Gyógyászat, 1881 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1881-01-22 / 4. szám
Huszonegyedik évfolyam. 4. SZ. Budapest, SSL január 22. GYÓGYÁSZAT. AZ ORVOSTUDOMÁNY hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógygyakorlatnak KÖZLÖNYE. Laptulajdonos : Poor Imre tr. Szerkesztő-kiadó : Dalácska Géza tr. Tartalom: A bányász-aszályról. Torzszülött. Lapszemle. Az állandó belégzés egy uj módszeréről. Nagy viszerek csonkolása. Cystalgia, sectio praefectalis. A draincső egyszerű rögzítéséről. A gyermekek heveny hashártyalobjainak kóroka és felismerése. Hydrops articul. intermittens. A kéregállomány sértése a mozgató zónában. A ducrendszer a Bright-kórban. Paraplegia hysterica egy gyógyult esete. A croupos tüdőlob saját szejrje. Idült garat- és orrhurut*gyógyítása az orrgaratür kiöblítésével. Tárca. A budapesti kir. orvosegylet. — Különféle. Dr. Schillingei* Ferencz kir. tanácsos a bányász-aszályról (Cachexia montana). A selmeci gyógyászat-természettudományi egylet orvosi szakának 1880. december 20-án tartott ülésén a régi szokáshoz híven a bányakincstári orvosok az előző hónap betegesedési viszonyait a bányamunkásokra nézve számszerűleg is előadták. Minden ilyen havi jelentésben kisebb-nagyobb számban előfordul egy kór neve, mely másutt ismeretlen: a bányász aszály, cachexia montana. Évről évre fogy ezen kórban szenvedők száma s a betegesedési esetek sem oly súlyosak, mint ezelőtt 20—30 évvel, ami szoros összefüggésben áll a bányaművek egészségtanilag való jobb kezelésével. Az egész betegséget megismertetendő dr. Schillinger Ferenc királyi tanácsos felolvasta az ezen kórra vonatkozó részét azon hivatalos jelentésének, melyet az osztrák-magyar birodalom összes bányaműveinek egészségügyi helyzetéről 1860-ik évben az akkori pénzügyminisztériumnak benyújtott; miután ezen nagy terjedelmű munka nyomtatásban nem jelent meg, a bányászaszályt illető rész még mostan is érdekkel bir, s rövid kivonatban következőleg szól : A bányászaszály (cachexia montana) kizárólag csaknem Selmecbánya és Szélakna néhány bányatelepén mutatkozik, míg más bányaüzemeknél ismeretlen, míg ott már régi idő óta ismeretes, erre mutat dr. Hoffinger kincstári főorvosnak egy 1780-ik évből szóló jelentése. A betegség leginkább hasonlít a nőnemnél ismeretes chlorosishoz, úgy hogy férfiak sápkójának is lehetne nevezni. Főjelenségek: az arc, ajkak, úgy száj nyakhártyájának halaványsága. Apácatörej a nyak visszereiben. Kevesebb — látható és érezhető — szív-