Gyógyászat, 1887 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1887-10-09 / 41. szám
Huszonhetedik évfolyam. 41. SZ. Budapest, 1887 okt. 9. “ nvt\nvia film ssan I Vili ANNA 1 Orvosnövendékek _ • bécsi utcza 3. felét fizetik'. AZ ORVOSTUDOMÁNY «*»»наз*. hazai és külföldi fejlődésének, különösen az orvosi gyakorlatnak közlönye. Lap tulajdonos: KOVÁCS JÓZSEF tanár. Szerkesztő-kiadó: SCHACHTER MIKSA tr. Főmunkatárs: SZÉNÁSY SÁNDOR tr A hólyaghurut kezelése: Szénásy Sándor tr. műtőorvos. A hólyaghurut kezelésének kérdése is oly tér, melyen időről időre újabb nézetek és újabb elméletek merülnek fel, melyek azonban a gyakorlatban nem bizonyulván olyanoknak, minőknek a reájuk halmozott dicsérések után látszanak, csakhamar feledésbe mennek. Alkaliák, adstringentiák, antisepticumok mind sorba próbáltattak és midőn a leleményesség a szerek feltalálása terén már-már kifogy, előáll a műtősebészet és egy új eljárást indítványoz, mely megnyitja a hólyagot azért, hogy könnyebben kiöblíthesse és hogy a boruló vizelet lefolyását megkönnyítse. Gátmetszés hólyaghurut kezelése czéljaiból, ez mindenesetre oly eszme, mely napjaink sokat cselekvő tevékenységének megfelel, de mely mégis ez idő szerint olyan, hogy bátran mondható, miszerint az orvosság rosszabb a betegségnél. Azon sokattevéssel szemben, melynek egyik érdekes symptomája ép az imént említett gázhólyagmetszés, az a kérdés : váljon valóban jogosult-e a hólyaghurutok kezelése terén azon kapkodás az újabb szerek után, és váljon valóban oda kell e fokozni a hólyaghurut helybeli kezelésénél a beavatkozást, hogy abból véres műtét, gátmetszés váljék. A feleletet ezen kérdésre azon tapasztalatok alapján, melyeket magam is Kovács tanár úr korodáján tettem, kísérlem ezúttal megadni. A hólyaghurutok kezelésének kérdése távolról sem oly komplicált, mint ahogy ez az idevágó irodalomból látszik, ezen bántalom kezelése nem is igényli azon sok szerelést és azon nagy beavatkozást, melyet mint legújabb vívmányt e téren üdvözlünk. A hólyaghurut kezelése orvos és beteg részéről egyaránt leginkább csak értelmességet és türelmet igényel. És midőn azt bátorkodunk mondani, hogy ezen bántalom kezelése az orvos részéről is leginkább csak értelmességet igényel, úgy ez talán felesleges figyelmeztetésnek látszik, de valósággal nem az. A hólyaghurut oly bántalom, melynél legtöbb esetben legjobb gyógyszer és legjobb orvos maga a természet. A hólyaghurut legtöbb esetben teljesen spontán is meggyógyul; ezt nem volna szabad feledni az orvosnak, ki a heveny hólyaghurutos beteggel áll szemben, és bár hiányoznak ez iránt a «pontos statisztikai adatok« kétséget nem szenved, hogy mielőtt az orvosok oly kiterjedten értettek a hólyaghurut locális kezeléséhez mint ma, mielőtt annyira elterjedt szokássá vált a hólyag kimosása», sokkal több heveny hólyaghurut gyógyult sokkal kevesebb gyógyítás mellett. És valóban a hólyaghurut localis kezelése hólyagkimosások segítségével, amily üdvös és czélszerű vívmánynak tekinthető, ha kellő időben és kellő módon végeztetik, oly haszontalan nemcsak, de egyenesen káros akkor, ha alkalmazásánál csak a cselekvésvágy és nem a ratio vezérel. És mert az, ki a hólyag kimosást rationálisan végzi, igen sok szerrel ér el ugyan olyan jó sikert, az pedig, kit csak a sablon és nem az adott eset speciális igényei vezetnek, a legkülönfélébb szerekkel sem megy semmire: ezen körülmény képezi okát annak, hogy a hólyaghurut ellen oly sokféle szer ajánlását tartják szükségesnek, de egyszersmind annak is, hogy az oly gyorsan közkedveltségre jutott hólyagkimosás is mármár hitelét veszté és némelyeknek még oly kétségbeesett eljárás is tetszhetik, mint a gázhólyagmetszés. A hólyaghurut kezelése igen egyszerű, csak beavatkozásunk időszerűtlensége által nem szabad komplicálnunk. És így én nem is ígérhetem, hogy ez alkalommal új szert, új eljárást ajánljak, nem, én csak a kezelés mozzanatainak prácis körülírása által vélek jó szolgálatot tenni és támaszkodva az egyetemi I. sebészi kórodán elért eredményekre nem a legújabb, de a legegyszerűbb és talán éppen ezért legjózanabb eljárást vélem ajánlhatni. Mi tévők vagyunk a heveny hólyaghuruttal szemben ? Mindenek előtt nem avatkozunk be helybelileg. Ez itt törvény, melynek követése azonos az orvosi eljárás egyik főirányelvével a «non nocere» szem előtt tartásával. Akármily ok legyen is az, melyre a fájdalmassággal, gyakori vizelési ingerrel, zavaros vizelet ürülésével járó heveny hólyaghurut visszavezethető, akár klenorrheához szegődött, akár meghűlés után támadt, akár nagy mennyiségű sör ivása követte, minden esetben csak ne tegyünk semmit «helybelileg». A heveny hólyaghurut meggyógyul a mi tényleges beavatkozásunk nélkül is, ha csak a beteg azon tanácsokat követi, melyekkel életmódját, étkezését, ruházkodását stb. megszabják. Kétségkívül legjótékonyabb hatású a hólyaghurutra a test melegen tartása és a nyugalom. Néhány napi ágyban tartózkodás e két kívánalomnak leginkább felel meg, és az értelmes beteg, ki az ez irányban adott orvosi tanácsot követi, legjobb szerivel és legkönnyebben menekül meg az idült, lefolyásaiban oly makacs és kínzó bántalomtól. A langymeleg ülőfürdők és különösen az altestet bebur