Gyógyászat, 1892 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1892-10-09 / 41. szám
tubák és ovariumok gengyülemeit, melyek a kutatásra sokkal kedvezőbbek a vagina vagy canalis cervicalis váladékánál, mert a kórokozó fertőző csirok tiszta tenyészete gyanánt foghatók föl. Az idő rövidsége nem engedi meg, hogy felsoroljam az észlelések hosszú sorát, meg kell elégednem azzal, hogy az utolsó észlelők egyikének Wertheim docensnek érdekes tapasztalataira és összeállításaira hivatkozzam. Wertheim Jr. 26 pyosalpinx eset közül 16-szor kimutatta a gonococcust; mindannyiszor sikerült neki ezek tiszta tenyésztése, melyből egészséges férfi-urethrában typicus kankót, állatok hashártyáján peritonitist idézett elő s így Bummal szemben kísérletileg beigazolta a klinikus tapasztalatot, hogy a gonorrhoea átterjedhet a hashártyára is. Azonkívül Wertheim 9 búvár észlelte 116 esetet állított össze, melyekben 32-szer mutatták ki a gonococcust, 6-szor a streptococcus pyogenest, 1-szer a staphylococcus pyogenest, 4-szer ismeretlen bacteriumokat és saprophytákat, 1-szer a Pneumococcus Frankéit, 72-szer steril volt agény. A tapasztalás megtanított bennünket arra, hogy csekély azon esetek száma, hol fertőző bántalmak a vérkeringés útján indítják meg a női genitáliák lobos megbetegedéseit; szabály szerint ezek a nemi élet functióihoz kötvék, miből következik, hogy ha tehát a tuba lobos váladékában a kórokozó mikrobiumok különböző alakjait találjuk, valószínű, hogy ezek mindegyikének megfelel egy metritis alak is, minek bebizonyítása azonban vizsgálati módszereink kezdetlegességén ez időszerint hajótörést szenved. Az egyik feleség, a Neisser-féle gonococcus ki van azonban mutatva az urethrában, a méh, tuba és ovarium gengjében s így ezt, mint rendszeres megbetegedés okozóját tekinthetjük, az általa előidézett betegséget röviden a nők kankójának mondhatjuk. Meglehet, hogy valamikor abban a helyzetben leszünk, hogy ismerni fogjuk a tuba gengjében előforduló egyéb pathogén microbiumok okozta rendszeres megbetegedések klinikus kórképét is, s így elkülöníthetjük őket egymástól, jelenleg azonban, daczára egyes kísérleteknek, ezt nem tehetjük; meg kell elégednünk azzal, hogy a női genitaliák infectiosus bántalmait 2 csoportra osszuk, gonorrhoicus és nem gonorrhoicusra; utóbbit egyszóval catarrhalisnak is mondhatjuk, s értjük alatta az összes, egymástól klinire meg nem különböztethető infectiosus alakokat. Wertheim összeállításának fenti adatai szerint a pyosalpinxben leggyakrabban a gonococcus mutatható ki, jeléül annak,hogy a gonorrhoea lbr leginkább ascendáló jelleggel; de mivel a tuba gengjében egyéb pathogen microorganismusok is kimutathatók, ez a mellett szól, hogy ezen ascendáló lábfolyamat nem csupán a gonorrhoea sajátsága. Azon tény, hogy fenti adatok szerint 72-szer steril volt a geny, ellentétben látszik állani azzal, hogy «ubi pus, ibi infectio». Részletezve azonban az adatokat, kiderül, hogy a többi szerző 72%-ával szemben Wertheim csupán 22°/oban talált steril genyet, s így feltehető, hogy a negatív eredmény oka a technikai eljárásokban rejlik. Szembetűnő az is, hogy Wertheim esetei inkább hevenyek voltak, s így fölvehető az is, hogy e microbiumok a szervezettel szemben nem mutatnak egyenlő ellenálló képességet, idővel elpusztulnak. Hisz látjuk egész sorát a gyermekágyi metritiseknek, melyek hosszabb-rövidebb idő múlva, daczára exspectatív eljárásainknak, teljesen meggyógyulnak. Mint tapasztalati tényt tehát csupán annyit állíthatunk, hogy azon lábfolyamatok között, melyek egészen a tuba- és ovariumig fölterjednek, leggyakoribb a gonorrhoea, — de evvel nem mondtuk még azt, hogy ugyanez állana az izolált alakokra, a metritisekre is! Sőt a priori fölvehető, hogy a két főalak, a gonorrhoeas és puerperalis egymáshoz való viszonya vidékenkint is változó, a bujakóros megbetegedések elterjedtségétől és a bábaviszonyok állapotától függő. Azon infectiosus esetek száma, melyek egyéb forrásra vezethetők vissza, igen csekély. Nincsen ugyanis semmi okunk sem fölvetni, hogy volnának a női genitáliáknak nem infectióból eredő lobos bántalmai is. Sokszor szoktak hivatkozni a virgok metritisére, mintha ezen esetekben a fertőzés ki volna zárható; azonban már Schröder utalt arra, hogy ha nem is szerepelnek e korban a coitus és ennek következményei, de lehetővé teszi az infectiót az onania. Vannak azonban a metritisnek typicus alakjai, melyeknél a fertőzés, mint közvetetlen kórok föl nem vehető: ilyen az Olshausen-féle endometritis fungosa, — s általában a metritis post abortum, — de tekintve ezen alakok változó szövettani és klinikus képeit, legközelebb fekvő annak fölvétele, hogy e bántalmak egy már fönnálló catarrhalis vagy kankós lobos folyamatnak a terhesség által megzavart alakjai, minden valószínűség szerint a metritis már fennállott a terhesség előtt is, sőt az abortusnak okozója volt. Ilyen szövődött alaknak tekinthetjük a m. atrophicanst is, mely a climaxhoz szokott csatlakozni. Legnehezebb értelmezni a m. exfoliativát, annál is inkább, mert ez a legkevésbé ismert alak. Szöveti vizsgálata a láb mellett szól. Mindezen és egyéb alakok megvitatásánál nagy nehézségeket okoz az, hogy nem ismerjük amaz elváltozásokat, miket az onania s a venericus excessusok okoznak. Meg vagyok győződve, hogy az infectióra vissza nem vezethető alakok, dysmenorrhoicus processusok, ovaralgiák, melyek ma mind a lob gyanújával szerepelnek, idővel különálló kórképet fognak alkotni. Az egyszerű hypersemia ugyanazon klinikus tüneteket okozhatja, mint a lob s ezért a méh deviatiói is szerepelhetnek a metritis gyanújával, de ezen metritiseket megszünteti egy sikerült repositio; kétségtelen azonban, hogy deviált méhben is előjöhet az infectio minden alakja, de ekkor már nem a deviatio a lob kóroka. Nagyon problematikus értékű azon fölfogás is, hogy rossz táplálkozás is okozhatna metritist. Mindezek alapján a női ivarszervek lábos bántalmainak osztályozására a gyakorlat igényeit kielégítőnek az setiologicus alapot ismertük meg, és úgy találtuk, hogy mindinkább erősbödik az a felfogás, mely szerint mindeme bántalmak infectio eredményei volnának. Ez infectio azonban nem minden alakra bizonyítható rá, s e szerint két főcsoportot állíthatunk föl.