Gyógyászat, 1893 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1893-03-26 / 13. szám
146 GYÓGYÁSZAT, haránt redők képződése mellett lapos emelkedések kezdtek a mélyből a kötőhártya felszínére emelkedni. Néhány hét múlva a trachomás szembetegség teljes képe fejlődött ki a gyermek mindkét szemén. E tanulságos esetben az infectionak egész lánczolatát észleltem ; a férfi urethrai gonorrhoeája inficiálta a nő genitaliáit; a nő genitaliáinak vírusával inficiálta balszemét, melyen az ismert gonorrhoicus gyuladás tört ki; az acut tünetek elmúltával e szemen kifejlődött a trachoma és pedig erős granulák képződésével. A balszem váladéka, mely legelőször gonorrhoeájából fejlődött, trachomát idézett elő a jobb szemen. A teljesen ép szemmel született gyermek szemei két éves korig immunisak voltak az anya szemeiből jött trachoma-infectio ellen. Mert, hogy az anya behozta gyermeke szemeibe az ő trachomás szemeinek váladékát, az bizonyos; nemcsak egy törülközőt, hanem gyakran ugyanazt a vizet használták a mosdáshoz. A gyermeknek két éves korában igen makacs hurut képződött a szemein, valószínűleg mint előhirdetője a trachomának, mely be is következett azon korban, melyben a conjunctiva adenoid rétege eléggé kifejlődött és alkalmas talajt képezett a trachomás processus lefolyására. Ezen eset észlelése után teljes bizonyossággal állítom, hogy úgy a szem, mint a genitáliák gonorrhoicus váladéka a kötőhártyán trachomás betegséget okozhat. II. eset. Tíz éves fiúnak atyja nagyon korán elhalt; anyja arthritis deformansban szenved. A fiú bal corneája közepén 1889-ben genyes infiltrátió támadt; ez ellen orvosolták mások. Mindkét szemének kötőhártyáján elég nagy és számos kocsonyás csomóval trachomás betegség volt, s emiatt sem az árvaházba, sem az iskolába nem vették fel. Az anya állítása szerint a fiú, számos testvére és maga az anya is, egy mosdótálban mosdottak, egy törülközőben törülköztek, még abban az időben is, mikor a fiú szemei nagyon gyuladásosak és váladékosak voltak. A mai napig a család egy tagja sem kapta el a trachomás szembetegséget. A fiúcskának nyakán, de más helyein is duzzadtak a mirigyei, időnkint orra és felső ajka is megduzzad, szóval görvély tünetei jelentkeznek rajta. Ilyen eredésűek a beteg kötőhártya-csomói is, és ennek, trachomának váladéka, átvive más egyénre, tehát per contactum nem ragályozó. III. eset. Huszonhárom éves férfi bal szemének felső kötőhártyáján sajátságos kiemelkedések, csomók csoportja volt. Több csomó mintegy összetorlódva feküdt egymás mellett; laposak, kisebbek, nagyobbak, sárgák és áttetszők voltak s oly módon emelkedtek ki a kötőhártyából, mint a földből kibúvó gombák. Én is, mint előttem mások, argentum nitricummal ecseteltem, sőt cuprum sulfuricum jegeczczel kentem a beteg kötőhártyát. A csomók semmit sem változtak. Egy alkalommal betegem gondosan őrzött tenyerén psoriasist vettem észre; vizsgálásnál a kéz más területein is, de különösen a körmök szomszédságában hasonló kiütéseket találtam. Három grammos higanykenőccsel rendszeres bedörzsölő orvoslást rendeltem. Legnagyobb meglepetésemre nemcsak a psoriasis csökkent, hanem a kötőhártya csomói is rohamosan kisebbedtek. Elhagytam a szemnek minden helyi kezelését, a csomók mégis rohamosan fogytak. Tíz kenés után a psoriasis teljesen eltűnt, de a hal szem