Gyógyszerészi Közlöny, 1920 (36. évfolyam, 1-51. szám)
1920-11-21 / 46. szám
GYÓGYSZERÉSZI KÖZLÖNY 547 nincs helye fölebbezésnek, ha a per tárgyának értéke az ezer koronát meg nem haladja. A munkaügyi bíróság ítélete ellen beadott fölebbezés tárgyában a törvényszék tanácsa ülnökök közreműködése nélkül nyilvános előadás alapján határoz, ha azonban szükségesnek látja, szóbeli tárgyalást rendelhet el. E rendelet 1. évi november hó 1-ső napján lépett életbe, s Budapesten a középponti járásbíróság működik mint munkaügyi bíróság. A rendelettel egyidejűleg megjelent a munkaadók és munkavállalók egyesületeinek és testületeinek fentebb említett jegyzéke is, amely azonban a mi szempontunkból súlyos és mindenesetre helyrehozandó tévedéseket tartalmaz. Ugyanis a munkaadók jegyzékében nem szerepel a Budapesti Gyógyszerész Testület, amely a fővárosi gyógyszerész-munkaadóknak egyetlen lokális szervezete, ellenben tévesen a munkaadók egyesületei közé van iktatva az alkalmazott gyógyszerészek szervezete, az Országos Gyógyszerész Szövetség, a munkavállalók között pedig a Magyarországi Gyógyszerészsegédek Országos Szövetsége szerepel, ami tudvalevőleg nincsen. ■ A székesfehérvári gyógyszerészi értekezlet. Irta: Korízsánszky Ottó gyógyszerész. (Vége.) A 28. §. c) pontjánál Karlovszky, Kazay, Tauffer dr. és Korítsánszky szólnak a statisztikai adatok egybeállításának czéljáról és jelentőségéről. Előadó befejező előadásában elfogadásra ajánlja az alaptervezetet. Tauffer dr. kifejti, hogy az átszervezett egyesület olyan grémiuma kell hogy legyen a gyógyszerészeknek, amelynek minden legjelentéktelenebbnek látszó tagja is teljes szellemi képességével szolgálja a gyógyszerészet ügyét. Bejelenti az országos egyesület csatlakozását. Andriska Viktor dr. azzal jelenti be a vidéki szövetség csatlakozását, hogy az egyesületnek olyan működést kell kifejteni, hogy a legkisebb falusi gyógyszerész a nagy gyógyszerészcsalád épp olyan gyermekének érezze magát, mint bármely nagyvárosi. Ezután Deér Endre dr. kér szót. A gyűlés lefolyását látva, az itt elhangzottaknak tudomásul vétele alapján — úgymond — sajnálja, hogy az eddigi gyűléseken nem vett részt s hogy nem járta végig az eddig meglátogatott városokat, hogy szavával is módjában állhatott volna mindenkit meggyőzni arról, hogy csak az előadott alapon lehet megszervezni a gyógyszerészi kart. A Testület és Egyesület között antagonizmus nem lehet. Helytelen politika volna, amelyet a Budapesti Testület a vidék felfogása ellen csinálna. Hogy a Testület hogyan fog az új egyesület keretében elhelyezkedni, erről nem szólhat; ez a Testületi vezetőség határozatától függ, amelyet akkor ejt majd meg, amikor az alapszabálytervezet a Testülettel is úgy meg fogja tárgyaltatni, mint a vidékkel. Annyit azonban kijelent, hogy meg kell találni azt a módot, amely szerint az egyesületben el tudjon helyezkedni olykép, hogy évszázados s lokális érdekek védelmére alakult szervezet azt az autonómiáját nem veszíti el, amelyre szüksége van. Azután igen érdekes és tanulságos visszapillantást vett a Testület keletkezésére, múltjára s egész működésére. Az egyesületi hatalmat néhai Filó János hatalmas egyénisége ragadta magához. (Erre jegyzi meg közbeszólás alakjában dr. Tauffer: ezt veszi most majd a természetes követelménynek megfelelőleg az országos egyesület át.) Nem hegemóniára kell törekednie a Testületnek, hanem arra, hogy iskolája legyen a gyógyszerészeknek a beszervezettségre, az öntudatra, a fegyelmezettségre. Innét sugározzon a gyógyszerészi erkölcs becsületes betartása. Neki legtöbb igyekezete, hogy a Testületben rendet tartson, hogy a megújhodás, amely felé a tervezet kidolgozója és interpretálói törekszenek, onnét indulhasson ki s végre megvalósulhasson. A viharos éljenzéssel fogadott jelentőségteljes nyilatkozat nagy horderejét s bizonyára mindenkire gyakorolt megnyugtató hatását külön kifejteni feles