Gyógyászat, 1887 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1887-09-11 / 37. szám
lagok alatt fut, bizonyára senkinek sem fog eszébe jutni az inhüvely oly terjedelemben való behasítása, hogy ezen szalagok is átmetszessenek. Igen hosszú sebzés az inhüvelyen sem végzendő, mivel a csekély táplálkozás miatt gyakran rész egyesülés jön létre. Madelung az inhüvely behasítása helyett a visszahúzódott invég fölött tesz metszést, s az inhüvelyt ép annyira hasítja be, hogy az in végét kihúzhassa, s ha ez sikerült, fonalat húz át rajta s finom, füllel biró kutató segítségével az inhüvely csatornáján át a sebbe hozza, s a periphericus véggel egyesíti. Fő, minél kisebb seb ejtése az inhüvelyen, s alkalmazva a fennemlített keresési methodusokat úgy a központi, mint esetleg a környezeti visszahúzódott invég előtüntetése czéljából, az sikerülni is fog. S ha ez sikerült, végezhetjük az egyesítést. Az egyesítés módjai is különfélék; egyes műtők ízlése szerint a varró anyag is más és más, így J. Witzel a Hagedorn-tűkhöz hasonló s a sublimal catgut-tőt használ. A másik az inrostokkal paralel végez varratot, hosszirányú varrat, s pontosan összehozván az invégeket, egyszerű,tiszta, jó élű sebészi tűvel, tiszta selyem, vagy sublimat-catgut-tal szép eredményt ér el. Mosetig a chromsavas catgut-tőt ajánlja, állítása szerint ez később szívódna fel, Notta ezüst sodronynyal var stb. Hueter az invégeket egymásra viszi, juxtapositio, állítván, hogy az in sebfelülete sokkal edényszegényebb, mint az int borító peritendineum. — Ez edény dúsabb, s így biztos a prima intentio. 1—2 mm. a rövidülés, de az szerinte nem baj. Mosetig haránt irányban futó varratot végez. Állítása szerint az in megfeszülésénél ezen varrat nem szakadhat el oly hamar, mint az in hosszirányával párhuzamosan futó stb. Látjuk ezekből, hogy az invarratnál kiki ízlése szerint választhat. Az I-ső sebészeti kórodán rövid idő alatt általam öt esetben végeztetett primár invarrat teljes sikerei, négy esetben a sebzés elsődleges összeforradás útján gyógyult, s egy esetben járult pár napig tartó genyedés a sebhez anélkül azonban, hogy az egyesített in szétvált volna. Mi egyszerű, jó élű, tiszta sebészi tűt használunk s sublimal catgut-tot. Mind az öt esetben hosszirányú, négy esetben szücsvarrat, egy esetben csomós varrat lett végezve, átszakadás nem történt. Hueter juxtapositiós methodusát nem alkalmazzuk, hanem teljes appositiót hozunk létre. Legtöbbször 1—3 varratot alkalmazunk, s ez az in vastagságától függ. Sok varrat az edények összenyomása által az in táplálását akadályozza, sőt meg is szünteti, s így az in elhalását, következményeivel együtt okozza. Hacsak lehet, felelkező invégeket egyesítsünk, de ha véletlenül összetévesztés történik az egy csoportba tartozó izominak között, nem nagy baj, mert tapasztalati tény, hogy ily esetekben idővel teljesen megfelelő mozgás jött létre. Nagy gond fordítandó a rögzítésre. Mind az öt esetben czélszerűen alakított kemény papír sint alkalmaztam, mull s flanel pólyával. A kemény kötést nem alkalmazzuk, mivel a seb nehezen hozzáférhető, s már a kötés levétele is sok bajjal jár. Czélszerű és tartós elhelyezést fennemlitett papirsinnel mind az öt esetben elértünk, s ha complicatio nem társul a sebzéshez, 3 hétig a kötést nem változtatjuk. Ha papirsin nem áll rendelkezésünkre, úgy