Gyógyászat, 1893 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1893-03-26 / 13. szám

146 GYÓGYÁSZAT, haránt redők képződése mellett lapos emelkedések kezdtek a mélyből a kötőhártya felszínére emelkedni. Néhány hét múlva a trachomás szembetegség teljes képe fejlődött ki a gyermek mindkét szemén. E tanulságos esetben az infectionak egész lánczolatát ész­leltem ; a férfi urethrai gonorrhoeája inficiálta a nő genitaliáit; a nő genitaliáinak vírusával inficiálta balszemét, melyen az ismert gonorrhoicus gyuladás tört ki; az acut tünetek elmúltával e szemen kifejlődött a trachoma és pedig erős gra­­nulák képződésével. A balszem váladéka, mely legelőször gonorrhoeájából fejlődött, trachomát idézett elő a jobb sze­men. A teljesen ép szemmel született gyermek szemei két éves korig immunisak voltak az anya szemeiből jött tra­­choma-infectio ellen. Mert, hogy az anya behozta gyermeke szemeibe az ő trachomás szemeinek váladékát, az bizonyos; nemcsak egy törülközőt, hanem gyakran ugyanazt a vizet használták a mosdáshoz. A gyermeknek két éves korában igen makacs hurut képződött a szemein, valószínűleg mint előhirdetője a trachomának, mely be is következett azon korban, melyben a conjunctiva adenoid rétege eléggé kifej­lődött és alkalmas talajt képezett a trachomás processus lefolyására. Ezen eset észlelése után teljes bizonyossággal állítom, hogy úgy a szem, mint a genitáliák gonorrhoicus váladéka a kötőhártyán trachomás betegséget okozhat. II. eset. Tíz éves fiúnak atyja nagyon korán elhalt; anyja arthritis deformansban szenved. A fiú bal corneája­­ közepén 1889-ben genyes infiltrátió támadt; ez ellen orvo­­­­solták mások. Mindkét szemének kötőhártyáján elég nagy és számos kocsonyás csomóval trachomás betegség volt, s e­miatt sem az árvaházba, sem az iskolába nem vették fel. Az anya állítása szerint a fiú, számos testvére és maga az anya is, egy mosdótálban mosdottak, egy törülközőben törülköztek, még abban az időben is, mikor a fiú szemei nagyon gyuladásosak és váladékosak voltak. A mai napig a család egy tagja sem kapta el a trachomás szembeteg­séget. A fiúcskának nyakán, de más helyein is duzzadtak a mirigyei, időnkint orra és felső ajka is megduzzad, szó­val görvély tünetei jelentkeznek rajta. Ilyen eredésűek a beteg kötőhártya-csomói is, és ennek, trachomának vála­déka, átvive más egyénre, tehát per contactum nem ragá­­lyozó. III. eset. Huszonhárom éves férfi bal szemének felső kötőhártyáján sajátságos kiemelkedések, csomók csoportja volt. Több csomó mintegy összetorlódva feküdt egymás mellett; laposak, kisebbek, nagyobbak, sárgák és áttetszők voltak s oly módon emelkedtek ki a kötőhártyából, mint a földből kibúvó gombák. Én is, mint előttem mások, argen­tum nitricummal ecseteltem, sőt cuprum sulfuricum jegecz­­czel kentem a beteg kötőhártyát. A csomók semmit sem változtak. Egy alkalommal betegem gondosan őrzött tenyerén psoriasist vettem észre; vizsgálásnál a kéz más területein is, de különösen a körmök szomszédságában hasonló kiütéseket találtam. Három grammos higany­­kenőc­csel rendszeres bedörzsölő orvoslást rendeltem. Legnagyobb meglepetésemre nemcsak a psoriasis csökkent, hanem a kötőhártya csomói is rohamosan kisebbedtek. Elhagytam a szemnek minden helyi kezelését, a csomók mégis rohamosan fogytak. Tíz kenés után a psoriasis tel­jesen eltűnt, de a hal szem kötőhártyájának