Gyógyászat, 1891 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-08 / 45. szám
530 GYÓGYÁSZAT. Az első eset már jóformán lefolyt, mikor láttam, de a második kezdettől végig szemem előtt folyt le és pedig következőképpen. 1 /III. F. W. 44 éves. A beteg ismételten kötőhártyai hurutban szenvedett. A kötőhártya chronicus hurut képét mutatja. Jelenleg a hurut kissé exacerbalt, úgy, hogy a kötőhártyát 2 % lapsis-oldattal ecseteltük. 2/III. A conjunctiva bulbi et palpebrarum belöveltsége fokozódott, úgy szintén a nyálkás váladék is szapordott. 3/III. Ciliaris- és nagyfokú bulbaris injectió. A váladék mennyisége változatlan. 4/III. Nagymérvű ciliaris injectió, fénykerülés, fájdalmasság. A szaruhártya tiszta; a szivárványhártya nem mutat elváltozást, a pupilla azonban igen szűk. Ther.: Mérsékelten elsötétített szoba. Atropin-becsepegtetés, lapis-ecsetelés. 5/III. A fájdalmasság, úgyszintén a fénykerülés is, tovább tart; a láza az maximum kitágult. Közvetlen a cornea szélén és pedig alul és belül egy körülbelül 2 mm. átmérőjű, szürkés-sárga infiltratum mutatkozik, mely tovább haladva, — stricte a cornea kerületének megfelelőleg, — a következő napon (6/III.) a cornea peripheriájának majdnem felét ellepő szürkés-sárga övvé alakul. 7/II. A fénykerülés és fájdalom nem csökkent, az infiltratum megállapodott. Ther.: Meleg borogatások, atropin-becsepegtetések, Arkféle homlok-kenőcs, antipyrin. 8УШ. A beszüremkedés gyorsan terjed tovább és 9/III. majdnem a szaruhártya egész kerületét elfoglalja. 10/Ш. tehát 6 napra a baj kezdete után a beszüremkedés a peripheriát teljesen körül fogja, úgy, hogy a szaruhártya egész kerületének mentében egy körülbelül 2 mm. széles, szürkés-sárga sáv látható, mely felette hasonlít gerontoxonhoz. A fájdalmak, bár egyenlő intensitásban tovább tartanak, és sem a fénykerülés, sem a ciliaris belöveltség nem csökken, a pupula mégis naponkénti egyszeri atropin-becsepegtetés mellett ad maximum diktálva marad. 11/III—12/III. Az infiltratumot sűrűn lepik el véredények és a subjectiv tünetek apadnak. 15/Ш. Exacerbale fájdalmak között, a szaruhártya felsőbelső negyedében szorosan egymás mellett, három, gombostű-hegynyi infiltratum lép fel; ezek fölött a cornea változatlan. 16/III—26/III. A subjectiv tünetek apadnak, a vascularizált széli homály mindinkább halványabb lesz, amenynyiben az edényzettség eltűnik. Ez alatt a köralakú infiltratum porczellánszerű (kékes-fehér) küllemet mutat; a pontszerű szaruhártyas infiltratumok pedig teljesen felszívódnak és eltűnnek, anélkül, hogy kifekélyesedtek volna. Miután a secretió tovább tart, a lapis ecseteléseket folytatjuk. Végre, körülbelöl 4 hétre a baj kezdete után, az izgatási tünetek majdnem teljesen elmúlnak, úgy, hogy a beteget 28/1III. a következő státussal bocsátjuk el az osztályról: Conjunctivitis catarrh, chron. A szemteket kötőhártya csekély mértékben belövelt, ciliaris injectió nincs jelen. A pupilla középnagy. A szaruhártyán, a limbus közvetlen szomszédságában, egy körülbelül 2 mm. széles és a cornea egész kerületét körülfogó, porczellán szinűi sáv látható. A cornea máskülönben teljesen változatlan, tiszta, átlátszó és tükröző. A szivárványhártya rendes kinézésű, a szem tensiója normális, míg a betegség tartama alatt a szemteke talán valamivel puhább volt a rendesnél. Én a keratitis marginálist, éppen úgy, mint Fuchs, teljesen önálló szaruhártya-megbetegedésnek tartom s egyátalában nem vagyok egy nézeten Arittal, aki azt a scleráról a corneára átterjedő folyamatnak állítja. Arit «kerato-scleritis» elnevezésének szerintem csak annyiban van jogosultsága, amennyiben az infiltratum a baj lezajlása után, egészen a sclera színezetét veszi fel, ami lényeges és jellegzetes a megbetegedésre nézve. E szerint talán a keratitis marginalis sclerosans elnevezés volna inkább a megfelelő. A köralakú széli infiltratum sohasem fejlődik vissza és sohasem tisztul fel más infiltrátumok módjára, hanem mindig a sclerához hasonló színben állandósul, éppen úgy, mint az olyan keratitiseknél, amelyek scleritissel együtt lépnek fel. Bár mindkét eset a mellett szól, hogy a baj nem komplicálódik szivárványhártya-gyuladással, amennyiben a leírt esetben is, a pupilla egyszeri atropin-becsepegtetés után kitágult és tágult is maradt és bár az iris szöveti szerkezete és színezete a betegség egész tartama alatt normális volt, mindannak daczára nem mondhatom (Fuchssal) azt, hogy a baj csekély subjectiv tünetekkel veszi kezdetét, sőt ellenkezőleg úgy találtam, (mint Arit is), hogy a subjectiv tünetek, mint a fájdalom, fénykerülés és a ciliaris injectió is igen nagy fokú. Mindkét esetben chronicus kötőhártyahurut állott fenn, amit szintén felemlítendőnek vélek. A keratitis marginalis sclerosans klinikai képét és lefolyását következően vázolnám. Nagymérvű ciliaris injectió, fénykerülés, fájdalmak és könyezés között, a szaruhártya szélén, közvetlenül a limbus szomszédságában egy sárgás-szürke, a peripheriával concentrikusan elhelyezett, kisebb-nagyobb homály, illetve beszüremkedés lép fel, (hasonló a sarló alakú catarrhalis fekélyhez), mely körülbelül 2 mm. átmérőjű és mely felett a szaruhártya epithelje változatlan marad. A beszüremkedés aránylag gyorsan tovább halad és a szaruhártya szélének kisebb, vagy nagyobb részét foglalja el, vagy pedig a szaruhártya egész kerületét körül fogja. Az infiltratum tovább haladása mellett a ciliaris injectió, a fájdalom és photophobia tovább tart, de azért a szivárványhártya nem vonatik bele a kóros folyamatba. A kifejlődött infiltratumot azután edények lepik el, melyek később eltűnnek. Ekkor az infiltratum helyén egy kékes-fehér 2 mm. átmérőjű sáv marad vissza, mely a gerontoxonhoz hasonlít, de tőle mégis abban különbözik, hogy, míg a gerontoxont egy kis, keskeny, átlátszó cornealis zóna választja el a sclerától, addig az infiltratum után fennmaradó homály egyenesen a sclerával határos. A megbetegedésnél egyéb cornealis változások nincsenek jelen, néha azonban apró fekélyek, vagy infiltratumok mutatkoznak, melyek jó indulatúak, amennyiben sem nagy területet nem foglalnak el, sem a mélybe nem terjednek és végre is nyom nélkül eltűnnek. A baj rendesen hitesebb egyéneknél lép fel és többnyire csak az egyik szemen. Eredete ismeretlen, bár mycoticus eredete, — sajátszerű terjedési módját tekintve, — nem lehetetlen.