Gyógyszerészi Hetilap, 1868 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1868-11-21 / 47. szám
?27 Arsentartalmin szénsavas natroni. R. Fresenius vegytisztának tartott árubeli szénsavas nátronban csekély mennyiségű mirenyt talált. Ez azonban nagyobb mérvű volt azon kénsavas nátronnál, melyet az úgynevezett sulfat-kemencék (Sulfat-Defen) szolgáltatnak ; bizonyítékául azon állításnak, miszerint a kénsavnak nem az egész mirengtartalma száll el , mint chlorarsen , hanem a sósavval együl. Ennélfogva az ily sulfatból előállított sodaömledék (Sodaschmelze) is arsenösszeköttetéseket tartalmaz s annak csekély mérvbeni jelenléte a soda-ban nem szokatlan jelenség. Miután eddig a szénsavas nátronban mirenytartalmat még nem is gyanítottunk, Fresenius ez esetre különösen figyelmeztet s egyúttal arra is, hogy törvényszéki vegyvizsgálatoknál e kémszer szorgos vegykémlését ne mellőzzük. A capr.vlliínít lumbojolajból, Schorl emme ívtől. Azon vegyi egyesületek közé, melyek fölött még bizonyos homály lebeg, tartozik a himbojolajból előállított lángos folyadék. Fölfedezése óta e test egész a legújabb ideig majd capryllangnak, majd pedig aenanthyllangnak tekintetett. Bon is, ki ez egyesületet fölfedezte, a capryllang támogatására fölhozza, miszerint az a légenysav mérsékes behatására caprylsavat ad, míg a láng legnagyobb része szénenyszegényebb savakká élengül. Keibe pedig éppen e savak képződése folytán azt hiszi, miszerint az egy másodlagos láng és pedig forrpontjának megfelelőleg, valószínűleg methyl hexykarbinol. Szerző vizsgálatai szerint Kőrbe gyanítása valószínűbb A lángot mérsékes élenyítés által tökéletesen methyonanthollá lehet átalakítani, mely a lángelőállításkor melléktermény gyanánt nyeretik. Azon láng, melyet szerző a jelen dolgozatnál alkalmazott, a himborolajból ismert módon nyeretett ki. A párlás egy vékony rézlemezből álló palackban lehetőleg gyorsan vitetik ki, a párlat pedig megolvasztott maró harany fölött addig tisztáztatott, míg behatás többé nem észleltetett. A lángon kívül még magasabb és alacsonyabb forrpontú termények is keletkeztek. Szerző ez utóbbiakat tüzetes vizsgálat alá vette s azt találta, miszerint azok különböző szénkönegekből állanak, melyek a büzenynyel közvetlenül egyesülnek. Köztük túlnyomó helyet foglal el a 125°-nál forrásba jövő octylen. A folyadék meglehetősen tetemes mennyisége 160—178 fok közt jutott forrásba. A natrium-bisulfit egészen hatástalan volt s a maró hamang fölött tisztázott folyadékban a cetonszerü testet egyátalában nem lehetett kimutatni. Chapm o n szerint a 170°-nál forrásba jött termény heptyllangot tartalmaz. Szerző ez egyesület elkülönzésére iblanyt és vilanyt hagyott behatni. Az iblangos termény 160° alatt forró szénkönegben és 210 —215°-nál forró caprillodidban szétbontható volt. Heptyllang tehát nem volt jelen, hanem a 160 és 178° közt forró folyadék a szénköneg keveréke volt capryllanggal.67*