csomói még részben megvoltak. A beteg a bedörzsölést folytatni nem akarta, annak félbeszakítása óta a csomók ismét változat­lanok maradtak; újból felvettem az argentum nitricummal való ecsetelést, semmi haszna sem volt. Ekkor ismételt felszólításomra a beteg újra megkezdte a higany­kenéseket, erre a csomók rohamosan fogytak és tíz kenés után eltűn­tek. Most megvallotta a beteg, hogy luese volt penisén. Kétségtelen, hogy ezen esetben a kötőhártya trachoma­csomóit lues okozta. A felsorolt esetekből is látható, hogy a trachoma csak egy symptomát és nem diagnosist jelöl, mert az első esetben a kötőhártya trachomáját gonorrhoicus virus, a másodikban a másra át nem vihető trachomás szembajt scrophulosis okozta, a harmadik esetben pedig a trachomát lues vírusa idézte elő. A Highmar-üreg átvilágításának módosítása. Neumann M. József tr. gégeorvostól. Nem kívánok e helyen részletesebben azon kérdéssel fog­lalkozni, hogy a felső állcsont-üreg átvilágításának mily mértékben lehet diagnostikai fontosságot tulajdonítani; csak azon tényre reflektálok, hogy ezen üreg átvilágítása egyike a legérdekesebb tüneményeknek és hogy a legtöbb szerző az átvilágításnak értékét, mint a mely a többi dia­gnostikai tünetek keretében hasznos támpontokat nyújthat, elismeri. A berlini orvosi congressus alkalmával (1890) fel­merült discussioban Wohsen K. (Frankfurt) 22 esetre hivat­kozik, melyeknél átvilágított és melyeknél a megbetegedett oldalon az arczfél sötét maradt, míg a másik a fényt átbocsá­­totta. Heryng szintén dicséri az átvilágítás értékét. Scheck kiemeli, hogy absolute biztos támpontot nem nyújt ugyan, de azért hasznos segédeszköz az átvilágítás. A­mi az átvilágítás diagnostikai értékét negatív érte­lemben illeti, részemről némi fentartással csatlakozom Voh­sen véleményéhez, hogy t. i. azon esetben, ha valamely arczüreg a fényt jól átbocsátja, abban genyes folyamat ki­zárható , a­mi mindenesetre becses támpont oly esetekben, hol egyes tünetek az illető arczüreg genyes lábjára utalnak. De ezen utóbbi állításnak is ellentmond Ziem (Danzig), a­ki úgy találta, hogy kevés geny lehet az arczüregben, és ez a fényt mégis jól bocsáthatja át, tehát absolut biztosságot még negatív értelemben sem nyújt a kórismére vonatko­zólag. Mivel e kérdéssel kísérleti úton foglalkoztam, más al­kalommal szabadjon rátérnem, jelenleg az átvilágításnak egy látszólag csekély, de eredményeiben fontos módosítá­sát akarom ismertetni. Az átvilágítás tudvalevőleg egy 8—10 Volt-fényes kis villamos lámpával történik, mely a Heryng-féle készülék­ben nyelvlapocz fölé erősítve tétetik a szájba; az illető egyén száját becsukja és most a teljesen elsötétített szobá­ban vizsgáljuk az arcz bőrén átszivárgó fényt. A High­­mar-üregre nézve mindjárt zavaró az, hogy a legtöbb fény a buccalis felbőrön sugárzik át; jó rész sugárzik ki a sze­mekből is, míg a járomcsontok helye sötét hidat képvi­sel. A járomcsontok fölött, tehát a szemgödör alsó széle alatt kisugárzó fény az, melyet a Highmor - üreg bocsát keresztül. Egyoldalú megbetegedésnél tehát a megfelelő arc­félen a járomcsont felett-különben háromszögletű alakban­ feltűnő világos terület-sötét marad, míg a másik arczfélen világos. Mivelhogy a pupillákból is szokott ki­sugározni a fény, ugyanazon oldalon a pupilla is sötét maradhat. E jelenség természetesen csak annyit jelent,

Next