Gyógyszerészi Hetilap, 1931 (70. évfolyam, 1/2-17/50. szám)

1931-01-11 / 1. (egyesített 2.) szám

T GYÓGYSZERÉSZI HETILAP ALAPÍTOTTA: SCHÉDY SÁNDOR 1 8 6 2. ÉVBEN LXX. évfoíyani. __________________Budapest, 1931 január Ü.______________i. (egyesített 2.) azátti, E lőfizetési árak: Negyedévre..........................10 pengő Egyes szám..........................80 fillér Megjelenik minden 3-ik vasárnap. SZERKESZTI: KORITSÁNSZKY OTTÓ Szerkesztőség : Budapest, VI., Hegedűs Sándor-u. 17. Telefon : Aut. 158—77. Kiadóhivatal: VIII., Rökk Szilárd-u. 31. Telefon : lózeef 814—00. A hetvenedik év küszöbén. Elmúlt ismét egy hosszú, gondterhes, küz­delmekkel teli esztendő. Még csak néhány rö­vid napja, hogy a mindnyájunk előtt vaksötét újesztendőhe léptünk; ennek reánk virradásá- val lelkűnkben ismét és továbbra is új remé­nyek bontogatják szárnyukat, Uj remények, hogy az újesztendő sok mindent valóra fog váltani abból, amiért évek, évtizedek óta dol­gozunk, küzdünk. A gyógyszertártulajdouosi társadalom elnö­ke állapította meg újesztendei beszédében azt, hogy ha a vezető egyéniségek természetüknél fogva nem volnának optimisták: bizakodónak, reménykedőnek kell hivatalból lenniük. Az élenállók sohasem lehetnek számyaszegettek, hitevesztettek és a jobb jövőbe vetett remény­kedésektől megfosztottak, mert akkor ép ágy átszáll ez a nyomasztó és mindent megbénító érzés a tömegre, mint ahogy a vezérnek erős hite, bizakodása, reményt és erőt. önt a tábor tagjaiba. E mai számunkkal lapunk 70. évfolyamába lép. Hatvankilenc kötet sorakozik egymás mel­lett könyvespolcunkon. Mindmegannyinak el­ső számában sok-sok reménység,^ egy szebb jövő iránt. Ha pedig az 1862. január 2-án meg­jelent első szám „Előrajzunk" című beköszön­tőjét olvassuk, lehetetlen meg nem ihletődni azon. Jó lehet munka és küzdelemteljes, hosszú 69 esztendő után is sok minden vár még meg­oldásra azon kérdések közül, amelyek akkor is napirenden voltak: „Az irodalom — mondja a 70 év előtti „Elő­re jz“ — e mértéke a nemzetek műveltségének, a polgárisult Európa minden országában egy- egy kis önálló világot képez; ez azon kör, hol a nemzetek napszámosai kiapadhatatlan szor­galommal rójják le a haza iránti tartozásukat, áldozván a tudományok s művészetek terén tehetségeik szerint; ez azon egyedüli út, me­lyen serkenthetik a népéket, hogy hivatásuk­nak eleget teendők a haladó kor igényeinek megfelelőleg elfoglalják a többi nemzetek so­rában ama helyet, mely őket megilleti, s mely­től elmaradván, a legnagyobb közönyösséget tanúsító öngyilkolási bűnt követnék el.“ „Hazai irodalmunk bajnokai e tekintetben gyönyörű sikerrel oldák meg nehéz föladatu­kat; nem említvén a jelesbnél jelesb önálló mű­veket ,csupán a tudományos ismereteket ter­jesztő s ízlést nemesítő lapirodalmunkra hi­vatkozunk, mely — hála a gondviselésnek — a folyton növekedő részvét folytán oly fokira emelkedett: hogy ma már büszkén tekinthe­tünk időszaki sajtónk termékeinek hosszú so­rozatára. Mindnyájan a haza jólétéért kiizdtek és küzdenek; fölverék dermedtségéből, s tettre, munkára ösztönzék a nemzetet; képezék a lel­keket. és sziveket, széf'hintvén a költészet virá­gait; kifejleszték csengő nyelvünk szépségeit, s (gy új roppant nagy osztályt, nyertek meg a művelődés számára — a köznépet." Aztán így folytatja: „A gyógyszerésznek nemcsak abban áll hivatása, hogy szaktudomá- nyaiit a gyógyszertáron belül közönnyel alkal­mazza, s így a szenvedő emberiség javára csak közvetve működjék; neki kitartással kell to­vább haladni azon ösvényen, mely előtte az egyetemi tantermekben megnyílt; kell hogy művelje a tudományt, hogy ennek gyors fej­lődésiével haladhasson és attól pillanatra se maradjon el. Édes hazánk, melynek munkakö­teles fiai vagyunk, megkívánja: hogy tehetsé­geinket javára értékesítsük; a, közegészség- ügy, melynek hivatott őrei vagyunk, paran­csolja : hogy ez űrállomásunk kötelezettségei­nek szoros értelemben eleget tegyünk." „De lennénk-e képesek e szép feladatok tel­jesítésére, ha nincs eszközünk, mely — miként az iiterék a test. egész tömegén szétágazva min­den irányban elviszik az éltető elemet és fönn­tartói életszerveink fönséges harmóniájának — széthordaná hazánk minden zugába a gyógyszerészeti tudományos haladások mind­azon újabb vívmányait, melyeket a tettek em-

Next

/
Thumbnails
Contents