Gyógyszerészek Lapja, 1931 (26. évfolyam, 1-24. szám)

1931-01-01 / 1. szám

Egyesületi tagok díjtalanul kapják. Előfizetési ára: negyedévre 6 Pengő Budapest, 1931. január 1. XXVI. évfolyam, 1. szám. Gyógyszerészek Lapja Az Okleveles Gyógyszerészek Országos Egyesületének hivatalos közlönye A MAGYAR GYÓGYSZERÉSZET TÁRSADALMI, KULTURÁLIS ÉS TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én Felelős szerkesztő : Dr. BOKOR LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhiv.: Vill., Nép­­szinház­ u. 24. I. emelet 2. — Telefon : József 403—14. — Hivatalos órák d. e. 8—1-ig. Postatakpénzt. csekksz, 1931. Szilveszteri gondolatok. Irta: Láng Oszkár, az Okleveles Gyógyszerészek Egyesületének alelnöke. A kerék forog s az óra mutatója jár tovább egyenletes monoton­ságban. Nem áll meg egy percre sem, pedig jó lenne. Legalább nem várnánk jobbat az el­jövendőtől, nem hangoztatnánk ismét a már annyira elcsépelt frázist. Boldogabb, jobb esz­tendőt. * Hányszor mondottuk már eddig, hogy ennél rosszabb már nem lehet, hogy ez az év biztosan sze­rencsésebb lesz, mint az elmúlt volt s most mégis azt látjuk, hogy a viszonyok nemhogy javultak volna, de a munkanélküliek száma mindig nagyobb s az elhelyezkedés szinte lehetetlen. Nem szabad azon senkinek sem csodálkoznia, hogy min­den optimizmus kihal belőlünk, mert nemhogy kö­zelednénk a békebeli állapotokhoz, hanem mindin­kább távolodunk tőle. Nekünk osztályrészül már csak a­ kenyérért való állandó harc jut. Azért a száraz kenyérért, mely ezerszer édesebb, mint a puha kegye­lem kal­ács, mert erőt és életet ad ahhoz a ti­tán­i küzdelemhez, amit­ tőlünk a sors megkövetel. Nem is kalácsra fáj a fogunk, csak elfogadható emberi sorsot akarunk. Nem koldusalamizsnára vágyunk, nem szégyenkenyeret akarunk enni, ha­nem olyan kenyeret, amit becsületesen verejtékező homlokkal, két kezünk munkájával csikartunk ki rossz sorsunktól. Mi látunk. Tudjuk, hogy nem olyan rózsás vi­szonyok között élünk, hogy követelődzésekkel ál­l­­hatnánk elő, de lássák be végre az arra illetékesek, hogy a mi mostani helyzetünk tarthatatlan. Hiába az oly sokat hangoztatott megértés, ha a kivitel, a tervek megvalósítása oly soká késik. Mi már oly ré­gen é­s oly sok ígéretet kaptunk, hogy nem tudunk már hinni azok megvalósulásában. Nagy dolgok, maradandó cselekedetek véghez­vitelére két dologra van szükségünk: megértésre és adakozásra. A megértés már megvan, most mutas­sák meg a mélyen tisztel­tulajdonoskartársak, hogy­ha kell, nemcsak szívük, de a­ tettre készségük is van, mely igazán úgy nyilvánulhat csak meg, ha nem riadnak vissza áldozatoktól sem. Nem fogják megbánni, mert nemcsak hálás, hanem ragaszkodó, munkakedvvel dolgozó segítőtársakat fognak ezál­tal beülnünk nyerni. Hogy a megértés megvan, azt igazolják az el­múlt év eseményei. A közös gazdasági front meg­teremtésére egy közös bizottságot küldtek ki, mely­­­nek hivatása volt közös bajaink meggyógyítására javaslatokat tenni. Ebben a bizottságban a tulaj­donosrészről is a legnagyobb jóindulat nyilvánult meg­. Meg vagyok róla győződve, ha a­ bizottságban lévő kartársaktól függne, már rég megoldott prob­léma volna az alkalmazotti kar helyzetének stabil alapokra való állítása. Már réges-régen működne a Nyugdíjpénztár és ennek kebelén belül a többi szo­ciális intézmény. Az előbb említett bizottság megtette a kezdő lépéseket szanálásunkhoz. Pontokba szedte a te­ ■■■IIIHIIIIiailllHllilIiüiliilBilHilBIIE I Ajánljuk a S A.V O IjY -cikkeket, I mint a legrégibb és magas színvonalon álló magyar gyár termékeit flflflfllflflllfllBBIBiflflBIIIBBBIBIflBBIBBBIBIIBI

Next