Gyógyászat, 1936 (76. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-05 / 1. szám
gyógyászat negyedévre 5.50 pengő egy hóra.. 2.A pengő egyes szám ára 60 fillér Orvosnövendékek az előfizetési ár felét és a portót (50 fillér) fizetik ELŐFIZETÉSEK és hirdetések a kiadóhivatalba VII., Kertész u.50. ul.em. intézendők. Tel. 356-92 1. szám * süi/JW‘3 ___ Hetvenhatodik évfolyam Postatakarékpénztár csekkszámla : 37.454.vollvs/vr AZ ORVOSTUDOMÁNY HAZAI ÉS KÜLFÖLDI FEJLŐDÉSÉNEK, KÜLÖNÖSEN AZ ORVOSI GYAKORLATNAK KÖZLÖNYES2, Budapest, 1936 január 5 KÉZIRATOK és a lapot érdeklő egyéb tudósítások Schächter Dezső dr. címére, Budapest VII., Kertész utca 50., II. em. intézendők. Telefonszám: 35—6—92 Megjelenik heten kint egyszer (vasárnap) Minden jog, különösen a lapban megjelenő közlemények sokszorosításának joga fenntartva FELELŐS SZERKESZTŐ: SCHÄCHTER DEZSŐ DR. * LAPKIADÓK: SCHÄCHTER MIKSA DR. ÖRÖKÖSEI TOVÁBBKÉPZŐ ELŐADÁSOK A chronikus vesebajok kezdeti tünetei írta: Barátit Jenő dr. egy elemi magántanár. Az idült vesebetegségek tünettanának tárgyalásánál külön választjuk a belgyógyász szempontjából elsősorban tekintetbe jövő kétoldali diffus haematogen vesebajokat az egyoldali,vagy u. n. sebészi vesemegbetegedésektől, mint amilyenek a vese daganatai, a vese tuberkulosisa, a vesekő, a hydronephrotikus megbetegedések, stb. A kétoldali diffus vesebajok csoportjában általában chronikus jellegűeknek azon vesebajokat tekintjük, amelyek rövidebb-hosszabb kezdeti stádium után nem gyógyultak meg, mint amilyenek a glomerulonephritisek ki nem gyógyult, vagy u. n. defectussal gyógyult alakjai; ez utóbbiek jelentőségére vonatkozólag hosszabb ideig bizonytalanságban maradhatunk. Ha a megbetegedés kezdetét nem ismerjük, gyakran nehéz eldönteni hypertoniával járó chronikus vesebajoknál, hogy meg nem gyógyult progrediáló nephritissel vagy eleve chronikus jellegű hypertoniás megbetegedéssel állunk-e szemben, amilyenek a nephrosklerosisok kórképei. Az ilyen vesebajok ugyanis mint secundaer nephrosklerosisok a chronikus nephritis végső stádiumait jelenthetik; kifejlődhetnek azonban a veseerek súlyos megbetegedésével kapcsolatban mint igen gyors lefolyású, csakhamar veseelégtelenséghez vezető malignus sklerosis kórképek. A lassúbb lefolyású benignus sklerosis képe pedig általános arteriosklerosis keretében, mint ennek részjelensége állhat fenn. Lehetséges, hogy bizonyos ismétlődő alimentáris ártalmak is lassú kifejlődéssel járó chronikus vesebaj képét idézhetik elő, így Newburgh aminosavak adagolásával, májetetéssel, nálunk Painz tyramin-adagolással tudott állatoknál nephrosklerosis képét mutató vesemegbetegedést előidézni. A chronikus vesebaj tünetei ebből érthetőleg igen változatosak lehetnek aszerint, hogy milyen kifejlődésű és lefolyása kórképpel állunk szemben. A kifejlődés módja szerint vegyük sorra az egyes kórképek kezdeti tüneteit. I. Az acut glomerulonephritis néhányhetes vagy hónapos fennállás után olyan viszonylag jobbindulatú chronikus alakba mehet át, amely a régebben parenchymatosus nephritisnek nevezett kórkép tüneteit mutatja. Az átmenet nem mindig egyenletes; sokszor recidivaszerűen jelentkezik a látszólag gyógyult nephritis fellobbanása bizonyos ártalmak vagy infectiók behatására. Ilyen esetekben a Volhard által pseudonephrosisnak nevezett vesebaj tünetei állhatnak előttünk, amelynek fő jellemvonása a víz- és