Gyógyászat, 1883 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1883-06-30 / 26. szám
-«, 438 -é pedig az életben máskép áll a dolog. Kórházban a próbapunctiótól nem igen riadnak vissza, de ha a privát-praxisban vagy az orvos személyén kellene végezni, akkor már máskép gondolkoznak, s ezen tény már maga óvatosságra inthet a próbapunctio túlságos és meggondolás nélkül való alkalmazása ellen. És azután, csakugyan veszélytelen a megszűrés? És csakugyan mi kár sem háramlik abból, ha a májat, lépet, vesét akarattal megszűrjük ? Nem szól arról, hogy a műszerrel fertőzni lehet, nem arról, hogy már sok a próbapunctjo után kellemetlenségeket láttak, de saját gyakorlatából hoz fel eseteket, annak bizonyítására, hogy még oly finom tűvel sem veszélytelen a szerveket megszűrni. Az Augusta-hospital megnyílta alkalmával 40 éves orosz tisztet vettek fel, kinek nagy mája, s erős sárgasága volt. A máj felületén több helyi hullámzást észleltek. Echinococcusnak tartották a bajt. Orvosi tanácskozás után próbapunctlót végeztek finom, meghosszabbított Pravaz-fecskendővel. Gyengén sárgás folyadékot húztak ki, melyben kevés a fehérnye, de echinococcusnak nyoma sincs. A próbacsapolás nem bizonyított, de nem is cáfolt. Más helyt végeztek csapolást, csakis vér jött, a canule eltávolíttatott, s jéghólyagot alkalmaztak a szúrás helyére. Néhány órára a műtét után fájdalmak lépnek fel a hasban, gyengeség, collapsus lép föl, s 18 óra múlva meghal a beteg. Boncoláskor sok vérömlenyt leltek a hasürben, mely a májból eredt, mert a szúrás helye össze nem volt tapadva, abból nyomásra most is vér jött elő. A hashártyán a láb első jelei mutatkoztak. A máj roppant nagy, s benne számos tömlősdag, s ezek az epeutak tömlőszerű kitágulásai. Némely tömlő almanagy, tartalmuk halványsárga folyadék. A kitágulást olaszdiónyi rákcsomó idézte elő, mely az epehólyag felső részéből kiindulva, a ductus hepaticust csaknem teljesen elzárta. Az első punctio hegét alig lehetett fellelni, s ily tömlőben végződött, a másik szúrás helyét ily cysta helyéig követni lehetett, s attól 7з cím. távol végződött. Ezen eset óta a májat kisérletkép soha sem szúrta meg. Már évekkel ezelőtt közöltünk e szerzőtől egy értekezést (1876.), mely meteorismus alkalmával igénybe vett bélcsapolásról szólt. A csapolással sok lég és hig bélsáv ürült ki a hasürbe, s a bél szétrepedt, miből kitűnik, ha nem is történik ily eset mindenkor, de ha megtörténik, gyorsan bevégzi az egyén életét, tehát igen veszélyes. A tüdő punctiójáról, melyet aspiratióval kötöttek össze, igen kevés saját megfigyelése van, mert az ő beleegyezésével ezt nem tették, de jutott oly betegekhez, melyeken a műtétet végezték. Kettő minden kár nélkül kiáltotta a műtétet, s eltávozott a kórházból, a harmadik azonban boncolatra került. Hagymázban szenvedő egyén baja harmadik hetében súlyos tüdőbajt kapott. Az absolut tompulat, légzéshiány elhitette, hogy két oldali mellhártyaizzadmány van jelen. Az élet oly nagy fokban forgott veszélyben, hogy valamit mérhettek, tehát próbapunctio végzésére határozták magukat. Mindkét oldalról csak pár csep vér ürült ki, mire a szúrás sebét bezárták. A punctio után Fr. azonnal látta a beteget: légszomj nagy,kezdődtek szertorok. Pneumothorax nem volt jelen. Sloncolatkor: mindkét tüdő alsó lebenyén splenisatio, s a pleuratrben fris vérömlenyek, baloldalt fél, jobboldalt egy liternyi, s a szúrt, még be nem záródott, tüdősebekből eredők. Ezen példákból láthatni, hogy a szervek megszúrása épen nem veszélytelen eljárás, s hogy a tüdő szövetének punctiója után is igen súlyos következmények fordulnak elő. S ha szervet nem is sértenénk, ha az eszközzel nem