Gyógyászat, 1881 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1881-12-03 / 49. szám
eo 779 КЗе- kendettünk lassan kint, a mennyit az csak be bírt fogadni; ennek megtörténtével aztán lehetőleg hosszú orrmányú kőmorzsolót vezettem a hólyagba, de épen csak annyira, hogy görbülete a hólyag szájadékán belől essék, azaz hogy orrmányával némi körmozgást lehessen tenni. • : ■ Bevezetéskor az eszköz most sem érintette a követ (a mint hogy máskor sem, ha a hólyag tele volt), — hanem a midőn kívül levő részét a beteg jobb combja felé hajlítva, orrmányát a hólyag nyakának bal oldala felé fordítottam, — csúcsával megkoppintotta a követ, melyet aztán kevés próbálgatás után sikerült is megfogni és óvatosan a hólyag közepébe hozva, összetörni. Darabjain, melyek a hólyag fenekébe potyogtak, már sokkal könnyebb volt fogásokat tenni — ezen sessio alkalmával; de a következő sessiónál, melyet szintén olyan előkészülettel kezdettünk meg, mint az elsőt, — már megint a hólyagnyak öbléből kellett a morzsolni valót előkeresgélni, a hová a nagyobb morzsák, a melyek a hugygyal ki nem takarodtak, a hólyag kiürültével mindig bevették magukat. Ez még az olyan morzsák kiürülését is, — melyek nagyságuknál fogva különben könnyen kitakarodhattak volna a húgycsőn át, — szerfelett megnehezítő, s arra kényszeritett bennünket, hogy a morzsaléknak a hólyagnyak öbléből való kiszakitása céljából minden sessio után többször megtöltsük langyos vízzel a hólyagot, mert oly menynyiségü hugyot, — amely a hólyag minden részletének kellő fokú kitágításához megkivántatott volna, — a kőmorzsolás művelete és a csúcsos morzsák által felizgatott hólyag nem engedett bensejében összegyűlni. Szerencsére a kő — nem lévén nagy,összegyűjtött morzsái kiszáradva összesen 15 grammot nyomtak) — teljes elaprításához öt sessiónál többet nem igényelt; mindazonáltal a sessióknak ily csekély száma mellett is a gyógyítás ezen módja oly mértékben igénybe vette a beteg organismusának ellenállási képességét, amint azt a kőmetszés semmi esetre sem tette volna: minden sessio után, mely a kődarabok megfogásának nehéz volta miatt mindig meglehetősen hosszú volt és a legnagyobb óvatosság mellett is a hólyagnak nem csekély bántalmazásával járt szükségképen, jelentékeny fokú hólyaghurut lépett fel, mely szerencsére genyes, septicus jelleget egyszer sem öltött ugyan, de a hólyag nyálkás hártyájának oly nagyfokú hypersecretiójával járt mindig, hogy a sessio után való második, harmadik napon át kiürített hugy majdnem 50°/»-nyi szívós, kocsonyás nyálkát tartalmazott; — hogy ez lázas mozgalmak (38 — 39° C.) nélkül le nem folyhatott, s hogy ehez részint a lázzal, részint a mindannyiszor alkalmazásba vett chloroformmal oki viszonyba hozható étvágytalanság és a hólyagot folyvást ingerlő szúrós kőtörmelék okozta gyakori hugyozási inger miatt még álmatlanság is járult; végre hogy ezen zavaroknak, melyek különben nem bírnának valami nagyobb pathologiai fontossággal, többszöri ismétlődése, s a kórlefolyásnak ebből eredeti hosszadalmassága mindazonáltal a beteg organismusának ellenállási képességét kemény próbára tette, az szinte magától értetődik. Bár nyolc hét alatt kövétől megszabadult ugyan, s egészségesen tért