Gyógyszerészi Hetilap, 1925 (64. évfolyam, 1/3-17/51. szám)
1925-01-18 / 1. (egyesített 3.) szám
A GYÓGYSZERÉSZI HETILAP siklott mellékvágányra, annyi azonban bizonyos, hogy a közöttünk kimért távolság épen nem szégyenkezhetett, ha Makót és Jeruzsálemet együtt emlegették. Ámde csaknem húsz év múlva, deresedő fej-jel ismét rovogatom a sorokat egymás alá, hogy a Gyógyszerészi Hetilap olvasóihoz szólva, köszöntsem a lap élén álló új vezért, a lapnak most bemutatkozó új szerkesztőjét. Minden bevett szokás szerint úgy illenék, hogy a szerkesztő eddig végzett közéleti munkájáról szólva, ünnepeljem az új szerkesztő irányítása mellett meginduló legrégibb szakorgánumot. De a szerkesztő és az olvasótábor közhelyek és frázisok helyett — azt hiszem — inkább valami jóravalóbb eszmét vár tőlem, amely újságírói szemmel nézve esetleg hasznosítható lenne a köz javára. Ámbár tagadhatatlan, hogy eszmék és gondolatokban a mi házunk tájékán nincs hiányosság, csak épen az a baja legtöbbjének, hogy egy-egy vonalnyival vagy innen, vagy túl esnek a kivihetőség határán. Hogy ebbe a hibába se essem bele, egy olyan eszmét pendítek meg, amelyet az arra illetékes tényezők megvalósíthatnak, ha t. i. szintén helyesnek vélik. Ez a Budapesti Gyógyszerész Testület kötelékébe tartozó gyógyszertáraknak egy önálló betegsegélyzőpénztárba való kapcsolódása, amely törvényesen megalakulva, a „Budapesti Egyébként minden gyógyszerészeti ügy intézésében az egészségügyi hivatal gyógyszerészi osztálya az illetékes. A gyógyszerészetre vonatkozó rendeletek és törvények a „Pharmacia" című szaklapban jelennek meg, amely állami támogatással jelenik meg s a gyógyszerészeti osztály félhivatalosa. A most életben lévő gyógyszerészeti önkormányzatot azonban jobban kiépíteni törekednek észtországi testvérkartársaink. Azt kívánják, hogy a gyógyszerészi osztály az egészségügyi hivataltól csatoltassék az illetékes minisztériumhoz, amelynél mint önálló minisztériumi ügyosztály működhessék. 1918 óta követelik ezt. De legelsőbb sorban az orvosi kar tagjai dolgoznak e kívánalom megakadályozásán. Ugyanis az ügyosztállyá alakulás teljes függetlenítést jelentene az orvosi kartól, amely ma annyiban áll még fent, hogy az egészségügyi hivatal minden ügyében legfőbb fórum az egészségügyi orvosi tanács, melynek 8 orvos, 1 vegyész s egy gyógyszerész tagja van. E tag a hivatal gyógyszerészi osztályának vezetője. S bár Észtországban megvan — ahogy láttuk — a gyógyszerészeti önkormányzat, ott sem fenékig tejfel a helyzet és ott, az új országban is sokat kell még dolgozni, amíg a jogos követelményeket az egész vonalon megvalósíthatják. Gyógyszerész Testület betegségi biztosító intézete" címet viselhetné. Ez intézménye átvenné a gyógyszertári személyzet betegsegélyezését, amelyet most, megosztva a Ferenc József kórház és a munkásbetegsegélyzőpénztár lát el. Elgondolásom szerint a betegség elleni biztosításra kötelezett összes budapesti alkalmazottak száma cca. 500-ra tehető (a törvény a megalakuláshoz legalább 200 igényjogosultat ír elő), beleértve a technikai személyzetet is. Mindezek biztosításáért súlyos pénzekkel adózunk a pénztáraknak jóformán minden ellenszolgáltatás nélkül, amely utóbbi furcsaság azzal magyarázható, hogy minden patikában akad doktor is, meg orvosság is. De ez az eset az amúgy is matematikai alapon felépült prosperitást még inkább alátámasztaná úgy, hogy a Testületnek ez a vállalkozása üzletnek sem lenne rossz. Ámbár a jelen esetben nem üzletről van szó, hanem arról, hogy alkalmazottainkat és azok családtagjait betegségük esetén jobban és bővebben láthassuk el a szükségesekkel, miként azok ma az adott esetekben el vannak látva. De még többet is nyújthatnánk (pl. üdülési vagy fürdőzési segélyt), ha önálló betegsegélyző pénztárunkba bekapcsolódnék a Budapesti Gyógyszerész Testületnek immár tehermentesített bérházzal megalapozott nyugdíj- és segélyegylete, valamint a jelenben csendesen szendergő budapesti segédgyógyszerész-betegápoló egylet is. Tovább nem is fűzöm már a gondolatot. Lehet, hogy halva született, de az is lehet, hogy életrevaló. Ezt döntsék el mások, akik hivatottak a sokat hangoztatott szociális alkotások nagy munkájára. De végre is valahol el kell kezdeni a munkát, mert a szónoklásoknak is van határa. Ezzel a gondolattal csak egy téglát akartam kiemelni a homokból; az építő kézbe veszi, s hasznát látja, odailleszti az alapfalhoz, ha pedig hibás — elhajítja. . . Gyógyszerészi szakosztály. Irta: Róth Manó, budapesti gyógyszertártulajdonos. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága mostanában tárgyalta az első aranyértékű költségvetést, amelynek részleteiből az egész állami adminisztráció szervezete és összetétele kitűnik. E költségvetés adatait tanulmányozva, igen érdekes ismereteket szerezhetünk. Látjuk, hogy egyes adminisztracionális ágak messze fölébe emelkedtek a békebelieknek, viszont mások az ország határainak megcsonkításával indokoltan redukáltattak, vagy legalább nem fejleszttettek. A végzetes háború szomorú tanulságainak egyik legfontosabbika a népjóléti problémák előtérbe tolulása volt. E kérdések mind fonto