- és tarkóba húzódtak össze: következő nap reggel a betegek már nem bírtak fölkelni, mereven hanyatt fekve találtam őket ágyukban, az arc és koponya idült halavány fekélyei újra lobosodni, az egész ábrázat duzzadni kéz-