kötőhártyájának csomói még részben megvoltak. A beteg a bedörzsölést folytatni nem akarta, annak félbeszakítása óta a csomók ismét változatlanok maradtak; újból felvettem az argentum nitricummal való ecsetelést, semmi haszna sem volt. Ekkor ismételt felszólításomra a beteg újra megkezdte a higanykenéseket, erre a csomók rohamosan fogytak és tíz kenés után eltűntek. Most megvallotta a beteg, hogy luese volt penisén. Kétségtelen, hogy ezen esetben a kötőhártya trachomacsomóit lues okozta. A felsorolt esetekből is látható, hogy a trachoma csak egy symptomát és nem diagnosist jelöl, mert az első esetben a kötőhártya trachomáját gonorrhoicus virus, a másodikban a másra át nem vihető trachomás szembajt scrophulosis okozta, a harmadik esetben pedig a trachomát lues vírusa idézte elő. A Highmar-üreg átvilágításának módosítása. Neumann M. József tr. gégeorvostól. Nem kívánok e helyen részletesebben azon kérdéssel foglalkozni, hogy a felső állcsont-üreg átvilágításának mily mértékben lehet diagnostikai fontosságot tulajdonítani; csak azon tényre reflektálok, hogy ezen üreg átvilágítása egyike a legérdekesebb tüneményeknek és hogy a legtöbb szerző az átvilágításnak értékét, mint a mely a többi diagnostikai tünetek keretében hasznos támpontokat nyújthat, elismeri. A berlini orvosi congressus alkalmával (1890) felmerült discussioban Wohsen K. (Frankfurt) 22 esetre hivatkozik, melyeknél átvilágított és melyeknél a megbetegedett oldalon az arczfél sötét maradt, míg a másik a fényt átbocsátotta. Heryng szintén dicséri az átvilágítás értékét. Scheck kiemeli, hogy absolute biztos támpontot nem nyújt ugyan, de azért hasznos segédeszköz az átvilágítás. Ami az átvilágítás diagnostikai értékét negatív értelemben illeti, részemről némi fentartással csatlakozom Vohsen véleményéhez, hogy t. i. azon esetben, ha valamely arczüreg a fényt jól átbocsátja, abban genyes folyamat kizárható , ami mindenesetre becses támpont oly esetekben, hol egyes tünetek az illető arczüreg genyes lábjára utalnak. De ezen utóbbi állításnak is ellentmond Ziem (Danzig), aki úgy találta, hogy kevés geny lehet az arczüregben, és ez a fényt mégis jól bocsáthatja át, tehát absolut biztosságot még negatív értelemben sem nyújt a kórismére vonatkozólag. Mivel e kérdéssel kísérleti úton foglalkoztam, más alkalommal szabadjon rátérnem, jelenleg az átvilágításnak egy látszólag csekély, de eredményeiben fontos módosítását akarom ismertetni. Az átvilágítás tudvalevőleg egy 8—10 Volt-fényes kis villamos lámpával történik, mely a Heryng-féle készülékben nyelvlapocz fölé erősítve tétetik a szájba; az illető egyén száját becsukja és most a teljesen elsötétített szobában vizsgáljuk az arcz bőrén átszivárgó fényt. A Highmar-üregre nézve mindjárt zavaró az, hogy a legtöbb fény a buccalis felbőrön sugárzik át; jó rész sugárzik ki a szemekből is, míg a járomcsontok helye sötét hidat képvisel. A járomcsontok fölött, tehát a szemgödör alsó széle alatt kisugárzó fény az, melyet a Highmor - üreg bocsát keresztül. Egyoldalú megbetegedésnél tehát a megfelelő arcfélen a járomcsont felett-különben háromszögletű alakban feltűnő világos terület-sötét marad, míg a másik arczfélen világos. Mivelhogy a pupillákból is szokott kisugározni a fény, ugyanazon oldalon a pupilla is sötét maradhat. E jelenség természetesen csak annyit jelent,