Gyógyszerészek Lapja, 1930 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1930-01-01 / 1. szám
Statim! Irta : Láng Oszkár, az Oki. Gyógyszerészek Orsz. Egyesületének alelnöke. Újévi beköszöntőnek kissé talán szokatlan a cini, elé keresve sem találtam alkalmasabbat épen most, amikor annyi hosszú, küzdelmes esztendő után nem látunk mást, mint az alkalmazott gyógyszerészi kar szociális helyzetének javítására szolgáló intézmények felállításának elodázását. Újra kiéleződött az ellentét munkaadó és alkalmazott között annak dacára, hogy súlyos világkrízis nehézségeit nyűgi mind a két fél, s ez szinte követeli a megértést, a józan ész fölülkerekedését. Ha objektív kritikát gyakorolunk, be kell hogy lássuk súlyos helyzetben vannak a munkaadók, de — és ezt a túloldalon sem fogják kétségbevonni — a mi helyzetünk nemcsak súlyos, de tarthatatlan. Nem akarom a már agyoncsépelt frázisokat ismételten napfényre hozni, nem akarok ismétlésekbe bocsájtkozni akkor, amikor utalok a tulajdonosi kar vezetőségének ezerszeri ígérgetésére de ki kell jelentenem, hogy az ígéretekből nekünk már unos untig elég. Tudom azt, hogy az ígéretek őszinték voltak és szívből jöttek, de részünkre nem az ígéretek őszintesége a fontos , hanem azok megvalósítása. Az állandó velünk érzés és sajnálkozás helyett tények kellenek. Tények, megfogható valóságok, amelyek kiemelnek bennünket a mai lealázó ésnyomorúságos helyzetünkből. Azóta a pár esztendő óta, amióta a tulajdonosi kar vezetősége ,, leereszkedett “ hozzánk, hogy velünk karöltve — véleményeink meghallgatása nélkül — meghányja-vesse (de inkább elvesse) szociális intézmények megvalósítását, rájöhettünk arra a megállapításra, hogy a biztatások, ígérgetések csak szemporhintés, melyeknek célja a megvalósítások elévülése, jobbik esetben a végtelenbe való kitolása. Most már azonban nincs tovább! Türelmünk elfogyott! Megmutattuk, hogy tudunk várni, tudunk fegyelmezetten viselkedni és meg tudunk alkudni a helyzettel. Azonban mindenféle türelemnek vége szokott lenni! Mire várjunk tovább is? A korpótlékos fizetőpénztárt átmenetileg elejtettük abban a reményben, hogy helyette egy önálló nyugdíjintézetet kapunk, s az eredmény? Két szék közül földbe estünk. Természetesen minden szociális intézmény felállítása pénzbe kerül, azt pedig tapasztaltuk hogy a tulajdonosi kar csak addig megy el jótékonyságában , míg nem kell éve anyagi áldozatot hozni. Uraim! Mi az ígéretek helyett már élvezni akarjuk az oly sokszor hangoztatott szociális intézmények áldásos működését. Ütött a tizenkettedik óra, tovább várni már nem áll módunkban. Sürgősen orvosolni kell a bajokat, érvényt kell szerezni a határozatoknak. Kérjük a tulajdonosi kar vezetőit , cselekedjenek! Rendezzék fizetésünket, gondoskodjanak a munkában eltöltött évek utáni napjainkról, a hátramaradó özvegyekről és árvákról. Saját jól felfogott érdekük is ezt követeli tőlük. Azt csak nem lehet eredménynek feltüntetni, hogy egyetlen egyszer közös tárgyalásra jöttünk össze. Egy olyan törvénytervezetről, amely ha törvénnyé válik — szerintük az alkalmazott gyógyszerészek helyzete rosszabbodna. — Atyai gondosko dók "1”^% 'A minden nagykereskedőnél egyes ■ |%/| | 11 csomagolásban is kapható. — Beszerzési ára 8 f., eladási ára 14 fill. Budapest, 1930 január 1. XXV. évfolyam, 1. szám. Gyógyszerészek Lapja Az Okleveles Gyógyszerészek Országos Egyesületének hivatalos közlönye A MAGYAR GYÓGYSZERÉSZET TÁRSADALMI, KULTURÁLIS ÉS TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én „ „ Szerkesztőség és kiadóhiv.: Vill., Nép-Egyesületi tagok díjtalanul kapják. felelős szerkesztő szinház-u. 24. I. emelet 2. — Telefon: s KIS ANDOR József 403—14. — Hivatalos órák d. e. Előfizetési ára: negyedévre 6 Pengő 8—1-ig. Postatok pénzt. csekksz. 9318.