Gyógyászat, 1891 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-08 / 45. szám

530 GYÓGYÁSZAT. Az első eset már jóformán lefolyt, mikor láttam, de a második kezdettől­ végig szemem előtt folyt le és pedig kö­vetkezőképpen. 1 /III. F. W. 44 éves. A beteg ismételten kötőhártyai hurutban szenvedett. A kötőhártya chronicus hurut képét mutatja. Jelenleg a hurut kissé exacerbalt, úgy, hogy a kötőhártyát 2 % lapsis-oldattal ecseteltük. 2/III. A conjunctiva bulbi et palpebrarum belöveltsége fokozódott, úgy szintén a nyálkás váladék is szapordott. 3/III. Ciliaris- és nagyfokú bulbaris injectió. A váladék mennyisége változatlan. 4/III. Nagymérvű ciliaris injectió, fénykerülés, fájdal­masság. A szaruhártya tiszta; a szivárványhártya nem mutat elváltozást, a pupilla azonban igen szűk. Ther.: Mérsékelten elsötétített szoba. Atropin-becsepeg­­tetés, lapis-ecsetelés. 5/III. A fájdalmasság, úgy­szintén a fénykerülés is, tovább tart; a láza az maximum kitágult. Közvetlen a cornea szélén és pedig alul és belül egy körülbelül 2 mm. átmérőjű, szürkés-sárga infiltratum mutatkozik, mely tovább haladva, — stricte a cornea kerületének megfelelő­­leg, — a következő napon (6/III.) a cornea peripheriájá­­nak majdnem felét ellepő szürkés-sárga övvé alakul. 7/II. A fénykerülés és fájdalom nem csökkent, az infil­tratum megállapodott. Ther.: Meleg borogatások, atropin-becsepegtetések, Ark­­­féle homlok-kenőcs, antipyrin. 8УШ. A beszüremkedés gyorsan terjed tovább és 9/III. majdnem a szaruhártya egész kerületét elfoglalja. 10/Ш. tehát 6 napra a baj kezdete után a beszüremke­dés a peripheriát teljesen körül fogja, úgy, hogy a szaru­hártya egész kerületének mentében egy körülbelül 2 mm. széles, szürkés-sárga sáv látható, mely felette hasonlít ge­­rontoxonhoz. A fájdalmak, bár egyenlő intensitásban tovább tartanak, és sem a fénykerülés, sem a ciliaris belöveltség nem csök­ken, a pupula mégis naponkénti egyszeri atropin-becsepeg­­tetés mellett ad maximum diktálva marad. 11/III—12/III. Az infiltratumot sűrűn lepik el véredé­nyek és a subjectiv tünetek apadnak. 15/Ш. Exacerbale fájdalmak között, a szaruhártya felső­­belső negyedében szorosan egymás mellett, három, gom­­bostű-hegynyi infiltratum lép fel; ezek fölött a cornea vál­tozatlan. 16/III—26/III. A subjectiv tünetek apadnak, a vascula­­rizált széli homály mindinkább halványabb lesz, a­meny­nyiben az edényzettség eltűnik.­­ Ez alatt a köralakú infiltratum porczellánszerű (kékes-fehér) küllemet mutat; a pontszerű szaruhártyas infiltratumok pedig teljesen fel­szívódnak és eltűnnek, a­nélkül, hogy kifekélyesedtek volna. Miután a secretió tovább tart, a lapis­ ecseteléseket foly­tatjuk. Végre, körülbelöl 4 hétre a baj kezdete után, az izgatási tünetek majdnem teljesen elmúlnak, úgy, hogy a beteget 28/1III. a következő státussal bocsátjuk el az osztályról: Conjunctivitis catarrh, chron. A szemteket kötőhártya csekély mértékben belövelt, ciliaris injectió nincs jelen. A pupilla középnagy. A szaruhártyán, a limbus közvetlen szomszédságában, egy körülbelül 2 mm. széles és a cornea egész kerületét körülfogó, porczellán szinűi sáv látható. A cornea más­különben teljesen változatlan, tiszta, átlát­szó és