Gyógyszerészi Közlöny, 1930 (46. évfolyam, 1/2-17/50. szám)
1930-01-12 / 1. (egyesített 2.) szám
GYÓGYSZERÉSZI KÖZLÖNY diófa ucca 12. számú ingatlannak a Községi Műszerüzem részére való megszerzése tárgyában. Éber Antal: A maga részéről nem járul hozzá a tanács előterjesztéséhez és kéri, hogy a közgyűlésnek már meghozott határozatához képest ezt a házvételi kérést a bizottság utasítsa el. (Helyeslés.) Végre a pénzügyi bizottság ülésének elején azt határozták el, hogy közgazdasági szempontból akarják a főváros sanyarú helyzetének a kérdéseit tárgyalni. (Úgy van! Úgy van!) Tehát tisztában kell lenni azzal, hogy azt a közgazdasági politikát, amellyel más időkben felállított, más szempontokból létesített, talán akkor is helytelenül létesített üzemeknek a fenntartása, túltengése és azoknak a túltenyésztése által tönkreteszik a kereskedelmet és az ipart, tehát ennek a közgazdasági politikának kell először véget vetni, ha azt akarják, hogy a főváros közgazdasági élete valaha regenerálódjék. (Úgy van! Úgy van!) Itt két kapcsolatos üzemről van szó: a Mű■Urüzemről és a Gyógyszerüzemről. A MŰIÉhüzemnél a kérdés az, hogy Budapesten a legkiválóbb műszerészipar, kézművesipar léteik, amilyen sehol a kontinensen nincsen. Ezzel szemben a főváros fenntart egy Műszerüzemet, amely külföldről importálja a gyárilag előállított műszereket és azokat szállítja a kórházaknak, miután a kórházak is a főváros tulajdonában vannak. Ezáltal rontja a kereskedelmi mérleget, Budapesten pedig a műszerészipar, tehát egy tipikusan kézművesipar elsenyved, miután ezek a kézművesek és műszerészek nem tudnak munkáihoz jutni. (Helyeslés.) A Gyógyszerüzem úgy keletkezett, hogy száz éven keresztül a budapesti gyógyszerészek grémiuma tartott fenn a kórházakban házi gyógyszertárakat, azokat a gyógyszerészek grémiuma látta el a gyógyszerekkel s minden kifogás nélkül folyt a kórházaknak gyógyszerekkel való ellátása a gyógyszerészek grémiuma útján. Mikor a Károlyi-rezsim bekövetkezett, akkor ezeket a berendezéseket egyszerűen átvették a gyógyszerészgrémiumtól szelíd kényszer útján és csináltak belőle Gyógyszerüzemet. Az ilyen erőszak útján elvett üzemeknek a felélesztése, feltáplálása az, ami most folyik és ami arra az eredményre vezetett, hogy Budapesten a droglisták foglalkozás nélkül állanak, s kénytelenek üzleteiket becsukni, a gyógyszerészek pedig elesnek attól a jogos kereseti forrástól, amely őket megilletné akkor, ha ők, mint szabályszerűen erre jogosítottak, szolgáltatnák a kórházaknak a gyógyszereket. Figyelmébe ajánlja a bizottságnak a Gyógyszerüzem 1928. évi zárószámadásait. Eszerint az üzem a következőképen működik: beszerez 700.000 pengőért gyógyszereket főleg külföldi gyáraktól és ezeket a 700.000 pengőért beszerzett gyógyszereket 1.400.000 pengőért szállítja le, tehát százszázalékos bruttó haszonnal dolgozik, amelyből azután 250.000 pengőt eladminisztrál igazgatóikra és tisztviselőkre, 450.000 pengő pedig a tiszta nyeresége, amelyet részben tartalékol, részben pedig mint tiszta, nyereséget mutat ki. Ez teszi azután érthetővé azt, amire Tauffer Gábor biz.tas, mint gyógyszerész, a közegészségügyi bizottság ülésén rámutatott és pontos számokkal kimutatta, hogy 10 százalékkal, minimálisan tíz százalékkal drágábban szállítja a Gyógyszerüzem a kórházaknak a gyógyszereket, mint ahogyan a békében történt és ahogyan azt a néhány Budapesten letelepedett cégek, mint például a száz év óta működő Kochmeister, vagy pedig a Thallmayer és Seitz cégek szállítanák. Tehát a Gyógyszerüzem azonkívül, hogy a budapesti gyógyszerészek kezéből kiveszi a kenyeret, még megterheli a fővárost ilyen kiadásokkal. Mikor viták folynak arról, hogy a népjóléti miniszter nem akarja megtéríteni az ápolási díjakat, akkor nem kizáróan a fővárosnak van igaza, mert a főváros mesterségesen növeli az ápolási díjakat azzal, hogy az ilyen házi üzemeknek illegitim nyereségeket, olyan hasznokat biztosít, amelyeknek az ötödrészével beérné a magánipar és a magánkereskedelem. A főváros tehát ezekkel a mesterségesen feltáplált üzemekkel kicsavarja a gyógyszertárak, droglisták és műszerészek kezéből a megélhetést, ennek ellenére azonban ezek az üzemek rosszabb minőséget, mert drágábban szállítanak a kórházaknak, ennélfogva megérettek arra, hogy eltöröltessenek. Ha ilyen üzemeket tart fenn a főváros, akkor nem beszélhet a kereskedelem és ipar védelméről, nem beszélhet arról, hogy a kereskedelmet és az ipart pártolja, mert hiszen itt a legitim kereskedelem és a legitim kézműipar ellen folyik rendszeres, öldöklő harc, amelyből haszna senkinek sincs, amelyből csak károk származnak a kórházakra a rossz, mert drága gyógyszerek miatt, kár származik a kereskedelemre és iparra azért, mert a főváros nem ad nekik foglalkoztatást... A fenyegetett kézműiparosok, a fenyegetett droglisták és gyógyszerészek érdekében a következő indítványt terjeszti elő: GLÓRIA PH.H. III. KÖTSZEREK A PÁZMÁNY PÉTER TUD. EGYET. KÖZEGÉSZSÉGÜGYI INTÉZETE ÁLTAL ELLENŐRIZVE! 3