Gyógyszerészek Lapja, 1941 (36. évfolyam, 1-24. szám)
1941-01-01 / 1. szám
/GYÓGYSZERÉHÍK Lapja ——— A tisztviselő-gyógyszerészek státuszrendezése megtörtént. A számvevőségtől különválasztás is befejezett tény. A gyógyszerészet az elmúlt évtizedben ezeket az eredményeket tudja felmutatni. Ennyit és semmivel sem többet: 1935-ben egy kimagasló eredmény a III. tc., ez az indulás, az első lépés, amely után a gyógyszerészet csak 1939-ben lépett újra egyet a fejlődés útján. A legutolsó 2 esztendő alatt — bár szívós és szünet nélküli munka eredményeként — 10 esetben történt olyan rendezés, amely a magyar gyógyszerészet fejlődésére korszakos jelentőségű, mégis azt kell mondanunk, hogy az elmúlt tíz esztendő legnagyobb részben nem volt őszinte. Az első öt évben semmi sem történt. Ez alatt az idő alatt az uralkodó csillagzat a munkanélküliség volt, amely 1936. és 1937-ben sem szűnik meg. Szomorú idők ezek, a levelek százait — abból az időkből — azoknak kellene elolvasni, akik a pályára lépők számát fel akarják emelni. A második öt esztendőben pedig bebizonyosodott, hogy nem elég a harmonikus együttműködés, a béke, az alkotó vágy készsége, mert más erők is kellenek ahhoz, hogy a félmegoldások időszaka elmúljék és a vétkes lassúság, amely a gyógyszerészi ügyek menetét és előrehaladását jellemzi,eltűnjék, mert a gyógyszerészet fejlődésének mai ütemével senki sincs megelégedve. Ezután pedig nézzük meg az érem másik oldalát. Egyesületünk számlájának követes oldalán a következő nyitott tételeket találjuk, amelyek sürgős kiegyenlítésre várnak. Meg kell mondanom, hogy ezeknek a megoldására irányuló törekvéseknek rugóit az elmúlt idők alatt egyetlen pillanatra sem ejtettük ki a kezünkből. Ezek a célkitűzések, amelyekért dolgozunk, a következők: A gyógyszerészi törvény. A kozpótlékos pénztár. A gondnokok fizetésének rendezése. A nyugdíjintézet sürgős felállítása. A nyugdíjintézet felállításáig a 60 éven felüli gyógyszerészek segélyeinek 100%-kal felemelése. A gyógyszerészi kamara felállítása. A gyógyszerészi pályára lépők létszámának igazságos megállapítása. Amíg nincs kázpótlékos pénztár, amíg az alkalmazottak jövője nincs intézményesen biztosítva, addig nem járulhatunk hozzá a pályára lépők létszámának a felemeléséhez, mert tudományosan képzett gyógyszerész proletárra igazán nincs szükség, van belőlük a pályán elég. ]A katona-gyógyszerészek tiszti rangjának biztosítása. Önálló gyógyszerészi osztály felállítása. Fel kell emelni a GYOJA-járulékot. A különlegességi gyógyszereket is járulékfizetési kötelezettség alá kell vonni. A szabad átruházás ellenében illetéket kell kiróni. oMij Ha a gyógyszerészi törvény nem jöhet, mi nem várhatunk tovább a kázpótlékos pénztár felállítására! Gondoskodni kell tehát arról, hogy ez az égető probléma valamilyen formában megoldódjék. Vagy meg kell valósítani a kárpótlékos pénztárt rendeleti úton, vagy legalább 3 fizetési kategória beiktatását kell még a legkisebb munkabérmegállapító bizottságnak elhatározni és elfogadásra előterjeszteni, mert a 40 éven felüli gyógyszerészek sorsa a legnagyobb aggodalommal tölt el bennünket. Helyzetükön mindenképpen változtatni kell. A kázpótlékos pénztár hiánya lesz az oka annak, ha a pálya elnéptelenedik, de csak azért, mert az alkalmazott gyógyszerészek jövője nincs intézményesen biztosítva, azonkívül ez volt az oka annak is, hogy ma kb. 600 kis gyógyszertár van az országban, leginkább azért, mert az alkalmazotti kenyér sohasem volt csábító; a diplomás gyógyszerész inkább falura ment szegény gazdának, mint „gazdag városba14 szegény alkalmazottnak. Hogy ebből azután mennyi baj származott, azt ma nagyon jól látjuk, amikor csaknem kivétel nélkül minden kis forgalmú gyógyszertár tulajdonosa városba akar jutni. Ez a kérdés azonban korántsem nyer elintézést azzal, hogy egyik-másik gyógyszertártulajdonos előlép, mert aki majd helyébe kerül, pontosan ugyanazon vagy még rosszabb körülmények közé kerül majd, mint elődje volt, tehát minden kezdődik elölről, csak a személyek változnak meg. Felmértük a számla mindkét oldalát. Felsoroltuk az elmúlt tíz esztendő eredményeit és mulasztásait. Igyekeztünk röviden, nagy vonásokban rávilágítani arra az útra, amelyen haladni kívánunk. Könnyű megállapítani, már az elmondottakból is, hogy a magyar gyógyszerészet még mindig ósdi szekéren döcög. Amikor már mindenki repülőgépen, villámautón, gyorsvasúton, gyorsnaszádon jár, mi még mindig rozoga szekéren vánszorgunk. Miért nem lépünk a gyors cselekvés útjára? Kinek az érdeke, hogy a jól átgondolt tervek ott hevernek valahol az íróasztal-fiókban, ahelyett, hogy új erőt, új lendületet adnának a gyenge lábon álló magyar gyógyszerészetnek. Mi alkalmazottak hiába hangoztattuk, hogy a természetes fejlődés kényszere sürgős és gyökeres változtatást kíván, tarsolyunkban még mindig az elavult 1876:XIV. törvénnyel fordulunk a XX. század ötödik évtizedébe. Ez a mi sorsunk, a magyar gyógyszerészet sorsa, a kis ház, a kis család sorsa. Mert a nagy házak és a nagy családok között elvész a kis ház és a kis család, eltűnik, nem veszi észre senki, pedig a kicsik életének jelentőségét a nemzeti élet, a nagy közösség, az ország szempontjából nem lehet és nem szabad lebecsülni. Évek óta szóban és írásban állandóan azt a hangot pengetjük, amely a magyar gyógyszerészetet erőssé akarja fejleszteni, hogy egy erős, egységes gyógyszerészeten keresztül szolgálhassuk a nemzet megerősítésének nagy és szent feladatát. Arra törekedtünk, hogy pótoljuk a hiányokat és arra kértünk — szinte állandóan — mindenkit, hogy a megkezdett úton, amit az 1935. év jelent számunkra, egy pillanatra se álljunk meg. Az új esztendő küszöbén ezekért a tömören egymás mellé állított célokért kell harcolnunk. Erőnket és képességünket ezeknek a céloknak szolgálatába kell állítanunk és a munkát folytatnuk kell abban a szellemben, ahogy azt új erővel és új utakon kezdtük meg, illetőleg folytattuk azon az emlékezetes júniusi napon, amikor a legkisebb munkabérmegállapító bizottság leszavazta a legkisebb fizetések felemelésére előterjesztett javaslatunkat. Ezen az emlékezetes napon a megérdemelt kenyérért folytatott becsületes és igazságos küzdelemben elbuktunk ugyan, de igazságunkat ez a bukás nem halványította el, hanem még fényesebbé, meggyőzőbbé tette. Az erkölcsi győzelem a miénk és az ú t