Gyógyászat, 1887 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-09 / 41. szám

Huszonhetedik évfolyam. 41. SZ. Budapest, 1887 okt. 9. “ nvt\nvia film ss­a­n I Vili ANNA 1 Orvosnövendékek _ • bécsi­ utcza 3. felét fizetik'. AZ ORVOSTUDOMÁNY «*»»наз*. hazai és külföldi fejlődésének, különösen az orvosi gyakorlatnak közlönye. Lap tulajdonos: KOVÁCS JÓZSEF tanár. Szerkesztő-kiadó: SCHACHTER MIKSA tr. Főmunkatárs: SZÉNÁSY SÁNDOR tr A hólyaghurut kezelése: Szénásy Sándor tr. műtőor­vos. A hólyaghurut kezelésének kérdése is oly tér, melyen időről időre újabb nézetek és újabb elméletek merülnek fel, melyek azonban a gyakorlatban nem bizonyulván olyanok­nak, minőknek a reájuk halmozott dicsérések után látszanak, csakhamar feledésbe mennek. Alkaliák, adstringentiák, antisepticumok mind sorba próbáltattak és midőn a lele­ményesség a szerek feltalálása terén már-már kifogy, előáll a műtő­sebészet és egy új eljárást indítványoz, mely meg­nyitja a hólyagot azért, hogy könnyebben kiöblíthesse és hogy a boruló vizelet lefolyását megkönnyítse. Gátmetszés hólyaghurut kezelése czéljaiból, ez mindenesetre oly eszme, mely napjaink sokat cselekvő tevékenységének megfelel, de mely mégis ez idő szerint olyan, hogy bátran mondható, miszerint az orvosság rosszabb a betegségnél. Azon sokattevéssel szemben, melynek egyik érdekes symptomája ép az imént említett gázhólyagmetszés, az a kérdés : váljon valóban jogosult-e a hólyaghurutok kezelése terén azon kapkodás az újabb szerek után, és váljon való­ban oda kell e fokozni a hólyaghurut helybeli kezelésénél a beavatkozást, hogy abból véres műtét, gátmetszés váljék. A feleletet ezen kérdésre azon tapasztalatok alapján, melye­ket magam is Kovács tanár úr korodáján tettem, kísérlem ezúttal megadni. A hólyaghurutok kezelésének kérdése távolról sem oly komplicált, mint a­hogy ez az idevágó iro­dalomból látszik, ezen bántalom kezelése nem is igényli azon sok szerelést és azon nagy beavatkozást, melyet mint legújabb vívmányt e téren üdvözlünk. A hólyaghurut ke­zelése orvos és beteg részéről egyaránt leginkább csak értel­­mességet és türelmet igényel. És midőn azt bátorkodunk mondani, hogy ezen bánta­lom kezelése az orvos részéről is leginkább csak értelmes­­séget igényel, úgy ez talán felesleges figyelmeztetésnek lát­szik, de valósággal nem az. A hólyaghurut oly bántalom, melynél legtöbb esetben legjobb gyógyszer és legjobb orvos maga a természet. A hólyaghurut legtöbb esetben teljesen spontán is meggyógyul; ezt nem volna szabad feledni az orvosnak, ki a heveny hólyaghurutos beteggel áll szemben, és bár hiányoznak ez iránt a «pontos statisztikai adatok« kétséget nem szenved, hogy mielőtt az orvosok oly kiterjed­ten értettek a hólyaghurut locális kezeléséhez mint ma, mielőtt annyira elterjedt szokássá vált a hólyag kimosása», sokkal több heveny hólyaghurut gyógyult sokkal kevesebb gyógyítás mellett.­­ És valóban a hólyaghurut localis kezelése hólyagkimosások segítségével, a­mily üdvös és czélszerű vívmánynak tekinthető, ha kellő időben és kellő módon végeztetik, oly haszontalan nemcsak, de egyenesen káros akkor, ha alkalmazásánál csak a cselekvésvágy és nem a ratio vezérel.­­ És mert az, ki a hólyag­ kimosást rationálisan végzi, igen sok szerrel ér el ugyan olyan jó sikert, az pedig, kit csak a sablon és nem az adott eset speciális igényei vezetnek, a legkülönfélébb sze­rekkel sem megy semmire: ezen körülmény képezi okát annak, hogy a hólyaghurut ellen oly sokféle szer ajánlását tartják szükségesnek, de egyszersmind annak is, hogy az oly gyorsan közkedveltségre jutott hólyagkimosás is már­­már hitelét veszté és némelyeknek még oly­ kétségbeesett eljárás is tetszhetik, mint a gázhólyagmetszés. A hólyaghurut kezelése igen egyszerű, csak beavatkozá­sunk időszerűtlensége által nem szabad komplicálnunk. És így én nem is ígérhetem, hogy ez alkalommal új szert, új eljárást ajánljak, nem, én csak a kezelés mozzanatainak prácis körülírása által vélek jó szolgálatot tenni és támasz­kodva az egyetemi I. sebészi kórodán elért eredményekre nem a legújabb, de a legegyszerűbb és talán éppen ezért legjózanabb eljárást vélem ajánlhatni. Mi tévők vagyunk a heveny hólyaghuruttal szemben ? Mindenek előtt nem avatkozunk be helybelileg. Ez itt tör­vény, melynek követése azonos az orvosi eljárás egyik fő­irányelvével a «non nocere» szem előtt tartásával. Akár­­mily ok legyen is az, melyre a fájdalmassággal, gyakori vizelési ingerrel, zavaros vizelet ü­rülésével járó heveny hólyaghurut visszavezethető, akár klenorrheához szegődött, akár meghűlés után támadt, akár nagy mennyiségű sör ivása követte, minden esetben csak ne tegyünk semmit «helybelileg». A heveny hólyaghurut meggyógyul a mi tényleges be­avatkozásunk nélkül is, ha csak a beteg azon tanácsokat követi, melyekkel életmódját, étkezését, ruházkodását stb. megszabják. Kétségkívül legjótékonyabb hatású a hólyag­hurutra a test melegen tartása és a nyugalom. Néhány napi ágyban tartózkodás e két kívánalomnak leginkább felel meg, és az értelmes beteg, ki az ez irányban adott orvosi tanácsot követi, legjobb szerivel és legkönnyebben menekül meg az idült, lefolyásaiban oly makacs és kínzó bántalom­­tól. A langymeleg ülőfürdők és különösen az altestet bebur­

Next