sókiürítés zavara, amely miatt igen nagy oedemaképződésre való hajlam áll fenn. Már akkor is, mikor még oedemák nincsenek jelen, feltűnhet a testsúly erős ingadozása, különösen só- és vízmegterhelés után. Később fenn járásnál lábszároedemák jelentkezhetnek; gyakran igen nagy oedemák jelennek meg, amelyek a renalis jellegű vizenyők módjára az arc és különösen a szemhéjak oedemáival kezdődhetnek. A vizeletmennyiség már kezdetben erősen megapadhat, a vizeletürítés típusa is megváltozhat, amennyiben az éjjeli vizeletürítés gyakorivá válik (nykturia). A betegek sáppadtak, anaemiássá válhatnak, mozgásnál, munkánál légszomj jelentkezik. Ha a vizeletet megvizsgáljuk, benne nagyobb mennyiségű fehérjét találhatunk 8—10°/oo-ig, sőt még ennél jóval nagyobb mennyiségben is. Hogy azonban nem tiszta nephrosis —tehát csupán a tubulusok hámjának primaer degeneratív elváltozásaival járó kép — áll fenn, bizonyítja az a körülmény, hogy a vizelet üledékében nagyobb számban találhatunk vörösvérsejteket is. Emellett hyalin és szemcsés cylinderek láthatók, míg súlyosabb degeneratióra mutató lipoid szemcsézettség rendesen nincs jelen. Igen fontos ezen kórképeknél a vérnyomás viselkedése. A vérnyomás emelkedett, 160—170 mm. körüli értékeket is elérhet, olyan nagy emelkedéseket azonban, mint a súlyos vascularis elváltozásokkal járó nephrosklerosisos kórképeknél, ekkor még nem találunk. A vérnyomás kisebb-nagyobb ingadozásokat mutathat. Munkamegterhelésnél (lépcsőnjárás) a vérnyomásgörbék olyanok, mint a labilis hypertoniaféleségeknél irtani le, vagyis nagyobb, 35—50 mm-es emelkedés észlelhető elhúzódó, de megtartott kiegyenlítődéssel. Ezen állapot hosszú ideig, egyes esetekben 8—10 évig, sőt még tovább állhat fenn, anélkül, hogy a veseinsufficientia tünetei jelentkeznének. A II.-kiválasztás jó, a maradék N. a vérsavóban nem emelkedett. Hozzájáruló infectiók azonban a beteg állapotát erősen rosszabbíthatják, lappangó infectiók a betegség progressióját ír. “e gyorsítják. Hasonló kórképeknél, amelyeket Kollert progmediáló nephritis névvel illet, a gondos vizsgálat nagyjeletőségű lehet. A vérképben a fehérvérsejtek fiatalabb abajainak megjelenése, monocytosis, néha eosimphilia, valamint a vérsejtsüllyedés fokozódása lappangó infectiók lehetőségére mutat, amelyek megszüntetése nagyfontosságú lehet. A tonsillák megbetegedése, orr-melléküregek megbetedése, az ethmoidalis sejtek genyesedése, stb. állhat fel. .. ezeknek lehetőségt gondos vizsgálattal (röntgenfelvételt) kell tisztáznunk. Ha az a lehetőség nincs meg, hogy beteg állapotán műtéti vagy más eljárással segíthetünk, akkor előbb-utóbb a progrediáló nephritis a másodlagos zsugorvese képébe megy át, amely veseelégtelenséggel és uraemiával végződhet. II. A subchronikus nephritisfíek ! *■«endonephro■ sisnak nevezett chronikus nephritisek '*mk valószínűleg azon nagy pedemahajlamival járó kórképek nagy részét, amelyek igan a Volhard-—Fahr-féle beosztás szói volnának tekinthetők. Előbbieknél azt tubularis degeneratio jelei állanak fenn. Mások kórbonctanilag kimutatható elvűbonctani leletek és a klinikai képek az egyeztethetők össze, ezért a franciák 11 szerűen nephrite hydropigène névvel is kel. Ma már azt hisszük, hogy tiszta priit sejtdegeneratióvaa járó nephrosis-képek ínak elő: a lipoid nephrosis és a luetikus . A Budapesti Orvosi Körbenl 1935 november 25-én tartott előadás.