fasint is használhatunk. Eseteim következők: 1. T. P. 18 éves r. k. cseléd, lak. Budapest, felv. 1887 febr. 23-ikán. Ambulanter jelentkezett febr. 21-én következő jelen állapottal: a jobb kéz dorsalis részén a harmadik ujj kézközép ujjperczi ízülete felett egy 2 cm. hosszú, 3 mm. széles, haránt irányban futó, éles szélű folytonosság megszakítás. A harmadik ujj feszítése lehetetlen; feszítőin a haránt irányban teljesen átmetszetett, ízület meg lett nyitva. A sértés üveggel történt. A seb l°/6-os tiszta konyhasós vízzel — vérzés csillapítása szempontjából oda helyezett sok pókhálótól — szorgosan meg lett tisztítva. Feszitett helyzetbeni tartásra s lenyomásra a központi inrég csakhamar előtűnt, három öltéssel 1 sz. sublimat catgut-tel szücsvarrat lett végezve, a bőrseb szűcsvarrattal egyesittetett. 14 százalékos salicylsavas jute tétetett a sebre, s papír sínen erős feszítésben a kéz rögzítve lett. A sérült haza ment, otthon dolgoznia kellett, két nap múlva jelentkezett, s panasza miatt a kötés le lett véve. Ekkor a kéz dorsalis része sob tüneteit mutatta, bőrvarrat szétválasztatott, s a sebből kevés geny volt kinyomható. Este a hő 38-2°, 24-én reggel 38°, este 38°. Kötés ujjitás. 26-étől mindvégig láztalan. Márczius 20-dikán a kötés levétetett. 23-án gyógyulva elbocsáttatott. Kendéivé lett otthon meleg fürdő; massagera bejárt. Ápril 30-ára teljesen visszanyerő az ujj mozgását. 2. B. J. 19 éves r. k. lakatos, lak. Budapesten, felv. 1887 junius 13-ikán. A bal kéz hüvelykujjának dorsalis részén a kézközép kéztői ízülettől kiinduló s a kézközép ujjperczi ízület felé haladó 4 cm. hosszú, b cm. széles, éles szélű folytonosság megszakítás. A hüvelykujj rövid feszitő izmának ma haránt irányban folytonosságában meg van szakítva. A csonton kis terjedelemben érdes felület található. A 8 és 9-ik borda közt jobb bimbó vonalban 1 cm. hosszú, fa cm.széles, 2 cm. mély seb. A sérülés verekedés közben késsel ejtetett. Két szűcsvarrattal az in egyesíttetett, erős feszítésben a hüvelykujj rögzítve lett. Junius 24-én saját kívánságára elbocsáttatott. A seb per primum gyógyult, az ujj teljesen működésre képes. 3. B. S. 31 éves rk. mozdonyvezető, lak. Budapest, felv. 1887 julius 2-dikán, következő jelen állapottal. A bal kézteszület hajlító részén a musculus flexor carpi radialis inától kiinduló, haránt irányban futó 3 m 5 cm. hosszú, 2 cm. széles, éles, helyenként szaggatott szélű folytonosság megszakítás, melyből kékes vörös vér szivárog. Az orsói kéztő hajlítóizom ina haránt irányban folytonosságában teljesen, s az in környi vége egy helyen felényire megvan szakítva. A sebzést öngyilkossági szándékból ejtette. 1%-os konyhasós tiszta vizzeli kimosás s vérzés elállítása után a központi, magasan visszahúzódott invéget iparkodtam előtüntetni, mi az igen nyugtalan, ellenszegülő patiensnél csakis az inhüvely behasítása után sikerült, 3 cmnyire tágítottam a visszahúzódott in mentén a sebet, s sikerült egy kis horgot beakasztani az inba; az in előtüntetése ezután már könnyen ment. Három catgut-csomós varrattal egyesítem a két invéget, a környi in végén fennemlített sebrészt pedig két szűcsvarrattal, az inhüvelyt, s a bőrsebet szintén szűcsvarrattal egyesítettem, s erős hajlításban papírsínen a kezet rögzítettem. Hőemelkedés nem mutatkozott. Július 20-án a kötés levéte