Gyógyszerészi Hetilap, 1928 (67. évfolyam, 1/3-17/51. szám)

1928-01-15 / 1. (egyesített 3.) szám

GYÓGYSZERÉSZI HETILAP 5 A lakásrendelet egy fikciójáról. Irta: dr. Csató Ferenc ügyvéd. A m. kir. Minisztériumnak 2840—1926. M. E. sz. rendelete a városokban üzleti célra használt helyiségek bérének és felmondásá­nak átmeneti szabályozásáról a 2. §. 5. pont­ban kijelenti, hogy a gyógyszertárak célja­ira igénybevett helyiségek nem tekintendők üzleti célra használt helyiségnek. A rendelet ezen intézkedése nyilván azt a célt szolgálja, hogy a gyógyszertárak, mint közegészség­­ügyi intézmények mentesítve legyenek az 1927. augusztus 1-én, illetve 1928. február 1-én bekövetkező szabad felmondás alól. A m. kir. Minisztériumnak 1888—1927. M. E. sz. rendelete a lakásügyi korlátozások fo­kozatos megszüntetéséről az 1. §. 5. pontjában a gyógyszertár céljaira szolgáló helyiséget lakásnak tekinti. Következésképen e rendelet mindazon intézkedése, amelyek a lakásokra vonatkoznak, érvényesek a gyógyszertár cél­jaira szolgáló helyiségekre is. Természetes azonban, hogy a rendelet ezen intézkedése csak fikció, mert hiszen a gyógyszertár üzleti célokat szolgál és így a valóságban nem lakás Mint rendesen minden fikció, úgy ez is meg­­bosszulta magát és különféle zavarokra szol­gáltat okot. Ugyanis a rendelet 14. §-a sze­rint a háztulajdonos bérlőjének felmondhat, ha a tulajdonát képező házba maga akar be­költözni, vagy pedig közeli hozzátartozójának akar ott lakást juttatni,­­ feltéve, hogy sem ő, sem hozzátartozói nem laknak saját házuk­ban, vagy ha ott laknak, nincs életviszonyai­nak és családi körülményeinek megfelelő la­kása. A tulajdonos részéről mindössze csak az a kötelezettség áll fenn, hogy amennyiben lakása van, ezen lakást a bérlőnek felajánlani köteles, de az a körülmény, hogy a felajánlott lakás a bérlőnek nem felel meg, a felmondás érvényességére befolyással nem bír. Miként előrelátható volt, a háztulajdonosok kihasználják azt az előnyt, amelyet a rendelet által konstruált fikció ad. A gyógyszertár e fikció szerint lakás. Ebből kiindulva a háztu­lajdonosok szerint igénybe vehető a gyógy­szertári célokra szolgáló helyiség is, ha a ház­­tulajdonos oda a maga üzletével beköltözni kíván.­­ Az egyetlen kötelesség, amely a fentiek értelmében a háztulajdonost terheli, hogy a régi üzleti helyiségét, amennyiben ilyen van, felajánlja. De ha nincs ez sem aka­dály, mert a felmondás a rendelet szerint m­ás lakás felajánlása nélkül is érvényes. Annál kevésbé akadály az a körülmény, hogy a fel­ajánlott lakás a bérlőnek nem felel meg. Látjuk tehát, egész világosan, milyen baj származhat a rendelet által teremtett fikció­ból. A háztulajdonos azon a címen, hogy üz­letét a saját házában akarja elhelyezni, egy­szerűen felmond a házban lévő gyógyszertár­tulajdonosnak. Ha volt már üzleti helyisége ezt felajánlja, ha pedig új üzletet akar nyitni, akkor is érvényes a felmondás. Ilykér telje­sen illuziózissá válik az a cél, amelyet a ko­rábbi 2840—1926. M. E. sz. rendelet kívánt el­érni, védelmet nyújtva a gyógyszertáraknak, a még túl korai szabad felmondások ellen. Az első most hivatkozott rendelet nagyon helye­sen csak annyit mondott, hogy a gyógyszer­tári célokra elfoglalt helyiség nem tekinthető üzlethelyiségnek, miáltal a kellő védelmet meg is adta. A későbbi rendelet azon kijelen­tése, hogy a gyógyszertár céljait szolgáló he­lyiség lakásnak tekinthető, miként fentebb kifejtettük, csak zavart okoz és lényegesen gyengíti azt a védelmet, melyet a korábbi rendelet biztosított. Ez nemcsak az elméletben van így, mert már konkrét eset is felmerült, amelyben a háztulajdonos kihasználja az új rendelet ál­tal okozott bizonytalanságot. Budapesten az V. ker., Vilmos császár­ út 66. számú ház tu­lajdonosa zongorakereskedő, akinek a Vilmos császár út 21. szám alatti házban a féleme­leten van üzleti helyisége. A háztulajdonos a házában lévő gyógyszertár bérleti szerződését felmondotta azon a címen, hogy üzletét a gyógyszertár részére igénybevett helyiségben akarja berendezni és felajánlja cserébe a Vilmos császár út 21. sz. házban lévő féleme­leti helyiségét. Ilyen körülmények között te­hát arról van szó, hogy a Vilmos császár út 66. sz. házból a gyógyszertár költözzék át a Vilmos császár út 21. sz. ház alatt lévő fél­emeleti helyiségbe. Ha szigorúan csak a ren­delet betűit tartjuk szem előtt, vitatható a háztulajdonos felmondásának érvényessége, mert, ha a gyógyszertár részére igénybevett helyiség lakásnak tekintendő, akkor erre vo­­natkozóan érvényes a rendelet 14. §. a) pont­ja, vagyis joggal követelheti a háztulajdonos, hogy saját házába beköltözhessék. Legfeljebb csak azt hozhatná fel a gyógyszertártulajdo­­nos védelméül, hogy a rendelet szerint csak a gyógyszertár céljait szolgáló helyiség te­kintendő lakásnak, de viszont a háztulajdonos üzleti helyisége már nem lakás és így a 14. §. „Kröczer“ Giliszta csokoládé ismét kapható minden nagykereskedőnél

Next