Gyógyszerészi Közlöny, 1930 (46. évfolyam, 1/2-17/50. szám)

1930-01-12 / 1. (egyesített 2.) szám

GYÓGYSZERÉSZI KÖZLÖNY diófa ucca 12. számú ingatlannak a Községi Műszerüzem részére való megszerzése tár­gyában. Éber Antal: A maga részéről nem járul hozzá a tanács előterjesztéséhez és kéri, hogy a közgyűlésnek már meghozott határozatához képest ezt a házvételi kérést a bizottság uta­sítsa el. (Helyeslés.) Végre a pénzügyi bizottság ülésének elején azt határozták el, hogy közgazdasági szem­pontból akarják a főváros sanyarú helyzeté­nek a kérdéseit tárgyalni. (Úgy van! Úgy van!) Tehát tisztában kell lenni azzal, hogy azt a közgazdasági politikát, amellyel más időkben felállított, más szempontokból létesí­­t­ett, talán akkor is helytelenül létesített üze­meknek a fenntartása, túltengése és azoknak a túl­tenyésztése által tönkreteszik a kereske­delmet és az ipart, tehát ennek a közgazdasági politikának kell először véget vetni, ha azt akarják, hogy a főváros közgazdasági élete valaha regenerálódjék. (Úgy van! Úgy van!)­­ Itt két kapcsolatos üzemről van szó: a Mű­­■Urüzemről és a Gyógyszerüzemről. A MŰ­IÉ­­hü­zemnél a kérdés az, hogy Budapesten a legkiválóbb műszerészipar, kézművesipar léte­ik, amilyen sehol a kontinensen nincsen. Ez­­zel szemben a főváros fenntart egy Műszer­üzemet, amely külföldről importálja a gyári­lag előállított műszereket és azokat szállítja a kórházaknak, miután a kórházak is a főváros tulajdonában vannak. Ezáltal rontja a keres­kedelmi mérleget, Budapesten pedig a műsze­részipar, tehát egy tipikusan kézművesipar el­­senyved, miután ezek a kézművesek és műsze­részek nem tudnak munkáihoz jutni. (He­lyeslés.) A Gyógyszerüzem úgy keletkezett, hogy száz éven keresztül a budapesti gyógyszeré­szek grémiuma tartott fenn a kórházakban házi gyógyszertárakat, azokat a gyógyszeré­szek grémiuma látta el a gyógyszerekkel s min­den kifogás nélkül folyt a kórházaknak gyógy­szerekkel való ellátása a gyógyszerészek gré­miuma útján. Mikor a Károlyi-rezsim bekö­vetkezett, akkor ezeket a berendezéseket egy­szerűen átvették a gyógyszerészgrémiumtól szelíd kényszer útján és csináltak belőle Gyógyszerüzemet. Az ilyen erőszak útján el­vett üzemeknek a felélesztése, feltáplálása az, ami most folyik és ami arra az eredményre ve­zetett, hogy Budapesten a droglisták foglal­kozás nélkül állanak, s kénytelenek üzleteiket becsukni, a gyógyszerészek pedig elesnek at­tól a jogos kereseti forrástól, amely őket meg­illetné akkor, ha ők, mint szabályszerűen erre jogosítottak, szolgáltatnák a kórházaknak a gyógyszereket. Figyelmébe ajánlja a bizottságnak a Gyógy­szerüzem 1928. évi zárószámadásait. Eszerint az üzem a következőképen működik: beszerez 700.000 pengőért gyógyszereket főleg külföldi gyáraktól és ezeket a 700.000 pengőért beszer­zett gyógyszereket 1.400.000 pengőért szállítja le, tehát százszázalékos bruttó­ haszonnal dol­gozik, amelyből azután 250.000 pengőt elad­minisztrál igazgatóikra és tisztviselőkre, 450.000 pengő pedig a tiszta nyeresége, ame­lyet részben tartalékol, részben pedig mint tiszta, nyereséget mutat ki. Ez teszi azután ért­hetővé azt, amire Tauffer Gábor biz.­tas, mint gyógyszerész, a közegészségügyi bizottság ülé­sén rámutatott és pontos számokkal kimutatta, hogy 10 százalékkal, minimálisan tíz százalék­kal drágábban szállítja a Gyógyszerüzem a kórházaknak a gyógyszereket, mint ahogyan a békében történt és ahogyan azt a néhány Budapesten letelepedett cégek, mint például a száz év óta működő Kochmeister, vagy pedig a Thallmayer és Seitz cégek szállítanák. Te­hát a Gyógyszerüzem azonkívül, hogy a budapesti gyógyszerészek kezéből kiveszi a ke­nyeret, még megterheli a fővárost ilyen kiadá­sokkal. Mikor viták folynak arról, hogy a nép­jóléti miniszter nem akarja megtéríteni az ápolási díjakat, akkor nem kizáróan a fővá­rosnak van igaza, mert a főváros mestersége­sen növeli az ápolási díjakat azzal, hogy az ilyen házi üzemeknek illegitim nyereségeket, olyan hasznokat biztosít, amelyeknek az ötöd­részével beérné a magánipar és a magánkeres­kedelem. A főváros tehát ezekkel a mestersé­gesen feltáplált üzemekkel kicsavarja a gyógyszertárak, droglisták és műszerészek kezéből a megélhetést, ennek ellenére azonban ezek az üzemek rosszabb minőséget, mert drá­gábban szállítanak a kórházaknak, ennélfogva megérettek arra, hogy eltöröltessenek. Ha ilyen üzemeket tart fenn a főváros, akkor nem beszélhet a kereskedelem és ipar védelméről, nem beszélhet arról, hogy a kereskedelmet és az ipart pártolja, mert hiszen itt a legitim ke­reskedelem és a legitim kézműipar ellen fo­lyik rendszeres, öldöklő harc, amelyből haszna senkinek sincs, amelyből csak károk származ­nak a kórházakra a rossz,­ mert drága gyógy­szerek miatt, kár származik a kereskedelemre és iparra azért, mert a főváros nem ad nekik foglalkoztatást... A fenyegetett kézm­űiparosok, a fenyegetett droglisták és gyógyszerészek érdekében a kö­vetkező indítványt terjeszti elő: GLÓRIA PH.H. III. KÖTSZEREK A PÁZMÁNY PÉTER TUD. EGYET. KÖZEGÉSZSÉGÜGYI INTÉZETE ÁLTAL ELLENŐRIZVE!­ 3

Next