Gyógyászat, 1879 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1879-11-08 / 45. szám
Tizenkilencedik évfolyam. 45. SZ. Budapest, 1879. nov. 8. GYÓGYÁSZAT AZ ORVOSTUDOMÁNY hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógygyakorlatnak KÖZLÖNYE. Szerkesztő-tulajdonos: Poor Imre tr. Szerkesztő-kiadó : Dulácskis Géza tr. Tartalom: A Sympathikus szemgyuladásról. (Vége.) — Lapszemle. Gyógytani közlemények. Duboisin mérgezés egy esete. Az alkoholnak befolyása az egészségre és halálozásra. A tetanus traumaticus egy esete curareval kezelve. A hasür hajcsoscsapolása. Az opiumküteg egy esete. — Tárca. Am. orv. és termv. kp. választmánya f. é. okt. hó 25-én tartott ülésének jegyzőkönyve. A bp. kir. orvosegylet okt. 24-ki rendes ülése. — Különféle. A Sympathikus szemgyuladásról. Dr. GOLDZIEHER VILMOS egyetemi magántanártól. (Folyt, és vége.) Azt várhatnák, hogy a kórbonctan, a klinika tanitója képes volna e kérdésekre felelni. De fájdalom, a tudomány ezen része még nincs annyira kimivelve, hogy a legutolsó szót mondhassa, minek oka nem annyira a kórboncnokokban, mint a körülményekben rejlik. Eddigelé még nem volt rá alkalom, egy kifejezett Sympathikus szemloltban szenvedő hullája megvizsgálására és igy nem is volt lehetséges azon változásokat szemlélhetni, melyek a szemeken kivül mindazon szervekben netalán jelen vannak, melyek úgyszólván hid gyanánt szolgálnak az egyik oldalról a másikra, mint p. o. a két lázideg, maga a központi szerv, az edények, a cilar idegek, az együttérző és három osztatú ideg. És így be kell érnünk az elsődleg megbetegedett szem megvizsgálásával, mely számos esetben, enucleatio útján a kórboncnok kezébe kerül, és megelégednünk az ily módon nyert lelet összehasonlításával a klinikus tényálladékkal. Szerencsére ezen adatok elegendő támpontot nyújtanak arra, hogy a tények magyarázatát megkísérelhessük. A ciliár idegek szerepe a szóban álló folyamatnál már a klinikus észleletekből is kitetszik. Hiszen az elsődleg megtámadott szem óriási fájdalmassága, mely főképen akkor nyilvánul, ha a sclerát a corpus ciliare tájékán egy kutaszszal érintjük, eléggé bizonyítja, mennyire meg vannak támadva a chorioidea ideges részei. Tudjuk azonkívül, hogy a lobos folyamatok mind oly tájékon lépnek föl, mely nemcsak hogy rendkívüli idegdús, hanem melyet saját kutatásaim folytán egyenesen idegapparátusnak vagyok hajlandó tartani.