Gyógyszerészi Hetilap, 1920 (59. évfolyam, 1/2983-52/3033. szám)
1920-05-23 / 21. (3002.) szám
GYÓGYSZERÉSZI HETILAP Ugyanazért a háziorvos csak az 1. és 2. fokozat alatti díjtételek kétszeresét számíthatja. Néhány sebészi műtét díja: Bőr alá fecskendezés............................... Szálacs bevezetése vagy egyszerű sebkötözés . . . .................................... fertőzött seb kötözése ........ Gyomormosás............................................... Sebkiégetés................. 5—25 K ig. Sebészeti varrat........ 2—10 » Carbunkulus műtéte . . .. 25—50 » Nagyobb új képletek irtása . 100—200 » Amputálió..................... 100—300 » Segédkezés műtéteknél személyenként . ......................10—100 »oghúzás........................ 4 » A n Egy pillanatig sem vonom kétségbe, hogy az ezekben vázolt díjszabás a mai viszonyoknak többé meg nem felel. Az orvos nehéz, felelősségteljes munkát végez. Nyugalmát, kényelmét, nem egyszer egészségét kell áldozatul hoznia idegenek egészségéért, megérdemli tehát, hogy önfeláldozó munkájáért megfelelő ellenszolgáltatásban részesüljön. , ! j ; . j j ; . ! !!! Nem hiszem, hogy az én kartársaim közül bárki is szerénytelennek ítéli az Orvosszövetség fenn hivatkozott beadványának azt a kérését, hogy emelje fel a munkaügyi és népjóléti miniszter úr az orvosi díjszabás díjtételeit legalább is a hatszorosra s mondja ki félre nem érthető módon, hogy peres esetekben e hatszoros díjtételeknél alacsonyabbak nem, de szakértői vélemény alapján magasabbak bírólag megállapíthatók. Amikor azonban mi gyógyszerészek ilyen méltányosan és kollégiális megértéssel gondolkodunk a közegészségügy másik faktorának, az orvosi karnak munkájáról és annak értékeléséről, akkor rosszul esik arról meggyőződnünk, hogy hasonló megértést, hasonló kollégialitást részükről nem tapasztalunk. Az Orvosszövetség beadványa ugyanis a felterjesztett kérelem indokolásánál egyebek közt a következőket mondja: «Betegségekben voltaképen az orvosságköltség a legnagyobb, az orvosköltség a legkisebb, amit az a régi tapasztalás igazol, hogy, különösen vidéken, a beteg nem azért nem fordul orvoshoz, mert sokalja az orvosi díjat, hanem, mert sajnálja a rendesen jelentékenyen nagyobb gyógyszertár költséget.)) Igen tisztelt Uraim! Kérdezem: illik-e az, hogy az önök hivatalos országos szervezete a maga kérelmét ilyen érvekkel próbálja alátámogatni? Hiszen e lapok hasábjain már nem egyszer be lett bizonyítva, hogy a gyógyszerész a maga szintén hosszadalmas tanulmányokon alapuló, rabszolga-lekötöttséggel járó és nagy felelősséget jelentő munkájáért valósággal szégyenletesen alacsony díjazást kap, a szerekre magukra pedig a mai taxaáraknak a beszerzési árakhoz viszonyított kedvezőtlen aránya folytán igen sok esetben ráfizetni kénytelen. Amíg mi egyegy vényt elkészítünk, azalatt önök, orvos urak, néha 2-3 beteggel is végeznek s ma is többet kapnak e munkájukért, mint mi a magunkéért. Pedig önöknek csak egy darabka papirosra és egy ceruzára van szükségük, hogy orvosi gyakorlatot folytathassanak, míg mi a patikába nagy tőkéket kell, hogy befektessünk, s ma a legegyszerűbb gyógyszertár berendezése és anyagkészlete is megszámlálhatatlan ezresekbe kerül. A mi testünkön akarnak önök felkapaszkodni az igazság oszlopára? Nem gondolják meg, hogy aki maga másokkal szemben méltatlanul jár el, az önmaga ellen hívja ki a sorsot? S nem gondolják meg, hogy, ha mi a magunk nyomorúságát az önök gáncsvetése miatt leszünk kénytelenek tovább hordozni, akkor esetleg mi is keressük szomorú kénytelenségből a védekezésnek olyan módjait, amelyek viszont önöknek nem kellemesek. önök, orvos urak, nagyon sokszor fogadnak el díjazást orvosi tanácsadásért, amelyről jól tudják, hogy nem egyéb masz- I. II. _____HL_______IV. fokozat_____ 3.— 2.— 1,50 1— » 3.— 2.— 1.50 1-10.— 10.— (5.— 5.— 10.— 8.— (5.— 4.— »