Gyógyászat, 1879 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1879-11-08 / 45. szám

Tizenkilencedik évfolyam. 45. SZ. Budapest, 1879. nov. 8. GYÓGYÁSZAT AZ ORVOSTUDOMÁNY hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógygyakorlatnak KÖZLÖNYE. Szerkesztő-tulajdonos: Poor Imre t­r. Szerkesztő-kiadó : Dulácskis Géza tr. Tartalom: A Sympathikus szemgyuladásról. (Vége.) — Lapszemle. Gyógy­­­tani közlemények. Duboisin mérgezés egy esete. Az alkoholnak befolyása az egész­ségre és halálozásra. A tetanus traumaticus egy esete curareval kezelve. A hasür h­ajcsoscsapolása. Az opiumküteg egy esete. — Tárca. Am. orv. és termv. kp. választ­mánya f. é. okt. hó 25-én tartott ülésének jegyzőkönyve. A bp. kir. orvosegylet okt. 24-ki rendes ülése. — Különféle. A Sympathikus szemgyuladásról. Dr. GOLDZIEHER VILMOS egyetemi magán­tanártól. (Folyt, és vége.) Azt várhatnák, hogy a kórbonctan, a klinika tanitója képes volna e kérdésekre felelni. De fájdalom, a tudomány ezen része még nincs annyira ki­­mivelve, hogy a legutolsó szót mondhassa, minek oka nem annyira a kór­boncnokokban, mint a körülményekben rejlik. Eddigelé még nem volt rá alkalom, egy kifejezett Sympathikus szem­loltban szenvedő hullája megvizsgálására és igy nem is volt lehetséges azon változásokat szemlélhetni, melyek a szemeken kivü­l mindazon szervekben netalán jelen vannak, melyek úgy­szólván hid gyanánt szolgálnak az egyik oldalról a másikra, mint p. o. a két lázideg, maga a központi szerv, az edé­nyek, a cil­ar idegek, az együttérző­ és három osztatú ideg. És így be kell érnünk az elsődleg megbetegedett szem megvizs­gálásával, mely számos esetben, enucleatio útján a kórboncnok kezébe ke­rül, és megelégednünk az ily módon nyert lelet összehasonlításával a klini­kus tényálladékkal. Szerencsére ezen adatok elegendő támpontot nyújtanak arra, hogy a tények magyarázatát megkísérelhessük. A ciliár idegek szerepe a szóban álló folyamatnál már a klinikus ész­leletekből is kitetszik. Hiszen az elsődleg megtámadott szem óriási fáj­dalmassága, mely főképen akkor nyilvánul, ha a sclerát a corpus ciliare tá­jékán egy kutaszszal érintjük, eléggé bizonyítja, mennyire meg vannak tá­madva a chorioidea ideges részei. Tudjuk azonkívül, hogy a lobos folyama­tok mind oly tájékon lépnek föl, mely nemcsak hogy rendkívüli idegdús, ha­nem melyet saját kutatásaim­ folytán egyenesen idegapparátusnak vagyok hajlandó tartani.

Next