tükröző. A szivárványhártya rendes kinézésű, a szem tensiója normális, míg a betegség tartama alatt a szemteke talán valamivel puhább volt a­­ rendesnél. Én a keratitis marginálist, éppen úgy, mint Fuchs, tel­jesen önálló szaruhártya-megbetegedésnek tartom s egy­­átalában nem vagyok egy nézeten Arittal, a­ki azt a sclerá­­ról a corneára átterjedő folyamatnak állítja. Arit «kerato-scleritis» elnevezésének szerintem csak annyiban van jogosultsága, a­mennyiben az infiltratum a baj lezajlása után, egészen a sclera színezetét veszi fel, a­mi lényeges és jellegzetes a megbetegedésre nézve. E sze­rint talán a keratitis marginalis sclerosans elnevezés volna inkább a megfelelő. A köralakú széli infiltratum sohasem fejlődik vissza és sohasem tisztul fel más infiltrátumok módjára, hanem mindig a sclerához hasonló színben állandósul, éppen úgy, mint az olyan keratitiseknél, a­melyek scleritissel együtt lépnek fel. Bár mindkét eset a mellett szól, hogy a baj nem kompli­­cálódik szivárványhártya-gyuladással, a­mennyiben a leírt esetben is, a pupilla egyszeri atropin-becsepegtetés után kitágult és tágult is maradt és bár az iris szöveti szerkezete és színezete a betegség egész tartama alatt normális volt, mindannak daczára nem mondhatom (Fuchssal) azt, hogy a baj csekély subjectiv tünetekkel veszi kezdetét, sőt ellen­kezőleg úgy találtam, (mint Arit is), hogy a subjectiv tüne­tek, mint a fájdalom, fénykerülés és a ciliaris injectió is igen nagy fokú. Mindkét esetben chronicus kötőhártya­hurut állott fenn, a­mit szintén felemlítendőnek vélek. A keratitis marginalis sclerosans klinikai képét és lefo­lyását következően vázolnám. Nagymérvű ciliaris injectió, fénykerülés, fájdalmak és könyezés között, a szaruhártya szélén, közvetlenül a limbus szomszédságában egy sárgás-szürke, a peripheriával con­­centrikusan elhelyezett, kisebb-nagyobb homály, illetve beszüremkedés lép fel, (hasonló a sarló alakú catarrhalis fekélyhez), mely körülbelül 2 mm. átmérőjű és mely felett a szaruhártya epithelje változatlan marad. A beszüremkedés aránylag gyorsan tovább halad és a szaruhártya szélének kisebb, vagy nagyobb részét foglalja el, vagy pedig a szaruhártya egész kerületét körül fogja. Az infiltratum tovább haladása mellett a ciliaris injectió, a fájdalom és photophobia tovább tart, de azért a szivár­ványhártya nem vonatik bele a kóros folyamatba. A kifejlődött infiltratumot azután edények lepik el, melyek később eltűnnek. Ekkor az infiltratum helyén egy kékes-fehér 2 mm. átmérőjű sáv marad vissza, mely a gerontoxonhoz hasonlít, de tőle mégis abban különbözik, hogy, míg a gerontoxont egy kis, keskeny, átlátszó cornea­lis zóna választja el a sclerától, addig az infiltratum után fennmaradó homály egyenesen a sclerával határos. A megbetegedésnél egyéb cornealis változások nincse­nek jelen, néha azonban apró fekélyek, vagy infiltratumok mutatkoznak, melyek jó indulatúak, a­mennyiben sem nagy területet nem foglalnak el, sem a mélybe nem terjed­nek és végre is nyom nélkül eltűnnek. A baj rendesen hite­sebb egyéneknél lép fel és többnyire csak az egyik szemen. Eredete ismeretlen, bár mycoticus eredete, — sajátszerű terjedési módját tekintve, — nem lehetetlen.

Next